Könyvkritika: Paul Rudnick – Minden a te hibád

Ha meg kéne neveznem a legmegosztóbb könyvheti megjelenést, akkor tuti ezt a regényt említeném. Mert a Minden a te hibád egyértelműen az a könyv, ami megosztja az embereket, és szélsőséges véleményeket lehet kialakítani róla. A döntő az lehet, hogy tetszik-e maga a stílus és a karakterek – mindez már a beleolvasóból eldől. Ami engem illet: imádtam az első oldaltól az utolsóig!

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

A sztori főszereplője egy mélyen vallásos keresztény lány, Catey, aki szent feladatot kap: egész hétvégén gardedámkodnia kell az unokatestvére mellett. Hellerrel már évek óta nem beszélt, hiába voltak egykor a legjobb barátok. Heller most már szupersztár, Catey kedvenc trilógiájából készült könyv hősnője, de zűrös csaj lett, figyelni kell, nehogy valami botrányt kavarjon…

Na jó, ha egyetlen dolog volt, ami picit zavart, az pedig a keretes szerkezet. Ugyanis rögtön a börtönben nyitunk, Cateynek már tetkója is van, és úgy érzi, összedőlt az élete Heller miatt. És visszaemlékezés során tudjuk meg, hogy mi vezetett a börtönig. A tv-sorozatoknál se csípem ezt a megoldást. Mert így megvolt az, hogy mi történik velük, annyi maradt, hogy miként jutnak el odáig. Az pedig, hogy még ebből a szituból is nyertesen jött ki a könyv egyértelműen Paul Rudnick tehetségét dicséri.

Ami itt engem legjobban lenyűgözött, az a stílus volt. Egyszerűen bejöttek a poénok, amik néha alantasak voltak ugyan, de sokszor sírva röhögtem olvasás közben. Igen, még akkor is, amikor Heller úgy tett, mintha Catey pukizna a két szexi álompasi előtt, akikért odavolt Catey. Tudom, alpári, de hát na, működött. És igazából ez a könyv egész humorára értendő. Mert itt-ott éreztem, hogy nem életszerű, és ilyen a világon nincs… de mégis, annyit nevettem, hogy az hihetetlen.

A sok nevetés mögött szerettem ám a két főszereplő életét is, és a köztük lévő kapcsolatot. Paul Rudnick forgatókönyvíró, így jól ismeri a hollywoodi sztárok életét is. Heller a sztoriban kábé olyan volt, mint Miley Cyrus, a Hannah Montana utána rögtön megkapta volna az “Alkonyat” főszerepét. (Itt egy Alkonyat-szerű könyvsorozatért rajongtak a népek). A hollywoodi-lét nehézségei, a barátok hiánya, a drogokba való menekülés, egyszerűen minden annyira hitelesnek tűnt, és végig együtt tudtam érezni Heller karakterével, aki mellett még egy normális anyakép se volt. És az, hogy még így is imádja a színészetet, és mennyi erő és kitartás maradt benne, egyszerűen wow!

Catey kapcsán ami nagyon tetszett, az a keresztény vonal volt. Oké, kicsit talán túlzón lett ábrázolva, de úgy éreztem, hogy jól megmutatta a szerző azt, milyen előnyei és hátrányai vannak a buzgó hitgyakorlásnak. A jó oldal is átjött, mint amikor Catey menedéket és nyugalmat lelt a vallásban, de az nagyon nem jó, ha egy ártatlan csók után kurv*nak érzi magát, és lelkifurdalása van, mert élvezte a csókot. Szerettem az utat, amit Catey bejárt a könyvben, ahogy túllépve önmagán próbált rátalálni arra a lányra, aki az Istene, és saját maga szemében is olyan, akire büszke lehet. Ateistaként pedig még érdekesebb volt átélni az egészet.

Akit meg kell említenem, az Sophie. Ő egy rákos tizenhárom éves lány, aki egy napot Hellerrel tölthet. Na ő volt még érdekes karakter. Nem akarom lelőni a poénokat, de meg kell mondjam, az elején nagyon nem tetszett az, ahogy ábrázolták, de utána megláttam benne a társadalomkritikát, az pedig nagyon ügyesen átjött. Ó, és ami még különleges: a könyves álompasik most valahogy elmaradtak, és ez így volt jó. Mert ahogy a Jégvarázs is nagyon jól működik a testvéri szeretettel, itt is bőven elég volt Heller és Catey unokatestvéri-baráti kapcsolatának az ütős ábrázolása.

Értékelés: 10/10

Gyanítom, most lesz, aki megrökönyödik, de nekem ez tényleg egy 5 csillagos könyv volt. Pimasz, de szerethető stílus, provokatív, de jól megírt tartalom, kicsit eltúlzott, de imádnivaló főszereplők. Nekem ezt jelentette a Minden a te hibád, miközben olvasás közben végig nagyon jól szórakoztam. És nekem csak ez számít.

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű! Élőben pedig még szebb, különösen a gerince, ahol Heller és Catey is látható.

Kinek ajánlom elolvasásra? Hát, szerintem csekkold a beleolvasót a Könyvmolyképző weboldalán. Ha ott megtetszik a stílus, akkor ez a könyv kell neked! Én nagyon szerettem, de ismétlem, stílusfüggő, ha soknak érzed a beleolvasót, akkor válassz szerintem másik vörös pöttyöst.