2007. március 27-én jelent meg Amerikában az első Árnyvadász regény, a Csontváros, ami több szempontból is nagy jelentőséggel bírt, ez volt például az egyik első olyan YA kötet, amiben LMBT főszereplő volt, aki eltérő rasszú pasiba zúgott bele. (Helló #Malec!)

És igen, tegnap ünnepelte a 12. szülinapját a Csontváros, így összegyújtöttem 12 klassz idézetet a könyvből, hátha valaki most vetné bele magát az árnyvadász-világba. Ha így tesztek, és a Csontváros függővége kiakasztana titeket, csak annyit súgok: ne adjátok fel! Megéri tovább olvasni 🙂

#1

„– Jézusom! – kiáltotta Luke.
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.”

#2

„– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem.
Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.”

#3

„– Van szalonja? – kérdezte Clary.
– Hát persze, hogy van – felelte Dorothea. – Különben hol fogadnám a vendégeket?
– A kalapomat egyszerűen a komornyiknál hagyom – mondta Jace.
Madame Dorothea sötét pillantást vetett felé. – Ha feleolyan humoros lennél, mint amilyennek gondolod magad, fiacskám, akkor kétszer olyan humoros lennél, mint amilyen vagy.”

#4

„A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul.”

#5

„– Tudod – jegyezte meg Clary –, a legtöbb pszichológus egyetért abban, hogy az ellenségeskedés általában az elfojtott szexuális vonzalom jele.
– Á – vágta rá vigyorogva a fiú –, ez megmagyarázza, miért találkozom elég sűrűn olyanokkal, akik látszólag nem bírnak.”

#6

„– Ha tudnál főzni, talán még ennék is – mormogta Jace. Isabelle megmerevedett, kanalát fenyegetően tartotta előre.
– Mit mondtál?- Jace a hűtőszekrény felé oldalgott.
– Azt mondtam keresek valami harapnivalót.
– Én is úgy értettem.”

#7

„– Ott van! – Alec volt az, aki észrevette a húgát, és megkönnyebbülten odaintette. – Gyere ide! Vigyázz a phoukával!
– Vigyázzon a phoukával? – ismételte Jace, és a zöld köntöst viselő barna bőrű sovány férfira pillantott, aki elgondolkodva méregette a lányt, miközben az elsietett mellette.
– Megcsípett, amikor az előbb a közelébe kerültem – magyarázta Alec feszengve. – Egy igen kínos ponton.
– Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de ha a te igen kínos pontjaid érdeklik, a húgodéival aligha foglalkozik.
– Nem feltétlenül van így – jegyezte meg Magnus. – A tündérek nem épp válogatósak.”

#8

„– Ez varázslat, Simon – mondta. – Igazából egyáltalán nem így néz ki.
– Ha ilyennek képzeled a varázslatot, kétszer is meggondolom, hogy bemenjek-e veletek.
Jace a zárba illesztette a kulcsot, majd a válla fölött hátrapillantott Simonra. – Szerintem sejtésed sincs róla, hogy mekkora megtiszteltetésben van részed – mondta. – Te leszel az első mondén, aki valaha betette a lábát az Intézetbe.
– A többieket valószínűleg a szag riasztja el.”

#9

„– Az akaratosságoddal veszélybe sodortál másokat. Nem fogom hagyni, hogy ezt csak úgy a szőnyeg alá söpörd!
– Nem állt szándékomban – mondta Jace. – És semmit nem tudok sehová söpörni. Kificamodott a vállam.”

#10

„A szavak fegyverek, ezt még az apja tanította neki, ő pedig meg akarta bántani Claryt, ahogy még soha egyetlen lányt sem. Igazság szerint egyáltalán nem volt benne biztos, hogy akart-e egyáltalán valaha bántani bármilyen lányt. Általában csak úgy egyszerűen akarta őket, aztán meg azt akarta, hogy hagyják békén.”