Home Film és Sorozat kritika A Netflix már megint elkaszálta az egyik kedvenc sorozatom

A Netflix már megint elkaszálta az egyik kedvenc sorozatom

Nekem már tényleg kezd elegem lenni a Netflixből, nem kicsit, hanem nagyon. Kegyetlenül kaszál el sorozatokat, függővég ide vagy oda. Nemrég a Winx majd az 1899 esett áldozatul, most pedig jött a hír, hogy az Uncoupled: Újra szingliből nem készül új évad.

Az Emily Párizsban alkotójának a sorozatában Neil Patrick Harris volt a főszereplő, aki egy olyan meleg pasit alakított, akit 40+ évesen, majdnem húsz év együttlét után hagy el a szerelme. Michaelnek így újra kell kezdenie az életét a pezsgő New Yorkban, amiben a barátai próbálnak segíteni neki.

Annyira szerettem ezt a sorozatot! Jó volt a humora, nem egy jeleneten sírva nevettem, miközben annyira tudtam rezonálni a karakterekkel. Megértettem ugyanis Michaelt, hogy mennyire nehéz az ismerkedés, hogy milyen félelmek vannak az emberben ilyenkor. Neil Patrick Harris tűpontosan lehozta Michael érzelmi világát, olyan erősen és hitelesen átadta azt, hogy mit jelent a hirtelen jött magány és milyen is manapság az ismerkedés, a kapcsolatkialakítás, és milyen sok a változás, amivel nehéz mit kezdeni, ha sokáig monogám párkapcsolatban éltél.

A randizásokat nagyon élveztem, ahogy azt is, miként teszi próbára az élet Michael morális értékeit. Akarjon-e például óvszer nélkül szexelni csak azért, mert a fiatal srác PREP-en van? Hiszen “mi” nem ezt tanultuk? Jó volt rezonálni ezekkel a dolgokkal is, miközben jobbnál jobb helyzetekbe keveredett Michael, amiken nem lehetett nem röhögni. Nem is tudom, hogy az olasz pasi, vagy a sítúrán lévő srácos jelenetek voltak-e a jobbak. De egy biztos: nagyon átjött ebben a sorozatban az, hogy szexet találni könnyű, szerelmet nehéz, és erre valahogy kevés sorozat világít rá ennyire nyilvánvalóan.

A sorozat nagy erőssége volt a baráti társaság, Billy karakterét például imádtam, ő volt a meleg celeb pasi, aki folyton más fiúkat vitt az ágyba. Tudjátok, ő az a tipikus karakter, akinek “csak egy fiú kell”, amolyan Brian Kinney light, de pont az évad végére kezdett igazán beindulni ez a szál, és vártam volna merre kanyarítják. De például Claire, a gazdag elhagyott feleség története is nagyon érdekes volt, és szerettem azt a lehetetlen, furcsa barátságát Michaellel. Amit még kifejezetten élveztem, az New York. Olyan gyönyörű részeit mutatták meg, Michael ugyanis luxuslakásokat árult, amikről elképesztő kilátás nyílt (tudni se akarom green screen volt-e).

Ez tipikusan az a sorozat volt, amit egy nap alatt ledaráltam, és nagyon vártam már, hogy jöjjön a folytatás. Szomorú vagyok, hogy sosem kapjuk meg. Kaptunk az utolsó rész végén egy kicsi függővéget, nem elviselhetetlen, de azért birizgálja a fantáziám, hogy merre felé vitték volna az elvarratlan szálakat.

Szeretem a Netflixet, mert esélyt ad olyan sorozatoknak is, amiknek más nem, például hány helyen kapott volna zöld utat egy LMBTQ sorozat 40+os főszereplőkkel? Másrészt ezek a hirtelen kaszák kikészítenek. Csinálnának inkább minisorozatokat, amiket lehet folytatni siker esetén… Pár hét és lejár az előfizetésem a Netflixnél, ezek után egy ideig biztosan nem fogom megújítani.