Már nem kell sokat várni, 2024. szeptember 10-én magyarul is megjelenik a Vér és hamu negyedik része, a Két királynő háborúja. A kiadó oldalán már előrendelhető a kötet. Hoztam is nektek hat kedvcsináló idézetet, de vigyázat, akár spoileres is lehet.

Idézet #1

„– Ezt hogy érted? – Casteel résnyire húzott szemmel nézett rá. – És megoldható lenne, hogy ne mutasd Kierannek a középső ujjadat?
– Igazából ezt mindenkinek mutattam, de mindegy. – Reaver lassan leengedte a középső ujját.”

Idézet #2

„– Miért van az, hogy amikor egy királyfi vagy egy király úgy dönt, hogy veszélybe sodorja magát, vagy egy sereg élén háborúba vonul, azzal nincs semmi gond? Viszont amikor egy királynő szeretne hasonlóképp cselekedni, abból hirtelen olyan dolog lesz, amiről le kell beszélni az illetőt? Ez egy kicsit… szexista.”

Idézet #3

„– Csak kellene egy fegyver – folytatta Malik, miközben én egy fordulattal észrevettem Perryt, aki kettéhasított egy Kravent egy vérkő fejszével – konkrétan egy fejszével –, miközben én átugrottam egy kőrakást. – Bármilyen fegyver. Már egy kihegyezett botnak is örülnék.
– Vicces, olyan, mintha folyton hallanék valamit. – Casteel átugrott Rune, egy jókora feketésbarna vérfarkas fölött, aki velünk tartott. A vérfarkas elkapta az egyik Kravent, miközben Casteel ott termett, és előredöfött a kardjával. – És az a pokolian idegesítő hang folyton ugyanazt ismételgeti.
– Kérhetek egy kardot? – Kieran félrehajított egy ernyedt Kravent. – Kérhetek egy tőrt? Egy botot…?
– Borzasztó éretten viselkedtek – sziszegte Malik.”

Idézet #4

„Kiesett a kard a kezükből, csörömpölve ért földet, az őrök nyaka pedig oldalra rándult, és elreccsent.
– Valószínűleg aggodalommal tölt el a hír, bár azt nem hiszem, hogy meglep – mondta Casteel, és a füstös, fűszeres íz a számban kiszorította a halál ízét. – De ezt vadítóan… izgatónak találom.
– Valami nem stimmel vele – motyogta mögöttünk Reaver. – Igaz?”

Idézet #5

„Huszonhárom nap telt el, mióta ő megadta magát annak a szörnyetegnek, aki miatt egy holminak érezte magát. Mióta utoljára láttam. Mióta utoljára láttam a szemében az aranyló tüzet. A gödröcskét, először a jobb, majd a bal orcáján. Mióta utoljára éreztem a bőrét az enyémen, vagy hallottam a hangját. Huszonhárom nap.”

Idézet #6

„Hevesen ziháltam és lefelé néztem. Az árnyékkő bilincs alatt felületes vágások szaladtak fel belül a karomon, el a két könyököm mellett, átszelve az ereimet. Megszámoltam őket. Ismét. Csak hogy biztosra menjek.
Tizenhárom.
Tizenhárom nap telt el azóta, hogy a Szolgálólányok először lepték el ezt a cellát feketébe öltözve, némán, mint a sír. Napi egyszer jöttek, hogy a húsomba vágjanak, és úgy csapolták le a vérem, mintha egy tetves boroshordó lennék.”

Elolvasnád? Ide kattintva előrendelheted!