Olyan sok rosszat hallottam a Jók és rosszak iskolája filmadaptációjáról, hogy azt kell mondjam félve kezdtem el nézni, mert úgy voltam vele, hogy biztos nem lesz jó. Ennek ellenére azt kell mondjam, jobban tetszett, mint a könyv, holott a könyvet is imádtam. Sőt, hozzáteszem, ez volt a kedvenc filmélményem karácsonykor. El is mondom miért szerettem bele az adaptációba.
1. Kijavította a könyv legnagyobb hibáját. Nekem az egy komoly probléma volt olvasás során, hogy Agatha és Sophie barátságát nem éreztem annyira erősnek, holott az egész történet erre építkezett, hogy mennyire szeretik egymást, és mi mindent áldoznak fel a másikért. Mindez a filmben az én szememben tökéletesen átjött, hiszen már a faluban is valódi barátok voltak, és ez az alap nagyon kellett.
2. Elvarázsolt a látványvilág. Gyönyörű jelmezeket kaptunk, meseszép tájakat, és annyira szép volt az egész film kivitelezése. Érződött, hogy a Netflix nem akart spórolni semmin, mert annyira nagyszabásúnak éreztem az egész filmet. Egyszerűen jó volt nézni.
3. Szerettem a színészeket. Érzésem szerint nagyon ügyes munkát végeztek a castingosok, leginkább Sophia Anne Caruso és Sofia Wylie kapcsán, mert mindkettejük alakítását nagyon szerettem. Kit Young a Shadow and Bone után újra bizonyított, de nekem a legnagyobb meglepetés Jamie Flatters volt. Csak kép alapján nem láttam benne Tedrost, de annyira jól keltette életre a herceget, annyi mélységet csempészett bele a karakterbe, és olyan jó volt Sofiával is a kémiája, hogy abszolút pozitívan csalódtam benne.
4. Ügyesen nyúlt a könyv történetéhez. Persze, mint minden adaptációban, itt is akadtak változtatások, adaptációknál ez sajnos nem egyedi eset. A legfontosabb jelenetek maradtak a könyvből, és azt hagyta ki, ami annyira nem vitte előre a cselekményt. Tetszettek a hangsúlyok is, és (bár lehet a könyves ismeret miatt), de annyira erősen átjött az, hogy mennyire el van cseszve ez a mesevilág, és milyen borzasztó dolgok történnek még a jók között is. És ehhez az a bizonyos farkasos-tündéres jelenet se hiányzott. Ami pedig Sophie karakterét illeti, már a könyv második oldalától nyilvánvalóvá vált, hogy melyik iskolába passzol a lány, a filmben viszont jobban árnyalták a karakterét, ami miatt sokkal emberibb és szerethetőbb lett a karakter.
5. Nem untatott. Kicsit tartottam a film hosszától, de végül abszolút nem unatkoztam, miközben néztem, mert végig fenntartotta a figyelmem a történet, hiába ismertem már könyvben. Izgalmas és érzelmes volt, nagyon sajnálom, hogy nem a mozis nagyvásznon élhettem át a filmélményt.
Mindenesetre azt ki kell emelnem, hogy a könyv ismerete nélkül lehet nem jött át pár dolog, így simán benne van, hogy a könyv miatt élveztem ennyire a filmet.
* A könyvről írt véleményem ide kattintva olvashatod el *
Könyvkritika: Soman Chainani – Jók és Rosszak Iskolája 1. – Hercegnő és boszorkány
