Karácsonyra két új Rachel Van Dyken regény is megjelenik magyarul, amikhez ráadásul én tervezhettem magyar borítókat 🙂 Hoztam is nektek 3-3 kedvcsináló idézetet a kötetekhez, hátha megjön a kedvetek az olvasáshoz. Íme!
Rachel Van Dyken: Cheater’s Regret – A visszavágó
#1
„– Mi ez a bosszú, amiről beszélsz? – kérdeztem. Jobban kezdtem érezni magam, mint az elmúlt hetekben bármikor, valószínűleg azért, mert hirtelen rájöttem, hogy dühös akarok lenni rá, nem pedig szomorú miatta. Le akartam vágni a golyóit és megetetni őket a piranhákkal, miközben ő végignézi az egészet.”
#2
„– Az álom! Főiskolára menni, megtalálni életed szerelmét, randizni, megházasodni, gyereket vállalni, küszködni a számlákkal, kempingezni járni, mert nem engedheted meg magadnak, hogy nyaralni menj! Mi a fene baja van a társadalomnak? Én csak hot dogot akarok zabálni a leendő férjemmel, és Netflixet nézni!”
#3
„Még sosem csináltam ilyesmit. Soha nem köteleztem el magam senki mellett – a szüleim sikertelen házassága volt az egyik fő oka annak, hogy soha nem bonyolódtam bele semmi többe egyéjszakás kalandoknál, és egy igen jövedelmező karriert választottam, ahol elég pénzem volt ahhoz, hogy megvásároljam a saját boldogságomat. Nem volt értelme ezt a boldogságot egy másik emberbe fektetni – úgyis csak cserbenhagynának.”
Rachel Van Dyken: Risky Play – Veszélyes játék
#1
„– ÉBREDJEN! – hallottam magam mellett a sikoltást.
Kis híján felpattantam az ülésemből, amikor a nő lerántotta a fülemről a fejhallgatót, és megfogta a kezemet.
– Beszart a hajtómű!
– Ne kiabáljon már.
A halántékomhoz szorítottam a kezemet, és körülnéztem a kabinban. Mindenki pánikszerűen bámulta a légiutas-kísérőket, mintha azok képesek lennének megjavítani a gépet, vagy mindjárt ejtőernyőket kezdenének osztogatni.
– Itt a kapitány beszél ¬– recsegett egy meglehetősen nyugodtnak tűnő hang a hangszórókból. – Elveszítettük az egyik hajtóművünket, de szerencsére mindössze néhány mérföldre vagyunk a Puerto Vallarta-i reptértől. Maradjanak a helyükön, és próbáljanak megnyugodni. Tíz percen belül kényszerleszállást fogunk végrehajtani.”
#2
„Megköszörültem a torkomat.
– Hoztam kutyakaját, a… A kutyádnak.
Felvonta a szemöldökét.
¬– Tényleg, Ashely? Nem is tudtam, hogy a kutyák kutyakaját esznek.
– Mackenzie – mondtam halkan. – Mackenzie-nek hívnak.
Undorodva kezdte csóválni a fejét.
– Azta.
Visszabámultam rá.
– Igen, azta, Hugo – szinte kiköptem a nevét.
A számat nézte, aztán megrázta a fejét, és elkapta a tekintetét.
– Lehetőleg ne lopj el semmit.
Sosem bántottak még meg ennyire, és sosem éreztem még magam ennyire megalázva.
– Ó, mármint úgy érted, hogy ne készítsek képeket, és ne töltsem fel őket az eBay-re? Majd igyekszem kordában tartani csóróságomat.”
#3
„Lenéztem a szalagra. Az egyik címlapon félmeztelenül pózol Mexikóban.
Elpirultam.
Igen, olyan csaj leszek.
Mert azon a képen, valahol az izmos felsőteste mögött ott állt egy lány, akire már rá sem ismerek.
Egy lány, aki megízlelte a szabadságot, amit már soha többé nem akar feladni.
– Na igen – sóhajtott a pénztáros, ahogy lehúzta a magazinokat. – Értem én, dögös, meg minden, de lefogadom, hogy kicsi a pöcke. A dögösöknek mind kicsi.
– Pöcke? ¬¬– Összehúztam a szemem, mert hirtelen nem értettem, mire gondol.
– Pömpölője. – A nő az ötvenes éveiben járhatott, ősz hajába vegyült még néhány fekete tincs, ajkán lila rúzs fénylett. – A jó pasiknak mind kicsi.
Neki nem.
Majdnem ki is mondtam.”
