Amikor megláttam a film címét, azt hittem, hogy csak egy hülye vicc. Nem gondoltam volna, hogy tényleg létezik, de gyerekek, ez nem vicc, és hihetetlen, vagy sem, a Reszkessetek betörők óta nem nevettem ennyit egy karácsonyi filmen sem. És ez hihetetlenül jól esett.

A történet Dickens klasszikusát, a Karácsonyi éneket meséli újra. A középpontban egy Karen nevű, ötvenes nő áll, aki a nevéhez hűen tényleg „Karen”. Tudjátok, Amerikában nevezik így azokat a (jellemzően) rasszista, középkorú fehér nőket, akik üvöltenek a boltban, hogy a menedzserrel akarnak beszélni, és olyanokat üvöltenek, hogy „menj vissza az országból, ahonnan jöttél”. Na Karen is egy ilyen szörnyeteg, és amikor meglátogatja őt három szellem, a múlt, a jelen és a jövő, Karen kezdi megérteni a saját személyiségét, felfedezi a hibáit, és talán még javítani is tud rajtuk.

Igen, a sztori nem szolgál sok meglepetéssel, különösen, ha ismered a Karácsonyi éneket. A Christmas Karennek igazából az a lényege, hogy szórakoztasson, megnevettessen és próbálja megértetni az emberekkel a „karenek” viselkedését. Például itt mélyre ásunk Karen életében, a múltja alapján megtudhatjuk, miért is lett ilyen, milyen rossz példaképet választott, mitől elcseszett a családi élete. Persze, nyilván egy nehéz múlt nem mentség arra, hogy valaki rosszul viselkedjen a jelenben, és szerintem a film sem ezt akarja eladni. Inkább csak arról van szó, hogy megmutatja, miként lett Karen ilyen, és hajlandó-e változni a saját jól felfogott érdekében.

De itt tényleg a humor a legerősebb, nem is az alapsztori. A főszereplő, Michele Sims tökéltesen hozza az utálatos Karen-archetípust, és olyan egysorosok és poénok röpködnek, hogy sokszor hangosan felröhögtem, a film végére már a torkom is megérezte. Az eleje a leghalálibb, amikor megmutatják, hogy Karen milyen gaztetteket csinál, naná, hogy van a „kérem a menedzsered” jelenet, egy ponton énekel arról, hogy jut ingyen forró csokihoz egy kislány megríkatásával.

A másik kedvencem az első szellem, aki egy meleg fekete pasi volt, nyilván Karen nagy örömére. Na a párosukon sírva röhögtem, olyan hülye dumákat löktek egymásnak. Igen, a filmnek nagyon abszurd humora van, teljesen megértem, ha valakinek ez sok, ha nem befogadható. Az IMDB-n például elég rossz (4.5) az értékelése. Én viszont iszonyúan élveztem, sokat nevettem, és a végén igazi öröm volt látni, ahogy ez a Karen megváltozik, nyit a testvére és a szomszédai felé.

Szóval, a Christmas Karen nem az a film, ami megváltja a világot, és biztosan nem fog mindenkinek tetszeni. Azt javaslom csekkold az előzetest, ha azon jót mosolyogtál, a filmmel se lesz gond!