Egy brutális maffiarománc érkezik a Rázós könyvek közé, amit csak és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlott elolvasni. Hoztam is 8 idézetet, ami jól prezentálja, hogy ez egy kemény könyv, és talán átjön belőle az is, hogy külföldön miért szerették annyira és annyian.
* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól! *
#1
„Zane felém emeli a poharát.
– A kegyetlenségre.
A mozdulatát megismétlem, de szavait nem.
– A kedvességre.”
#2
„Miért léptél ebbe a világba?
– Mert tudtam, hogy ez a leggyorsabb út ahhoz, hogy megkapjak mindent, amit akarok, és mert tudtam, hogy bárkinél kegyetlenebb tudok lenni.”
#3
„– Rendben. Ha tényleg nincs benne ennél több, akkor miért nem mondhatod el a titkaidat? Nincs veszítenivalód.
– Ó, kisróka. Te nem tudod, hogy a királyt soha nem az ellenségei, hanem az udvaroncai ölik meg? Azok az emberek, akikre rábízta a titkait.
– Szerinted én elárulnálak?
– Nem tudom. Te mit gondolsz, kislány? Ha valaki egyesével tépné le a körmeidet, akkor is bízhatnék benned?
Lassan megrázom a fejem.
– Valószínűleg nem,
– Örülök, hogy őszinte voltál. Jobban kedvelem, ha valaki őszinte gyáva, mintha hazug hős.”
#4
„Minden zene gyönyörű és jó, de a klasszikus zene a lélek tápláléka, Dahlia.”
#5
„Nevetek. Stellának mennie kell, mert a postás az ajtóban áll, úgyhogy leteszem a telefont, és ebédig dolgozom. Az ebéd sült kacsa almával, zöldségekkel, tepsis krumplival és valamilyen öntetes salátával. Egyedül eszek. Nyitva hagyom az ajtót, hogy halljam az alkalmazottakat a konyhában ebédelni és nagy hangon beszélgetni, de nem próbálok csatlakozni hozzájuk. Mind oroszul beszélnek, és ha odamennék, muszáj lenne angolul folytatniuk, és nyilvánvaló, hogy szívesebben beszélnek az anyanyelvükön. Nem mellesleg, csak átmeneti szereplő vagyok itt, nincs értelme közel kerülni hozzájuk.”
#6
„– Szerinted nem az erőszak irányítja a világot? – kérdezi megtévesztő finomsággal.
Mélyen fagyos, szenvtelen tekintetébe nézek. Igen, Zane erős férfi, befolyásos és gazdag, viszont egyszer láttam valamit a szemében. Csak egyszer, de az elég volt ahhoz, hogy tudjam, úgy süvítenek a szellemek a lelke elhagyott folyosóin, mint a hideg széllökések.
– Tudom, hogy nem – válaszolom egyenesen.”
#7
„Nem tartom magam írónak. Azt hiszem, soha nem is tartottam. Lefirkálom a gondolataimat, amikor annyira megtelik az agyam, hogy úgy érzem, ki kell ürítenem. De mivel mind csak kósza gondolat, nincs semmi értelmük. Alkalmanként viszont látónak vagy Einsteinnek hangzok. Azokat az írásokat biztonságos helyre raktam, és egy nap majd felolvasom a gyerekeimnek. Hogy emlékeztesse őket valami az anyjukra, amikor én már nem leszek.”
#8
„Oroszok vagyunk. Nem vagyunk annyira érzelmesek. Inkább, hogy is mondják, sztoikusak vagyunk. Senkinek nem esett bántódása. Néha csak akkor értjük meg, mennyire szeretünk másokat, amikor valami rossz történik velük. Ez megtanít arra, hogy még jobban értékeljük őket.”