A Wicked volt a kedvenc filmem tavaly. Egész évben az eszemben volt a folytatást, szinte számoltam vissza a napokat a november 20-ai premierig. Lehet, hogy az én elvárásaim voltak túl nagyok. Lehet, én magasztaltam túlságosan fel az egészet. De egyszerűen a folytatás nem tetszett annyira, mint az első rész.

De mi volt vele a problémám?

• A zenék. A For Good-on kívül nem igazán éreztem, hogy lenne más igazi sláger a filmből, pedig az első részben ott volt a Wizard And I és a Popular is a Defying Gravity mellet. Ráadásul kissé furcsa volt, hogy több dal visszaidézte az első rész dalait, hol szövegben, de még dallamban is.
• Nem mindig működött az érzelmi szál. Néha csak úgy kapkodtam a fejem, hogy mi történik, és ezt hogyan reagálják le a karakterek. Egyszerűen nem értettem Nessa pálfordulását, sem azt, hogy Elphaba miért viselkedik úgy, amikor Nessával történnek dolgok. Persze, szóban kimondták, és összerakhattad fejben, de érzelmi szinten nem szólított meg.
• Nem működött a Galinda és az Elphaba páros sem. Értem, hogy ott volt köztük egy szexi pasi, meg az egész világ azt akarta, hogy egymással harcoljanak, de hiányzott az, hogy azt érezzem, ők tényleg szeretik egymást. Persze, voltak édes jeleneteik, mint a verekedős, de alapvetően annyira eltávolodtak, olyan kevés jelenetük volt együtt, hogy hiányzott az első rész hangulata.
• Ki kellett pipálni dolgokat. Most, hogy megjött Dorothy, és az Óz ismert részéhez értünk, meg kellett történnie dolgoknak. A gyáva oroszlán felbukkanásának. A bádogember létrehozásának. A szalmaemberének is. Egyszerűen kipipálták, amit kellett, de nem integrálták be jól a sztoriba, nem működött úgy, ahogy kellett volna. Elphaba a bádogemberes dolog után nem is mutatott bakker megbánást, pedig helló, kellett volna!

Most nagyon sok negatívumot felsoroltam, de azért működött jó pár dolog is. Ezeket sem akarom szó nélkül hagyni.

• Galinda karakterfejlődése zseniális. Nagyon kellett neki a plusz dal is, amit a filmhez írtak, de alapvetően így is szerettem azt az utat és lelki fejlődést, amit bejárt a lány.
• A látvány továbbra is kifogástlalan. Ez az a film, amit tátott szájjal nézel a moziban, mert annyira grandiózus minden, olyan szépek a színei, annyira jók a kosztümök, és így tovább. Az ilyen filmekért léteznek szerintem a mozik. Ezek azok a filmek, amik otthon, kisebb képernyőn kisebb hatást érnek el. (De cáfoljatok meg bátran).
• Az utolsó 25 perc parádés lett. A végére nagyon összeszedte magát a film, több ponton sikerült meglepnie, mert nem pont ilyen végkifejletet vártam, de baromira tetszett a megoldás. Azt hittem, hogy csak a For Good miatt fog bejönni a finálé, alig vártam már, hogy elénekeljék, de ami előtte, és utána volt, az is odavágott.
• A színészek még mindig csillagos ötösek. Mind énekhangban, mint játékban. Komolyan, még a Nessát és a Buq-ot alakító színészek is félelmetesen jól hozták a szerepeiket. Ariana és Cynthia pedig remélem legalább egy Oscar-jelölést kapnak majd.

Summa, summárum, én mosolyogva jöttem ki a moziból, függetlenül attól, hogy a film nem hozta azt a magas szintet, mint amit szerettem volna. Talán mégsem volt jó ötlet kettévágni a történetet. Akárhogyis, a Wicked duológia és a dalok örökre az életem részei maradnak, és hálás vagyok, hogy megismerhettem.