Évek óta kerülgetem Jane Austen műveit, de eddig valahogy sosem szántam rá magam az olvasásukra. Most, hogy a Manó Könyvek az Örök kedvencek sorozatban gyönyörű borítókkal kezdte el kiadni őket, már én sem állhattam ellent. A Meggyőző érvekre esett a választásom, hiszen a fülszöveg szerint ez Austen legjobb könyve.
A történet az 1800-as évek elején játszódik, a főszereplője a huszonhét éves Anne, aki ebben a korban már vénkisasszonynak számít. A családja rossz anyagi helyzetbe kerül, így ki kell adniuk a házukat, az új bérlővel pedig megérkezik Wentworth kapitány is, akivel Anne nyolc évvel ezelőtt jegyben járt, de a családja és a barátai tanácsára felbontotta a jegyességet, mert a kapitány akkor még szegény volt. Most viszont gazdagon érkezik meg a birtokra…
Az alaptörténet nekem nagyon tetszik, mert egy nagyon erős helyzetet vázol: adott egy kedves, jámbor, jóindulatú nemes lány, aki a szerelem helyett a szerettei érveire hallgat. És igazából ezek az érvek az akkori szokásoknak és gondolkodásnak megfelelőek, hiszen ott rangon alul házasodni egy nemes lánynak kifejezett botrányos dolog volt. Megértettem miért mondott nemet, és pont ezért voltam nagyon kíváncsi arra, hogy a jelenben miként bogozzák ki ezt a szálat, megvannak-e még a férfi részéről is az érzelmek.
Hát, mit mondhatnék… Kétszáz év alatt rengeteget változott az írástechnika és a regények felépítése. Austen nem arra helyezte a hangsúlyt, amire ma tette volna egy író: hiszen ha ma íródna ez a regény, akkor a lényeg az lenne, hogy Anne és a kapitány miként talál újra egymásra, kapnánk egy csomó párbeszédet, érdekes jeleneteket, amikben mindketten feloldják a régi gátlásaikat és félelmeiket, és végül úgy jönnek össze, miközben a mellékszereplők nem kapnának akkora jelentőséget. De hát, Austen nem ma élt…
Ami nekem a kötetben a legérdekesebb volt, az a korszellem. Nagyon ritkán olvasok olyan könyvet, amik több száz éve íródtak, így nekem baromi érdekes volt belelátni, hogy milyen lehetett akkor a gazdag nemesek élete, hogyan zajlottak ezek a baráti beszélgetések, egyáltalán miként vélekedtek a szépségről, nemességről, gazdagságról, a változó világról. Milyenek is voltak a hétköznapjaik, miként bántak a gyerekekkel, és egyáltalán, mit jelentett akkor nőnek lenni.
Nem igazán láttam, hogy ezt Austennél kiemelték volna, de nekem nagyon tetszett, hogy megjelent a kötetben pár olyan gondolat, ami akkor megbotránkoztató, hovatovább, feminista lehetett. Mint Anne barátnőjének a sorsa, aki férfiakra volt ráutalva, akik átverték és emiatt került nehéz helyzetbe, vele igenis együtt lehetett térezni. Vagy a beszélgetések a női nemről, a konkrét párbeszédek, amikben kiemelték, hogy a nők nem hülyébbek vagy butábbak a férfiaknál, és sokkal több a hasonlóság, az egyenlőség a két nem közt, mint a férfiak azt szeretnék bevallani. Szerintem ezt már akkoriban is dekódolhatta jó pár női olvasó, remélem ezek a gondolatok megerősítették őket abban, hogy a nők és a férfiak igenis egyenlőek, mondjon bárki bármit.
Persze most felvetődhet benned a kérdés, hogy szerettem-e ezt a könyvet. Erre nem tudok egyszerű választ adni. Sok mindent élveztem olvasás közben: például azt, hogy Austen mennyire szépen bánt a szavakkal, sokszor öröm volt elmerülni a sorok között és élvezni a szépségét. Anne karakteréért odavoltam, bármennyire is tökéletesnek ábrázolták, és hihetetlenül drukkoltam a boldogságáért. Bár a kapitányból keveset kaptunk, de őt is hamar a szívembe zártam. Akadt nem egy jelenet, amin felkacagtam, Austen humora szerintem nem rossz. A regény végét is szerettem, az a levél Wentworth kapitánytól mindent vitt, és igazából a kettősüket is szerettem, bármennyire is kevés közös jelenetük volt.
Nehéz ezt a regényt mai szemmel vizsgálni. Nehéz, mert mai fejjel sok helyen unatkoztam, nem érdekelt a tízmillió vendégkarakter, több közös jelenetet vártam volna a főhősökkel, csalódtam, amiért a nagy egymásratalálást elmesélésként kaptunk meg ahelyett, hogy átélhettük volna a történéseket. És hát, itt-ott untam magam, mert úgy éreztem nem történik semmi, és unalmas már a sokadik baráti találkozás.
Rá kellett döbbennem, hogy nekem a kortárt kötetek valók, éppen ezért úgy érzem egy időre most félreteszem Jane Austent, talán majd tíz év múlva megpróbálkozom egy másik művével. Ezzel együtt is azt tudom mondani, ha ti szeretitek a régi korokban írt műveket, és szívesen belepillantanátok egy huszonhét éves nemes lány és a rokonai, családja életébe, érdemes lehet elolvasni ezt a kötetet. És hát, a borítója miatt a polcon is tökéletesen mutat ám!
Meggyőző érvek blogturné
Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!
Nyereményjáték
Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.”
További állomások
08.22.: Csak olvass!
08.24.: Spirit Bliss Sárga könyves út
08.26.: Szaffi polca
08.28.: Könyvvilág
08.30.: Dreamworld
09.01.: Sorok között
09.03.: Readinspo
