Sorok Között Könyves Blog Body Wrapper

Könyvkritika: Katie McGarry – Pushing the Limits

ptlTalán a csordaszellem az oka, vagy csak a kíváncsiság (szeretném azt hinni, hogy az utóbbi), de engem mindig is érdekeltek a hypolt könyvek. Azon művek, amiknek a megjelenését már nagyon várják az olvasók, amik hamar megkapják a „menő” státuszt. Utóbbit Katie McGarry-nek már bőven volt ideje kiérdemelni, a sorozata pedig végre hozzánk is megérkezett. (Minden kötet más főszereplőpárossal bír). Kicsit tartottam ugyan a Feszülő húrtól, féltem attól, hogy a nagy hype ellenére nekem nem jön majd be a könyv. Nos, szerencsére ez nem így történt. Igazán szerettem.

A történet: A főhőseink nem hétköznapi tizennyolc éves tinédzserek, mindketten komoly traumán estek át. A tetovált, dögös rosszfiú Noah (aki persze nem rossz fiú) elveszítette a szüleit, és a testvérei láthatásáért küzd, míg a gyönyörű, vörös hajú (ehh, ez nagyon fájt) és hülye nevű Echo majdnem meghalt az édesanyja keze által. Kettejüket Mrs. Collins különös terápiája köti össze. Amikor a nő utasítására Echo korrepetálni kezdi Noaht, valami kialakul köztük, különösen amikor közös célt találnak: ellopni az aktájukat Mrs. Collinstól, hogy megtudhassák az őket érdeklő információkat.

Ahogy én látom: Echo | A fotón: Emma Stone
Ahogy én látom: Echo | A fotón: Emma Stone

A klisék: Nem tagadom, klisés a Feszülő húr. Láttunk már ilyet ezerszer. A vörös hajú csaj aki nem tudja magáról, hogy gyönyörű, és a rosszfiú, aki természetesen jó fiú, csak rossznak mutatja magát. Volt már dolgunk sérült lelkű fiatalokkal is nem egyszer. Szóval, klisé a köbön, de itt és mostt Katie McGarry nem csak remekül használta fel ezeket a kliséket, hanem tovább is gondolta őket, így még jobbá téve a cselekményt. Nem éreztem azt, hogy „én ezt már olvastam valahol„, mert annyira magával ragadott Echo és Noah élete. Mindenesetre azt díjaztam volna, ha Noah nem lett volna olyan nyálas sok helyen.

A főszereplők: Teljesen magukkal ragadtak. Olyan könnyű volt átélni a szenvedésüket. Olyan mély karakterábrázolást kaptam, tele személyiségfejlődéssel, amit öröm volt olvasni. Imádtam, ahogy Echo másként kezdi el látni világot, de igazából Noah volt az, akit jobban megkedveltem (kivéve amikor ellepte őt a nyál a nézőpontjaiban). Szerettem amikor a testvéreivel van, a közös jeleneteik voltak a csúcs.

A mellékszereplők: No ők is nagyon érdekesek voltak, nem csoda, hogy többen kaptak különálló kötetet is. A második részben például a füvező „rossz”-lány Beth a főszereplő. Legjobban engem Grace gondolkodtatott el. Egyszerű lett volna szívből gyűlölni őt a „publikus barátnő” dolog miatt, de ez a regény megmutatta, hogy sosem szabad elsőre megítélni egy karaktert. Mert nem csak a főszereplők kaptak mély karakterábrázolást, hanem megpiszkálgatták még a legkisebb mellékszereplők is. És ez jó. Akit még ki kell emelnem, az Mrs. Collins. Nagy kedvenc volt, és bárcsak több ilyen tanácsadó-szakember dolgozna a középiskolákban.

Spoileresen a könyv végéről: Nem viccelek, ez a bekezdés tényleg spoileres lesz. Ha nem szeretnéd lelőni magadnak a könyv végét, görgess lejjebb, a kép alá, az Értékelés részig a további spoiler-mentes tartalomért. Utoljára szólok, spoileresen folytatom. A hasonszőrű könyveknél már az első pillanatban lehet tudni, hogy mi lesz a lezárás. A főszereplők összejönnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak (vagy találnak egy vörösebb csajt/rosszfiúsabb rosszfiút). Itt azonban sokszor bennem volt a kétely, hogy tényleg megtörténhet-e, a közepétől kezdve pedig már komolyan drukkoltam nekik, hogy jöjjenek már végre össze. Nagyon meglepett a vége, örültem a karakterfejlődéseknek, annak, ahogy szépen-lassan elrendeződött Echo és Noah sorsa is. Amikor Noah beszélt az öccsei nevelőszüleivel, és megtudta, hogy láthatja a fiúkat, egyértelműen az volt a regény legszebb jelenete, de Echo és az anyja beszélgetését is imádtam. A könyv lezárása zseniális lett. Köszönöm!

Ahogy én elképzeltem: Noah | A fotón: Benjamin Godfre
Ahogy én elképzeltem: Noah | A fotón: Benjamin Godfre

Értékelés: 9/10
Nagyon szerettem ezt a regényt, élvezettel olvastam végig. A főszereplők zseniálisak, egyedül azt nem szerettem, amikor Noah hiteltelenné vált, mint fiúkarakter bizonyos fejezetekben. Ettől függetlenül nagyon jó kis könyv ez. Megérdemelten kapott már a megjelenése előtt akkora hype-ot.

Kinek ajánlom elolvasásra? Elsősorban a Tökéletes kémia olvasóinak. Szerintem ők zabálni fogják. De csapjon le rá bárki, aki szereti a Young Adult irodalmat, és az olyan emberi történeteket, ahol szinte lecsupaszítják az embert, és megmutatják a lélek legmélyebb útvesztőit is.

Katie McGarry – Pushing the Limits – Feszülő húr – Blogturné


Discover more from Sorok Között Könyves Blog

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Discover more from Sorok Között Könyves Blog

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading