Mint a legtöbb Colleen Hoover regényt, ezt is úgy kezdtem el olvasni, hogy alig tudtam valamit a történetéről. Jó döntés volt, és mint mindig, Hoover most is nagyon kellemesen meglepett. Az Elrontott életek az egyik legjobb, legérettebb könyve lett ugyanis.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen! *

A történet középpontjában egy anya-lánya páros áll. Morgan mindössze 17 éves, amikor teherbe esik. Szereti a párját, Christ, de érzi, hogy a nővére pasija, Jonah közelebb áll hozzá. A baba viszont mindent eldönt. Ugrunk az időben 17 évet, Morgan már a harmincas évei közepén jár, Clara miatt feladta az álmait és ő maradt otthon, míg Chris orvosnak tanult, mindenben támogatta a férjét. Most viszont, hogy a lánya már szinte felnőtt, Morgan nem tudja mihez is kezdhetne magával, az életével. És mindez akkor válik nehezebbé, amikor megannyi távollét után Morgan húga, Jenny újra összejön Jonahval.

A másik nézőpontkarakterunk Clara, aki egy fiatal, kiegyensúlyozott lány. Minden álma, hogy színész legyen, és nagyon tehetséges is benne, de az anyja félti őt a színészi pályától. Van egy srác, aki nagyon tetszik neki, de Millernek rossz híre van, az apja pedig tiltja tőle. Pedig Miller igazából egy imádnivaló srác, aki a beteg nagypapáját ápolja, és rendező szeretne lenni, ezért pláne tökéletesen passzol Clarához, teljesen megérik egymást.

Na amit most leírtam, az csak az alapfelállás, úgy az első harminc-negyven oldal. Utána jött a szokásos zseniális „Hoover csavar”, az, amit nem láttam előre, és csak pislogtam, hogy mi az isten történt itt? Ez a fordulat kábé a semmiből jött, és ne értsétek félre, ez így volt teljesen hiteles, de én olvasóként tényleg csak lestem, és utána vált még izgalmasabbá, még egyedibbé a történet.

A bevezetőben azt írtam, az anya-lánya kapcsolat állt a középpontban. Ez tényleg így van. Hoover a két nézőpontnak köszönhetően jól megmutatta, hogy mennyi minden nehezítheti, ha az anya és a gyereke nem kommunikál egymással őszintén. Egyáltalán mi csapódik le a gyerekben, ha a szülő (valahol tök jogosan) vagy az igazság elhallgatásával akarja óvni a gyereket, vagy próbálja megakadályozni, elkövesse azokat a hibákat, amiket a szülő annak idején. Ezt a könyvet pont azért is érdemes elolvasni, hogy lássuk mennyi fájdalmat és szenvedést eredményez a hallgatás a szülőnek és a gyereknek egyaránt, mennyi félreértés történhet, ha nem vagyunk őszinték.

Romantika is volt ám bőven, tudjátok, az a Hoover-típusú, amikor a férfi főhősök (mert most kettő is volt) egyszerűen tökéletesek, kedvesek és az olvasó is könnyen beléjük zúg. Érdekes volt látni, hogy miként reagálja le két eltérő generáció, ha a szerelem bekopogtat az életébe, hogyan kezelik, kiből mit vált ki ez a váratlan érzés. Az biztos, hogy mindkét páros imádnivaló volt, és az első perctől csak drukkolni lehetett nekik, hogy jöjjenek össze.

Nagyon szerettem azt is, hogy olvasás közben mennyi érzelmet és gondolatot kiváltott belőlem a regény. Morgan sorsa ugyanis segít megmutatni, hogy sosem késő újrakezdenünk az életünket, Millernél olyan szépen átjött, mit jelent az, ha előre leírnak az emberek. A kommunikáció fontossága is jól megjelent a regényben, a csavar kapcsán pedig külön imádtam azt, hogy annak a bizonyos karakternek a korábbi szavai, tanácsai hogyan íródtak át a fejemben. Ebben a Hoover könyvben sem voltak gonosz emberek. Csak gyarló embererek a hibáikkal, és így van ez sokszor a való életben is, Hoover pedig erre zseniálisan reflektál.

Értékelés: 10/10

Ó gyerekek, én imádtam ezt a regény. Hoover újra bebizonyította, hogy mennyire sokoldalú és tehetséges. Szerettem az anya-lánya párosról olvasni, érdekes témákat boncolgatott az író, és olyan csavart dobott be, amitől leesett az állam. Köszönöm az élményt!

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű és nagyon ötletes, csak azt sajnálom, hogy a You felirat kicsit nehézkesen olvasható.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! De tényleg, ez a könyv annyira jó, mindenki kezében ott kéne lennie.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen! *