Mivel másodjára olvasom ezt a könyvet, tudtam, hogy mire számítsak. Nem ért váratlanul, de mégis nagy gyomros volt, mert egy dolog emlékezni arra, hogy Charlie miken megy át ebben a könyvben, és egy másik szó szerint szembesülni vele. De így is azt mondom, hogy ez talán a legfontosabb rész a sorozatban, és nagyon örülök, hogy Oseman megírta.

Nehéz segítséget kérni. Nehéz azt mondani, hogy egyedül már nem tudok megküzdeni a mentális problémákkal, a saját nehézségeimmel. Charlie útján ez bemutatásra került, hiszen a srácnak kellett egy kis idő, mire segítséget kért, mire bekerült egy olyan központba, ahol segíteni tudnak az önértékelési és az evési zavarain is. Annyira örültem, hogy ezt meglépte, annak pedig különösen, hogy az útja során támogatta őt a családja, a barátai és persze Nick is.

Bárcsak minden ember mögött olyan támogató közeg állna, mint Charlie-nál, de sajnos ez nincs így. Ez a kötet viszont megmutatta azt, hogy mennyire fontos, hogy dolgozzunk magunkon, és merjünk változtatni. Oseman nem szépített, nem adta elő „a szerelem minden átsegít és mindent is megold” bla-blát. Megkaptuk a valóságot, és bár húsbavágó volt itt-ott, de olyan dolgokat mondott ki, és mutatott meg, amikről nem lehet eleget beszélni.

Elolvasnád a könyvet? Szerezd be itt!

Nick szálán is történtek ám érdekes és fontos dolgok. Nála tovább haladtunk a coming out témakörében, leginkább annak kapcsán, hogy elő merjen bújni az apjának. Imádtam azt a jelenetet, amikor kiállt magáért és beolvasott a férfinek, aki lássuk be, nem viselkedett túl jó apafiguraként Nick életében. De persze, nyilván Nicket mint támogató barátot is csak szereteni lehetett, de örülök, hogy kapott saját szálat is.

Szerencsére azért kaptunk cuki jeleneteket így is, és ezek most mindennél jobban kellettek, mert az egyik rész sem volt ennyire depresszív még, mint ez a kötet. Imádtam, ahogy a kötet elején külön részt kapott az, hogy mennyire fontos jelentőséggel bír az, hogy először kimondjuk: „szeretlek”. Maga a jelenet mindennél cukibb volt, és szerencsére a könyv későbbi szakaszaiba is bekerültek ilyen édes, aranyos jelenetek, amik megmutatták, nem csak sötétség, hanem fény is van az életünkben.

Illetve, amit még nagyon szeretek Oseman műveiben, azok a mellékszereplők. Darcy szála különösen jó volt, és valahogy annyira komplex és komplett volt ez a rész. Számomra abszolút 10/10, még ha időnként nehéz is volt olvasni. Még ha időnként fájt is. De néha egyszerűen fájnia kell, ahhoz, hogy később jobb legyen. És ez így van jól.