Mindig, amikor azt hiszem, hogy Ali Hazelwood nem tud jobb könyvet írni az előzőnél, ő egyszerűen csak megszólal, hogy „na fogd meg a söröm”, és megírja az év egyik legjobb könyvét. Elképesztő ez a nő, szavakat se találok arra, hogy mennyire imádom őt, és mostanra kijelenthetem, hogy ő is belépett az abszolút kedvenc íróim közé.

Nagyon jót tett Hazelwoodnak az, hogy kiléptünk végre a tudósok és a SAT világából. A főszereplőink ezúttal ugyanis profi sakkozók. Mal mindene volt a sakk, de az édesapja halála után pár évig nem játszik, és csak a legjobb barátja kedvéért tér vissza egy jótékonysági tornán, ahol nagy meglepetésre megveri a világelső Nolan Sawyert egy játszmán. Mallory élete ezek után fenekestül felfordul, és nem csak azért, mert menthetetlenül beleszeret Nolanbe.

Ez a korábbi Hazelwood kötetekkel ellentétben ráadásul Young Adult történet is, ami kifejezetten jól állt neki. Szerencsére itt is megmaradt a feminista vonal, a sakkozók között ugyanis kevés a nő, és hasonló nehézségekkel kell szembenézniük, mint a SAT világában. Itt is ökölbe szorult a kezem akárhányszor az egyenlőtlenségekről olvastam, akadt nem egy pöcsfej férfi mellékszereplő, aki hozta a hímsoviniszta gondolatokat. Úgy örültem, hogy Mallory végül mindenkinek bebizonyította, hogy nem a külseje, és nem a neme miatt ér el eredményeket, hanem mert elképesztően tehetséges. Koch amúgy a legundorítóbb, legutálatosabb karakter, szerintem Dolores Umbridge-szintű patkány ez a srác. Úgy örültem, hogy megkapta a magáét!

Gyerekkorom óta nagyon szeretek sakkozni, így gondolhatjátok mennyire jó volt egy ilyen történetet olvasnom. Persze, én nem versenyeztem csak egyszer, akkor is csúfosan kikaptam, szóval a középszerűnél is gyengébb játékos vagyok, de a fontos szerintem itt a sport szeretete. Imádtam viszont átélni azt, hogy Nolan és Mal számára mennyire fontos a sakk, hogy képesek tábla nélkül is játszani, csak szóban mondva, hogy huszár menjen az f5re. Annyira átjött a lelkesedésük, a szeretetük a sakk iránt, amitől a meccsek is még izgalmasabbak és egyedibbek lettek. Szerintem az is a körmét rágva izgult minden egyes játszmán, aki amúgy nem szereti a sportot. Igen. Hazelwood ennyire jó író. Ennyire be tud vonni érzelmileg.

Ami a karaktereket illeti, Hazelwood itt is tökéleteset alkotott. A főszereplő, a 18 éves Mallory a családja fenntartója, hiszen az anyukája beteg, és a két húgát is a lány támogatja. Azért is teszi, mert lelkifurdalása van az apja halála miatt, de az okok, és a múltbéli történések csak később derülnek ki. Mal karakterénél annyira jól átjött, hogy a lelkifurdalás miatt mennyire bezárkózik, fél nyitni az emberek felé, fél megélni az álmait, és igazából szenved, még akkor is, ha magának se meri bevallani. Szuper karakterfejlődésen esett át a regény során, az ilyet mindig öröm átélni.

Nolan pedig az a könyves álompasi, akiről öröm olvasni. A srác higgadt, szexi, rendkívül okos, és annyira jó szíve van. Szerettem azt is, ahogy dobta Hazelwood a megszokott normát, és most a lány a tapasztalt, a srác pedig a szűz. Különösen imádtam azt is, ahogy Nolan kapcsolódott Mal családjához, a jelenetek a kishúgokkal mindent vittek, a Riverdale nézésén jókat mosolyogtam. A romantika a két főszereplő között baromi jól meg lett írva, leginkább azért, mert itt is azt éreztem, hogy jobbá teszik a másik életét, emellett pedig a kémia is tök jó volt.

Easton és Mal barátságát kell még kiemelnem, mert nagyon tanulságos volt, és egy fontos problémával foglalkozott, hogy mi történik, ha távol kerülsz a legjobb barátodtól, ha megváltozik az életetek. Na azokat a hibákat ne kövesse el senki, amit Easton és Mal! És ha már kapcsolatok, Mal és a családja jeleneteit is nagyon szerettem, különösen amikor a könyv egy pontján mindenki őszintén elmondta, amit érez. Annyira szép volt!

Értékelés: 10/10*

Tekintve, hogy mindig tud jobban írni, merész dolog ezt kijelenteni, de (eddig) ez a kedvenc Ali Hazelwood regényem. Minden benne volt, amit szeretek az író könyveiben: érdekes „világ” bemutatása (ezúttal a sakké), szerethető és emberi karakterek, baromi jó humor, feminista gondolatok és izgalmas történetvezetés. De mindezt sikerült még fokoznia is, annyira érződik, hogy ez a könyv egy szerelemprojekt volt az író számára, és évekig dédelgette az ötletet, mielőtt megírta volna. Köszönöm az élményt, sosem fogom elfelejteni.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen imádom! Tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát, és az illusztráció is aranyos.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, aki szereti a jól megírt YA könyveket. Ó, és a magyar sakk bajnok, Polgár Judit is többször említve van a könyvben. Csak egy kis plusz büszkeség!