Azok után, hogy nyáron nem ájultam el a Luxen sorozat harmadik részétől, az Opáltól, nem is igazán vártam az Origint. Persze, nagy cliffhangerrel ért véget az Opál, de mégis, egy kicsit tartottam attól, hogy megint csalódnom kell a sorozatban. Szerencsére kiderült, hogy túlaggódtam az egészet, némi hibától eltekintve pedig az Origin igenis izgalmas és szerethető lett. Persze még mindig az Ónix a legnagyobb kedvencem a sorozatból. Ja, és megint kaptunk egy óriási cliffhangert. Remélem a sorozat záró része legkésőbb a Könyvhétre megérkezik 🙂 Addig is, íme, az Origin értékelésem!
A történet: Katy Cica a védelmiseknél van, a jogait a terrorista törvény értelmében nem gyakorolhatja. Szörnyen szenved, mindenféle tesztnek vetik alá, és Blake is felbukkan, hogy nehezítse Cica helyzetét. A lány szenved, és legalább annyiszor hiányolja a blogját és a könyveket, mint az édesanyját. Daemon a megmentésére indul, többször lenarrálja, ha kell, a világot is felégeti a lányért. A központba a srác könnyedén bejut, no de mi lesz a szabadulással?
A váltott nézőpont: A szerző úgy döntött, hogy mindkét karakter gondolataiba betekintést enged. Dramaturgiai szempontból valahol megértem a döntését, hiszen így izgalmasabbá, pörgőbbé vált a történet, pláne amikor külön voltak a főszereplők. Viszont megvolt a maga hátránya is. Konkrétan Daemon átváltott a saját gondolataiban egy nyálgéppé. Sok fejezetben egy pillanatig sem hittem el, hogy ő egy férfi lenne, és olyan távol állt attól a pasitól, akit Katy szemén át megismertem, hogy az hihetetlen. Persze, legyenek egy férfinek érzelmei, nincs is ezzel gond, de Daemonnál a nyálfaktor túllépett az értékelhető/kedvelhető határon. Ráadásul a stílus sem volt igazán férfias. De hát, ez van.
Az izgalmak: Ez a rész viszont roppant izgalmas volt. De tényleg, tele volt meghökkentő és király jelenetekkel, és annyi infó kiderült a luxenek és emberek világáról, hogy csak lestem. Amikor pedig fény derült arra, hogy mi is a címben szereplő Origin, csak pislogtam nagyokat. Imádtam a központban lezajló drámát is, azt, ahogyan sokszor magam sem tudtam, hogy most elhiggyem-e, amit Nancy mond, hogy tényleg inváziótól tartanak, vagy csak a háborús fölény megszerzése a cél. Az izgalmak pedig nem merültek ki ennyiben, a kötet több része is döbbenetesen jó volt.
A mellékszereplők: Szokás szerint most is kaptunk jó párat, és egyikük érdekesebb volt, mint a másik. A legeslegnagyobb kedvencem Blake, annyira szeretem azt a srácot. Rajta kívül még az új szereplő, Archer lett a nagy kedvenc, de ezzel sokan így lesztek majd. Akin még rengeteget agyaltam, az Nancy. Mármint, lehet velem van a hiba, de valahol találtam logikát abban, amit mond. Ahogy a Deadalusban is. De erről már meséltem 🙂
A mélypont: Nem szívesen hozom fel, de akadtak olyan fejezetei a regénynek, amikor a falat kapartam. Az Opálból jól ismert “boldog” pillanatok köszöntek vissza, amikor oldalakon át csak kamatyoltak, smároltak, sétálgattak, és ezerszer elmondták legalább a narrációban, hogy mennyire szerelmesek, és hogy ők most milyen boldogok, és mennyire jó smárolni meg szexelni. Ez pedig azért volt kifejezetten zavaró, mert a mélypont előtt, és után nagyon izgalmas történések voltak, ez a nyálas rész pedig nem csak kilógott, hanem értelme sem volt. Nem adott semmit hozzá a történethez, eddig is tudtuk, hogy ezek ketten olyanok, mint a nyulak. Viszont leültette a sztori dramaturgiai vonalát, elvette az izgalmas részek élét. Kár érte, ez eléggé lehúzta a regényt a szememben.
A végéről spoileresen: Szokás szerint nem viccelek. Ez a bekezdés spoileres lesz, így csak az olvassa el, akit nem zavar, ha lehull a lepel az Origin végéről. Utolsó figyelmeztetés – Spoileresen folytatom. Ismét kaptunk egy cliffhangert, ami talán az eddigi legdöbbenetesebb volt. Konkrétan nagyon várom már a folytatást, mert durván kíváncsi vagyok arra, mit hoz majd ki az egészből a szerző. A végén a védelmisek és a luxenek harca döbbenetesen izgalmas volt, és nem csak a főbb mellékszereplők halála miatt. A leírások is nagyon megfogtak, konkrétan láttam magam előtt a harcot, ezt pedig imádtam. Az, hogy lebuktassák a luxen faj létét tényleg egy őrült jó ötlet, és ami utána következett… Hű, itt van az invázió! Az ötödik rész valszeg a luxenek és az emberek harcáról fog szólni. Nagyon de nagyon izgalmasnak ígérkezik!
Értékelés: 7/10
A Daemon nézőpontok egy része roppant nyálas és hiteltelen volt, a mélypont pedig tényleg nagyon mély volt, de ettől eltekintve ez egy roppant izgalmas könyv volt. Sok olyan kérdésemre kaptam választ, amit mondhatni fel sem tettem, a szereplők is mutattak sok karakterfejlődést, a fordulatok pedig döbbenetesen jók és meglepőek voltak.
Kinek ajánlom elolvasásra? Ezen a ponton már nem kell senkinek. A Luxen-sorozatot szerintem minden Young Adult kedvelő ismeri. Aki pedig még nem kezdett bele, hát annak szívből ajánlom.
- nov. 25. – Deszy könyvajánlója
- nov. 27. – Media Addict
- nov. 29. – Angelika blogja
- dec. 01. – Insane Life
- dec. 03. – Dreamworld
- dec. 05. – Kelly Lupi olvas
