Be kell vallanom valamit: egyetlen Audrey Hepburn filmet sem láttam még. Nem tudom miért alakult ez így, de egyszer mindenképpen pótolni akarom ezt a hiányosságomat. Mindezt figyelembe véve talán felmerülhet benned a kérdés, hogy mégis miért akartam elolvasni ezt a könyvet, ami tulajdonképpen a Ha Rómában jársz film újramesélése. Nos, a borító és a történetleírás nagyon megfogott, és mindig is rajongtam azokért a történetekért, amiben egy sztár és egy átlag ember kerül szerelmi kapcsolatba, ez a könyv pedig az egyik legjobb azok közül, amiket a zsánerben olvastam.

A történet két nézőpontban íródott. Amelia egy híres énekesnő, akit a menedzsere folyamatos kontroll alatt tart, nincsenek barátai és az édesanyja is eltávolodott tőle. Rettentő magányos. Audrey Hepburn rajongójaként úgy dönt, hogy elutazik Rómába egy vakációra, és a végül egy amerikai, Róma nevű kisvárosban találja magát, ahol defektet kap az út szélén, és nincs térerő. Ekkor kopog be az ablakán egy magas, marcona, helyes pasi, hogy felajánlja a segítségét, és naná, hogy végül több is kialakul közöttük.

Meg kell mondjam, elég volt ez az egyetlen jelenet ahhoz, hogy teljesen beleszeressek a könyvbe. Olyan jót nevettem rajta, annyira édes volt, ahogy Amelia rettegett Noahtól, és tök jó volt mindezt két nézőpontban is átélni. Igazából az egész könyv nagyon olvasmányos, Sarah Adams stílusa magával ragadó, és szerencsére az egész kötet tele van ilyen humoros, aranyos jelenetekkel. Amelia és Noah többször is szivatják egymást és beszólnak a másiknak, és mindettől olyan kis mosolygós volt számomra az egész történet.

Persze Adams nem csak vidámságot csempészett a történetbe, kaptunk ugyanis több komolyabb történetszálat. Améliánál például előjött annak a hátránya, ha egy szupersztár vagy, mindenki ismeri a neved, de téged mégis eltölt a magány. Annyira sajnáltam őt, érezhető volt végig a fájdalma és az elkeseredettsége. Nehéz lehet így élni, és teljesen érthető, ha az ember átgondolja azt, hogy ő valóban erről álmodozott? Valóban megéri annyi mindent feladni azért a mámorért, amit egy koncert vagy dal megalkotása jelent?

Amelia kapcsán a személyiségfejlődést is nagyon szerettem. Ez a lány összetörve érkezik meg Rómába, ahol olyan emberekkel találkozik, akikben valóban tombol a szeretet. Annyira imádtam a kötet összes karakterét, és isteni érzés volt ebben a kisvárosban lenni. Olyan érzésem volt, mintha a Gilmore Girls Stars Hollowjában lennék, ahol mindenki bolondos és imádnivaló, de iszonyú jó ember, akik tele vannak szeretettel. Ugyanez volt itt is, és én úgy szerettem átélni Améliával együtt azt, ahogy új barátokra és védelmezőkre lel. A paparazzi elüldözős jelenetek például mindent vittek, na ezen is annyira nevettem, miközben teljesen meg is voltam hatódva. Ez a lány végre megtapasztalta milyen az, ha támogatják, naná, hogy emiatt pozitív lépéseket is tudott hozni az életében.

Ó, Noah! Hát lehet téged nem szeretni? Ez a könyves álompasi egy igazi főnyeremény, mert kedves, gondoskodó, mindig ott van a húgai számára, és emellett még vicces és jópofa is. Persze a sötét múlt nála is befigyel, egy múltbéli rossz kapcsolat miatt fél megtenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ő és Amelia együtt lehessenek. Átélhető volt ez a dilemma, és amikor egyre több minden kiderült a nagymamáról, úgy értettem meg egyre jobban, hogy miért is fél Noah belemászni egy párkapcsolatba. (És az a jelenet a nagymama kapcsán, hát gyerekek, én ott sírtam! Ha olvastad, tudod, mire gondolok).

Értékelés: 10/10

Ez egy hihetetlenül aranyos és szerethető könyv volt, az a típus, amit a kezedbe veszel, és egyszerűen jól esik olvasni és kiránt a szürke hétköznapokból. Ha akarnék, tudnék hibákat keresni, de nem akarok, mert olyan jó volt ott lenni ebben a kisvárosban, és drukkolni a két főszereplőnek, hogy tudjanak változtatni az életükön és boldogok lehessenek egymás oldalán. Emellett pedig Adams figyelt arra is, hogy átadjon fontos üzeneteket, és megmutassa, sosem késő változtatni az életeden, ha úgy érzed, hogy nem vagy benne igazán boldog.

Már megjelent magyarul a folytatás is, amiben Noah testvére, Annie a főszereplő, aki Amelia testőrével jön majd össze. Mit mondhatnék, ezek után azt is mindenképpen olvasnom kell, különösen mert Annie is egy nagyon szerethető karakter volt.

Hogy tetszik a borító? Imádnivalóan cuki, különösen tetszik, hogy utal a pitekészítésre. Tényleg, mondtam már? Noahnak piteboltja van, amit szeret, de utálja a pitét. Most mondjátok, hogy nem imádnivaló! Jajj, és a jelenetek amikor Amelia főzni próbált és tragédia lett a vége, ha csak rágondolok mosolygok.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, aki szereti a jó romantikus történeteket.