Könyvkritika: Melina Marchetta – Jellicoe Road

Könyvkritika: Melina Marchetta – Jellicoe Road

0
Oszd meg!

Egy pillanatig sem vitatom, ez egy nagyon különleges könyv. A stílusát és a történetét tekintve egyaránt egyedülálló. Körbelengi egy olyan különös báj az írónő írásmódját, amitől annak ellenére válik a kötet letehetetlenné, hogy a történet zavaros. És hozzáteszem, engem nem varázsolt el teljes mértékben.

A Jellicoe Road tulajdonképpen könyv a könyvben. A dőlt betűssel szedett fejezetek Hannah kéziratából származnak, és egy olyan baráti társaságot mutatnak be, akiket egy 22 évvel ezelőtti baleset kötött össze. A jelen szál Tayloré, az árva lányé, aki a helyi bentlakásos iskolában él, bandaháborúzik, szerelmes lesz. Ez a két történet pedig a regény végén egyesül.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

Olvasás során tulajdonképpen végig nem is értettem, hogy mi történik itt. Az írónő nagyon nehezített terepre küldött, mert csak úgy röpködtek a nevek. Még a múltban is volt 5 főszereplő, és hogy szépítsük a helyzetüket, hol becenéven, hol kereszt, hol vezetéknéven szólították egymást, szóval rakd csak össze, hogy ki kicsoda. A jelen szálban legalább már könnyű volt megjegyezni a neveket. Na jó, könnyebb.

Az, ahogy a végén egyesült a két történet tényleg remek volt, de nem hozta el bennem azt a diadalérzetet, hogy “oh, most már mindent értek“. Kapizsgáltam, az tény, de annyira elvesztettem a fonalat, hogy inkább örültem a jelen szálainak, mert amiatt olvastam el egyáltalán a könyvet.

Ahogy én elképzeltem: Taylor | A fotón: Willa Holland

A múltas, dőlt betűvel szedett részek nagyon kilógtak a könyvből, engem végig idegesítettek, és még a karakterdrámákat sem igazán tudtam átélni a terjedelem rövidsége miatt. Úgy érzem, jobban jártunk volna, ha az írónő megír egy rendes előzménykötetet, mert így a számomra idegölő múltas rész nagyban befolyásolta azt, hogy nem lett a kedvencem a Jellicoe Road.

Szerencsére a jelenben Taylor szálát imádtam! Az a lány egyszerűen olvasómágnes, az én figyelmem legalábbis végig lekötötte. Annyira sajnáltam szegényt az átélt tragédiák miatt, végig megértettem, hogy miért ellenséges, vagy éppen miért fél közel engedni magához valakit. És ezzel együtt végig vártam a pillanatot, hogy mikor jön már el a nagy szerelem.

Az írónő trükkös volt a jelen romantikus szálában, ugyanis többféle jelet küldözgetett a romantikus szálat illetően. Végig volt egy gondolatom, hogy Taylor melyik sráccal jön össze, de nem árulom el még a nevét sem, hogy ki lett a végső választott. Nem volt szerelmi háromszög, vagy sokszög sem, nem ajnározták Taylort, hanem egyszerűen úgy tűnt számomra, hogy biztosan tudom ki lesz a befutó, erre bumm, meglepetés! És ez tetszett.

A könyvben volt egy nagy utazás, azokat a fejezeteket pedig egyszerűen imádtam. Azért is, mert Taylor a sráccal ment el, és arra vártam, hogy majd ilyen édes, romantikus andalgós pillanatokat kapunk, de jött a realitás: Taylor nem lett egyik pillanatról a másikra rózsaszín csillámlány, hanem sajnos ugyanúgy benne maradt a fájdalom, ami bizony csak idővel múlik el.

Ahogy én elképzeltem: Hannah | A fotón: Lauren Graham

Nagyon szerettem a történetben Hannah és Taylor különleges kapcsolatát. Azt a kifordított anya-lánya viszonyt, ami annyira különleges és egyedi volt. Maximálisan együtt tudtam érezni Taylorral, amikor sajnálta, hogy eltűnt a nő. És eleve az árvaházas/bentlakásos iskolás szál is rengeteget hozzáadott a történethez. Taylort és a többi gyereket legszívesebben örökbefogadtam volna, hogy ne csak egymásra, hanem egy felnőttre is számíthassanak. (Bár kérdés, hogy sokra mennének-e velem :D)

Bár sok jó mellékszereplőt felvonultatott a könyv, Raffit és Santangelót például imádtam, de számomra a legmegrázóbb mégis Taylor gyerekkori barátja volt. A srác, aki nem szakadt ki a rossz környezetből, mint Taylor, és éppen emiatt ugyanolyan lett, akár a szüleik. Amikor pedig Sam beszállt a kocsiba egy férfi kuncsafttal, erőt vett rajtam a teljes szomorúság. Mert belegondoltam, hogy Taylor is tizenéves prostituáltként végezhette volna, ha Hannah révén nem kerül a bentlakásos iskolába.

Ő itt az eredeti borító. A magyar szebb, ugye? 🙂
Értékelés: 7/10

Nehéz helyzetben vagyok csillagozás terén. A múlt szál engem idegesített, emiatt a regény sok pontján követhetetlennek tűnt számomra. A jelen részt viszont nagyon szerettem, Taylor hatalmas egyéniség, egy kiválóan felépített karakter. A romantikus szál, a tanulságok, a barátságok bemutatása, és a regény vége viszont nagyon szerethető volt. De így sem tudom jó szívvel magasabbra értékelni.

Hogy tetszik a borító? Egészen gyönyörű, ráadásul a történetet nézve is kiemelt jelentősége van a virágoknak. Profi munka, le a kalappal a norvég tervező előtt. (Ez nem az eredeti, hanem a norvég borító)

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a komolyabb YA regényeket, amiben kevés a rózsaszín, de annál több a fájdalmas realitás, akkor a Jellicoe Road a te könyved.

Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

JELLICOE ROAD – BLOGTURNÉ

  • A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Melina Marchetta: Jellicoe Road   című világsikerű regénye. Az ausztrál írónő ezzel a könyvvel számos díjat nyert, a 2009-es Printz Awards talán a legrangosabb.  Hat  blogger véleményét olvashatod erről a szívbemarkolóan  lebilincselő történetről. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

  • Hat állomás, hat ausztrál nevezetesség, amit ha meglátunk, azonnal Ausztrália jut az eszünkbe.  Minden állomáson egy-egy  képet  találsz, találd ki mi van rajta és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

    a Rafflecopter giveaway

  • 06.25 Kelly és Lupi olvas
    06.27 Deszy könyvajánlója
    06.29 Könyvvilág
    07.01 Dreamworld
    07.03 Olvasónapló
    07.05 Sorok között

735 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás