A molyon néha van olyan nap, amikor a magyar íróktól lehet kérdezni. A Goodreadsen is lehet ám kérdezni a külföldi íróktól, akik van, amikor válaszolnak. Így tett pár éve Jennifer L. Armentrout is, az érdekesebb reakciókat pedig le is fordítottam nektek. Íme!

– Használsz-e valós embereket a karaktereid megalkotásához?
Néha használok valós embereket a mellékszereplőimhez, de ilyenkor mindig előre figyelmeztetem az illetőt.

– Hogyan tud ilyen gyorsan, és ennyire sok könyvet írni?
Szó szerint minden nap dolgozom, ha csak nem utazom valamilyen rendezvényre. Ritka, ha akár csak egy napot is kihagyok az írásból, és ezért is tudok annyit írni. És emellett nagyon élénk a fantáziám. Könnyen elunom magam, így az írás segít nekem.

– A könyveid szereplői közül ki a kedvenc karaktered?
Túl nehéz választanom. LOL. A napomtól függ, hogy kire böknék rá.

– Éppen könyvet írok, és bűntudatom van, ha keveset írok egy nap, és elvész az önbizalmam, ha belegondolok mit gondolnak majd az emberek. Te is átmész ilyesmin?
Természetesen. A legjobb, amit tehetek, hogy leírom a történetem a papírra anélkül, hogy azon aggódnék mit gondolnak majd róla mások. Egy biztos, az olvasás szubjektív. Nem fogsz tudni olyat írni, ami mindenkinek tetszeni fog, így írj olyat, amivel a saját kedvedre teszel.

– Mi a legjobb dolog abban, hogy író vagy?
A legjobb az, amikor azt hallom, hogy a történetem pozitív hatással volt valakire.

– Volt már írói blokkod?
Elég szerencsés vagyok, mert még nem tapasztaltam meg igazán, de a halogatást, és az általános „most épp nem akarok írni” dolgot már igen. Ilyenkor általában előreugrom, és megírom a történetben azt a jelenetet, ami miatt a leginkább izgatott vagyok. Néha az elakadás annak a jele, hogy valami nem stimmel azzal, amit írok. Ha én unom, az olvasó is unatkozni fog.

– Mennyi ideig tart egy könyved szerkesztése?
Általában pár nap. Talán egy hét.

– Melyik az a zsáner, amiben sosem alkotnál?
Talán a történelmi. Túl lusta vagyok ahhoz a szintű kutatáshoz, ami egy valósághű történelmi romantikushoz szükséges.

Októberben Jennifer írt egy nagyon megható és személyes posztot Instagramra azután, hogy megjelent a 63. regénye. Alább ennek a fordítását olvashatjátok el.

Azóta író akartam lenni, hogy tinédzserként felfedeztem L.J. Smith Forbnidden Game és Vámpírnaplók sorozatát. Tiniként írtam meg az első könyvemet a kilencedikes algebra óra alatt. A gimnázium alatt folyamatosan írtam, de csak évekkel a főiskola után, valamikor 2007/2008-ban döntöttem el, hogy igenis kergetni fogom ezt az álmot.

2011. október 18-án vált valósággá, amikor megjelent az első könyvem. 2021. október 19-én pedig a 63. regényem fog megjelenni. 63 könyv! Ez rengeteg szó. Rengeteg történet. Rengeteg érzelem. Rengeteg hullámvölgy. Sok vadonatúj tapasztalat. Nonstop munka évekig, vakáció nélkül, késő éjszaka és kora reggel. Ötletek, amik a zuhany alatt törtek rám. Inspirációk, amik egy dalban vagy az olimpia alatt bukkantak fel. A mélységes boldogság és a bizalom pillanatai. A stressz, a szívfájdalom és a kétségek pillanatai.

Az írás és az, hogy megélhetem az álmaimat, olyan sokat tett értem, ami túlmutat minden materiális dolgon. Ugyan nem gyógyír a depresszióra, de számomra az írás egy nagyon szükséges menekülés, és bár az írói lét velejárói nem mindig tesznek jót a mentális egészésgnek, nem felejtem el, hogy az írás mennyi mindent tett értem. Ez egy mentőkötél.

Tíz éve abban élni, ami egyszer az álmom volt, már önmagában csodálatos élmény, és hihetetlenül szerencsés vagyok, amiért az enyém lehet. Tíz éve tudom, az, hogy segítek magamon, segít másoknak is egy kis békét és boldogságot találni, ezért is remélem, hogy még tíz év múlva is itt leszek. Szeretném, ha mindannyian tudnátok, hogy mindez nem sikerült volna nélkületek, az olvasók és a támogatásotok nélkül. Ezért örökké hálás leszek. Köszönöm.