Könyvkritika: Neal Shusterman – Unwind 1. Bontásra ítélve

Könyvkritika: Neal Shusterman – Unwind 1. Bontásra ítélve

0
Oszd meg!

A Könyvmolyképző könyvheti kínálatából egyértelműen ez a legjobb könyv.

Annyira emlékezetes, egyedi, és szerethető az egész, a legszebb pedig, hogy megrémiszt. Sok disztópiát olvastam már, de ez most tényleg olyan, amiben még véletlenül sem akarnék élni. Mármint oké, most így, huszonhét évesen nem lenne annyira gáz, de kérdés, megéltem-e volna egyáltalán ezt a kort. No de miről is szól a könyv?

unwind-bontasra-itelve

A jövőben feltaláltak egy különleges technológiai eljárást, aminek a segítségével úgy lehet felbontani az embereket, újrahasznosítani a szerveiket, hogy a “páciens” nem veszíti el az emlékeit, vagy az öntudatát. Életben marad – csak szétdarabolva. A technikai újítás merőben átalakítja az orvostudományt, már nincs gyógyítás, ha egy szerv egy kicsit is hibás, kicserélik valami frissre. Az új szerveket pedig a lehető legrosszabb helyről gyűjtik. Tizenhárom és tizennyolc éves kor között a szülő, vagy állami gondozottak esetében az állam dönthet arról, hogy utólagos abortuszra ítéljék a gyerekeket. Ilyenkor akaratuk ellenére bontásra kerülnek, mindezt úgy adják el, hogy tovább élnek, csak nem egy emberként.

A történetnek három főhőse van: Connor, akit a szülei ítéltek bontásra a rossz magaviselete miatt. Risa állami gondozott, a bűne, hogy csak jó, nem pedig tökéletes, és spórolni akarnak az ellátás költségein. Lev egy nagyon vallásos család tizedik gyermeke, így egész életében tizednek nevelték, amint eléri a tizenhárom éves kort, a vallás nevében bontásra ajánlják. Ők hárman a bontásra szállításuk napján találkoznak, majd úgy döntenek, elmenekülnek. Megpróbálják túlélni, bármi áron!

Ahogy én elképzeltem: Connor | A fotón: Alex Pettyfer
Ahogy én elképzeltem: Connor | A fotón: Alex Pettyfer

Leginkább a disztópikus világ felépítése nyűgözött le. Rettentő alaposan ki van dolgozva, és végig elborzasztott és elgondolkodtatott egyben. Lev szülei például hogy voltak képesek eldobni a gyereküket, feláldozni őt, mindezt a vallás nevében? Connor szüleinek vallás sem kellett hozzá, a fiú nem volt minta gyerek, máris mehet a levesbe. Hihetetlen, hogy képes erre valaki. Legtöbbet mégis Risán gondolkodtam. Annyira sajnáltam szegény lányt. Ő egész életében mindent megtett azért, hogy elkerülhesse a bontást. Jól viselkedett, segített az otthonban, remekül zongorázott. De nem volt kiváló. Tökéletes. Hihetetlen, milyen apróságokért képesek voltak halálra – avagy másfajta “életre” kényszeríteni az embert.

A regényben remekül megjelent a bontás ideológiája is, miszerint tényleg tovább él az, akit szétbontanak. Az egyik mellékszereplő srác például egy bontott homloklebenyét kapta meg, és végig viaskodott a “bontottal” fejben, átvette a szokásait, és átszelte az egész országot, hogy elintézze a srác sorsát, és beteljesítse annak végzetét. A regény végén még több bizonyíték volt arra, hogy akit elbontanak, valamiképpen tényleg tovább él, de ez még véletlenül sem nevezhető életnek. Ezzel a döntéshozók is tisztában voltak, és mégis. A képmutatás pedig akkor vágott legjobban pofon, amikor arról volt szó, hogy nem gyakorolják a “régi” orvoslást, a legkisebb betegségnél is cserélik az adott testrészt, folyamatos igényt teremtve a gyerekek halálára.

Ahogy én elképzeltem: Risa | A fotón: Ciara Bravo
Ahogy én elképzeltem: Risa | A fotón: Ciara Bravo

Szerencsére ezt a kemény sztorit jópofa, szerethető karakterekkel mesélték el, akikkel remekül tudtam azonosulni olvasás közben, és végig azon drukkolhattam, hogy túléljék a kötetet, és szabadok lehessenek. Rendkívül csavaros módon pörgött a sztori, tele volt WTF pillanatokkal és gyönyörű lélektani ábrázolásokkal. Romantika alig szerepel a könyvben, és nem is bánom, mert van barátság, bajtársiasság és megannyi gondolkodnivaló. Itt most tényleg a lét a tét, nem a szerelem jelenti a létet. Üdítő a változatosság.

Értékelés: 10/10

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, és minden ellenérzésem dacára elolvastam. Maradandó élményt okozott, és bátran kijelenthetem, hogy ez a Könyvmolyképző legjobb könyvheti könyve – legalábbis szerintem. Van ám folytatása is, de az első rész szerencsére nem függővéggel zárult. Mindettől függetlenül rettentően várom, hogy újra borzonghassak a könyv világán.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban Az éhezők viadala fanoknak, szerintem ők nagyon fogják értékelni az Unwindot. Akik szeretik a disztópikus, elgondolkodtatóbb könyveket, nyugodtan kezdjenek bele. Itt ráadásul a szerelmi szál is elhanyagolható.

BLOGTURNÉ EXTRA – AZ ÉLET TÖRVÉNYE

Az Élet Törvénye
A hosszú és véres második polgárháború, amelyet „hátországi háború”-ként is ismernek, egyetlen kérdés körül forgott.
A háborút az „Élet Törvénye” néven elhíresült alkotmánykiegészítések zárták le.
Ezt mind az életpárti, mind a választáspárti seregek el tudták fogadni.
Az Élet Törvénye kimondja, hogy az emberi élet szent és sérthetetlen a fogantatástól a gyermek tizenhárom éves koráig.
Tizenháromtól tizennyolc éves koráig azonban a szülők dönthetnek a gyermek visszamenőleges hatályú „abortuszáról”…
…azzal a kikötéssel, hogy a gyermek élete „technikailag” nem ér véget.
A folyamatot, amelynek során a gyermek élete véget ér, szervei mégis életben maradnak, „bontásnak” hívják.
A bontás mostanra bevett és elfogadott gyakorlattá vált társadalmunkban

NEAL SHUSTERMAN – BONTÁSRA ÍTÉLVE – UNWIND 1. BLOGTURNÉ

unwind-banner

237 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

Nincs hozzászólás