Oké, újra bevallom: Loki nem tartozik a kedvenc Marvel karaktereim közé. Teljesen megértem, hogy miért imádjátok őt annyira: kiszámíthatatlan, vicces, a gyerekkori traumái miatt az ember megmentené, Tom Hiddleston pedig annyira karizmatikus, hogy nehéz utálni őt. Én mégse szerettem bele. Ezt a könyvet viszont el kellett olvasnom, mert annyira imádnivaló és képtelen az alapötlete. És gyerekek! Hát én nagyon szerettem ezt a könyvet!

A történet szerint Odin megunja Loki folyamatos csínytevéseit Asgardban, és úgy dönt, megleckézteti a fiút. A Földre küldi őt, ahol gyerektestben kell élnie. Vele tart Thor is, hogy vigyázzon rá, a szülő szerepet pedig Hyrrokkin és Heimdall kapja. Ők egy átlagos családnak álcázva magukat élnek a kisvárosban, a „gyerekek” iskolába járnak, Lokinak pedig egy naplóba kell lejegyeznie az élményeit, Odintól pedig határidőt kap: vagy megjavul és jó dolgokat tesz egy meghatározott időig, vagy örök szenvedés vár rá…

Na most akkor képzeljük el, hogy egy ilyen lehetetlen helyzetet Loki miként reagál le. Nyilván jöttek a panaszkodások, a dühöngések, amit alapvetően azért megért az ember: nehéz lehet, ha egyik nap isten vagy, hatalmas erővel, aztán másnap gyerek testbe zárva kell élned, és mindenben másokra hallgatni. És hát, fergeteges volt az, ahogy Loki kezelte az egész szituációt.

Két dolog tetszett a legjobban. Az egyik a kapcsolata Thorral. Mindig is tudtuk, hogy van köztük némi féltékenység, leginkább Loki az, aki nem érti, miért szereti mindenki Thort, és őt miért nem. Annyira eltérő egymástól ez a két testvér minden szempontból, és ez ebben a könyvben is jól átjött. Klassz volt, ahogy Loki karakterfejlődését összekötötte az író a testvérek kapcsolatának az alakulásával.

A másik ami hatalmas volt, ahogy Loki a földi életről mélázott. Például az internet egy olyan hely, ami lehetővé teszi az embereknek, hogy kegyetlenek legyenek egymással, a múzeum pedig összelopott dolgok gyűjtőhelye, a kocsi pedig egy olyan halandó jármű, amivel az emberek lassan megölik a bolygójukat. Ez csak három példa, amiken nagyon jól lehet mosolyogni, és a könyv tele van ilyenekkel.

Tök jól átjön az, hogy egy „földönkívüli” miként látja a földi életet. Az egész könyv valamilyen szinten egy társadalomkritika rólunk, emberekről, amin persze, mosolygunk olvasás közben, de amikor utólag belegondoltam, azért az odacsapott. Mindezt az ember nem feltétlenül várná egy gyerekkönyvtől, és tök jó, hogy ezt itt és most megkaptuk.

Ugyan külön még nem emeltem ki, de a kötet humora elképesztő. Ez tényleg az, amit mosolyogva, és sokszor nevetve olvasol végig, mert annyira vicces az egész. Szerencsére a története is erős, végig bevonja az embert. Én például már az elejétől tökre drukkoltam Lokinak, hogy ne bukja el a próbát, és teljesen megértettem, hogy a karaktere milyen nehézségekkel küzd. Tök nehéz lehetett például az, hogy Asgardban is mindig Thor volt a menő, és ő a kitaszított, és naná, hogy ugyanezzel találkozott most is. Azért ez bárkit megütne, ha akarja, ha nem.

Amit még ki kell emelni, hogy milyen ügyes volt a könyv fordítása. Fiatalos, friss és eredeti, tök jó megoldásokat alkalmazott a fordító, Brúnó Boldizsár, akinek amúgy ez az első fordítása, és még csak nyolcadikos. Emelem a kalapom, aki már most ennyire ügyes, attól még sokat várhatunk.

Értékelés: 10/10

Nagyon meglepődtem ezen a könyvön. Hihetetlenül vicces és szórakoztató, jó az üzenete, tök jól használja a Marveles-mitológiát, miközben érti és érzi Loki karakterét. Igazi élmény volt az olvasás, és már nagyon várom, hogy megtudjam, milyen csínyeket követ el Loki a második kötetben.

hogy tetszik a borító? Elképesztően menő! A kötet is tele van klassz illusztrációkkal (párat a posztban is láthattok). Sokszor ezeken is felnevettem, mert annyira jól kiegészítették a leírtakat.

Kinek ajánlom elolvasásra? Marvel rajongóknak mindenképpen, de azoknak is, akik egyszerűen szeretik a jó történeteket. Bárcsak ilyen könyvek lennének kötelező olvasmányok a suliban! Órákon át lehetne beszélgetni például Loki meglátásairól a világunkkal kapcsolatosan.