Home Film és Sorozat kritika Ezt a 11 filmet láttam 2021 karácsonyán

Ezt a 11 filmet láttam 2021 karácsonyán

Évközben nem szoktam olyan gyakran filmeket nézni, jobban szeretem a sorozatokat. Karácsonykor viszont bevadulok, és (általában a családdal együtt) mindent megnézek, ami érdekel. Most elég sok összejött, 11 film. Leginkább 25-én vadultunk, és konkrétan fáradtabb voltam az egész napos Netflixezéstől, mint a munkától előtte 😀

Ami a múltkori listám illeti, csak az Adventi naptár maradt ki, na azt majd pótolom a héten. A filmek történeteiről most nem mesélnék, de a trailert mindenhová beszúrtam, hátha valami felkelti a figyelmetek.

1000 kilométerre a karácsonytól (2021)

Semmi jót nem vártam ettől a filmtől, és végül ez okozta a legnagyobb meglepetést. Minden perce aranyat ér, rengetget nevettem a könyvelő-Grincs történetén. Egy felesleges pillanata nem volt, minden poén, színészi alakítás, romantikus pillanat és ármány működött, kétségkívül ez az egyik legjobb karácsonyi film, amit valaha láttam. Hála és köszönet érte a Netflixnek, két év múlva szerintem újranézem.

A fiú, akit karácsonynak hívnak (2021)

A könyvet pár hete olvastam és nagyon szerettem, így kíváncsi lettem a filmre is. Nem sok mindenben tért el a könyvtől, és tök jól megelevenedett előttem az a világ, a mozi, ami a fejemben pörgött olvasás alatt. Remélem a sorozat többi részéből is elkészül majd a feldolgozás, mert öröm volt látni, hogy a Netflix milyen értő figyelemmel és tisztelettel nyúlt Matt Haig munkájához.

A srác nem jár egyedül (2021)

Az eredeti film tinikorom egyik kedvence volt, hiszen ki ne vágyott volna akkoriban arra, hogy a suli leghelyesebb sráca túllásson a külsőn, és belezúgjon, még ha az indítás rossz is? Na ez a remake annyira nem működött, a srác már az első pillanatban is dögös volt, ráadásul még izmos, hatkockás színészt is választottak hozzá… Ha tényleg egy kicsit csúnyácskább a férfi főhős, ha nem annyira a közösségi média ellen akartak volna felszólalni, hanem történetet mesélni, akkor jóval több lehetett volna ez a film pár jó jelenetnél és egy elbaltázott próbálkozástól. Kár érte.

Karácsony Kaliforniában (2020)

Érezhetően komolyabb témát ölelt fel ez a karácsonyi romantikus, de igazából a romantikán volt a hangsúly és a két főhős magánéletén, a karaktereik fejlődésén. Profin volt összerakva, tiszteletben tartva a zsáner szabályait, abszolút élvezhető, de valahogy végig azt éreztem, hogy nincs lelke a filmnek, mintha csak az elvárt paneleket használná ahelyett, hogy látnám a lelkét. Mindig furcsa ezt így megfogalmazni, mindenestre nem rossz film, csak hiányzott belőle valami.

Home Sweet Home Alone (2021)

Naná, hogy nem hagyhattam ki az új Reszkessetek betörőket sem. Kétségkívül jobb volt, mint a korábbi próbálkozások, még a harmadik résznél is jobban bejött. Az ötlet, hogy a betörők valójában jó emberek, és tulajdonképpen a gyerek volt a “rossz” a sztoriban nekem nem működött, nehéz volt drukkolni a kis Maxnek, hiányoltam a gonosztevőket, hiszen az az igazi, amikor olyan ember kapja a billiárd golyót a fejébe, aki meg is érdemli azt. Ezzel együtt nyilván sokat mosolyogtam rajta és jó volt az egész, szerettem, abszolút nem egy felesleges reboot. Egyszerűen a csavar (hogy a betörők nem gonosz bűnözők) olyan irányba vitte a filmet, ami nekem nem jött át.

Legendás állatok és megfigyelésük (2016)

Nem sokkal a premier után láttam, de a mostani újranézés során sok minden újdonságként ért, mert nem emlékeztem mindenre, inkább a fő fordulatokra. Tetszett a film, az állatok aranyosak voltak, a varázsvilág még mindig zseniális, és továbbra is azt érzem, hogy ebben a sagában rengeteg a lehetőség, amit emlékeim szerint a második rész sem tudott igazán kiaknázni. De majd talán a harmadik film!

Ne nézz fel (2021)

Az idei év egyik legjobb filmje volt ez a szatírikus világvége vígjáték, ami pont azért volt félelmetes, mert ha közeledne a föld felé egy aszteroida, pontosan így viselkedne a világ, ahogy ebben a filmben. Eleinte féltem tőle, hogy csak a szupersztárokról szól majd a film, mert elég impozáns a lista: DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Timothee Chalamet, Jonah Hill, Ariana Grande, de itt a történet és a mondanivaló volt a lényeg, és az ütött, nem is kicsit.

Párbaj (2018)

Amikor megláttam, hogy a Skam Evája a főszereplő, felsikítottam az örömtől, annyira imádtam ezt a színésznőt. Nekem baromira bejött ez a szokásos “a balett táncos és a hip hop srác” románc, még ha kiszámítható is lett kábé minden perce. A főszereplők közti kémiát szerettem, a film üzenete is rendben volt, a táncok pedig tök jók lettek. Ez tipikusan az a film, ami nem váltja meg a világot, de nagyon jól esik nézni.

Télapó visszatért (2021)

Négy felnőtt testvér, egy karácsony ami “ha belehalok is tökéletes lesz“, meg az apa, aki 27 év után visszatér. Sejtettem, hogy jó lesz, és végül az is lett, voltak tök jó jelenetek, poénok, sokszor nevettem is, a karácsony hangulata is áradt. A film végét viszont kissé laposnak éreztem, egyszerűen fél órával hosszabb lett, mint amennyi jó ötletük volt, de összességében jó élményként maradt meg bennem ez a film.

The Bitch Who Stole Christmas (2021)

Ez a film egy szatíra, érdemes is úgy kezelni, saccperkábé olyan, mintha a RuPaul – Drag Queen Leszek egyik heti feladata lett volna, hogy ezt leforgassák. Vicces, jók a fordulatok, a színészek és az A-listás drag queenek, mint Brooklyn, Ginger, Jan vagy maga RuPaul hozták a kötelezőt, és hát, jó szórakozás volt ez a film karácsony reggelén krumplipucolás és egyéb teendők alatt, ennél többet nem is vártam tőle.

Válogatáskazetta (2021)

Ó, hogy ez mennyire aranyos volt! Mivel a kazetták révén a rock zene előtérbe került, kicsit ódzkodtam tőle, mert nagyon nem vagyok rock rajongó, de a szereplők olyan aranyosak voltak, és annyira jó hangulata volt a filmnek még a komolyabb témák dacára is, hogy teljesen beleszerettem, és úgy drukkoltam a hősnőnek, hogy megtalálja azt, amit keres. És igen, ez az emlékeztető is tök jó volt: a zene összehozza az embereket.