Most, hogy A Bridgerton család ennyire népszerű a Netflixen, és mindenki ezt nézi, úgy gondoltam itt az idő, hogy megismerkedjek a könyvvel is. Ritkán olvasok történelmi romantikust, mert alapvetően nem rajongok annyira a korszakért, ez a regény viszont kifejezetten tetszett, olyannyira, hogy a folytatásra, Anthony történetére is be fogok majd nevezni, mert szimpatikus lett a pasi.

A Herceg és én az 1800-as évek Angliájában játszódik. Hősnőnk, Daphne most lép házasulandó korba, be is vezetik őt az előkelő Társaságba, de nem igazán akad olyan kérője, aki mellett boldognak érezhetné magát. Ekkor tűnik fel a színen a bátyja rég látott legjobb barátja, Simon herceg, aki nem akar megnősülni, de amint találkozik Daphnéval, felfigyel a lányra. A férfinek már „csak” a belső démonait kell legyőznie ahhoz, hogy boldog lehessen.

Hogy mit élveztem a legjobban a könyvben? A humorát és a családi szeretetet. Olvasás során többször megremegett a kezemben az e-book olvasóm a nevetéstől, mert Quinn humora páratlan. Nem csak a titokzatos hírlapíró, Lady Whistledown rövid kis cikkeit szerettem, hanem a komikus helyzeteket, és a vicces szituációkat is, amiket a páratlan angol humorral és hűvösséggel kezeltek a szereplők. A legtöbbet mégis Violet mamán nevettem, akinek olyan zseniális egysorosai voltak, amiért nem tudtam nem odalenni. Hát a végén is, amikor megragadja az egyik fia fülét… Odavagyok azért a kedves mamáért.

A Bridgerton család is imádnivaló ám, nem is csodálkozom azon, hogy mind a nyolc testvér megkapta a maga történetét. Klassz látni ezt a nagy családot, a köztük lévő kötődést és szeretetet. Hát ahogy a három fivér védelmezte Daphnét, az mindent vitt, azok a jelenetek, hát wow! És az, amikor Simon részt vesz a vacsorán, majd a kiránduláson, és belülről látjuk, hogy miként viselkedik a hétköznapokon az a család, varázslatos lett. Kedvem lett volna nekem is ott ülni velük az asztalnál, mert egy ilyen habókos, élettel teli családot ki ne imádna?

A karakterábrázolások is parádésra sikerültek. Daphne, mint hősnő jó választás volt. Szerettem, hogy ennyire erős, magabiztos, hogy éles a nyelve, és küzd azért amit, és akit akar. Emellett érzékeny volt, törékeny, nem is lepett meg, hogy Simon az akarata ellenére is hamar beleszeretett a lányba.

A korszak ábrázolása kapcsán a szívem szakadt meg, hogy a felvilágosítás hiánya miatt Daphne bizonyos döntéseket nem tudott meghozni normálisan. Itt a zseniális példa arra, hogy a szülő nem mindig tudja jól átadni a szexuális felvilágosítást, mert zavarban érzi magát… Az a bizonyos jelenet tragikomikus volt, amikor Violet próbálta felvilágosítani a lányát, mert egyszerre mosolyogtam, és sajnáltam nagyon Daphne-t. Mindenesetre a magyar törvényhozóknak érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet, hogy lássák mihez is vezet, ha valaki nem kap időben rendes szexuális felvilágosítást.

Ami Simont illeti, a herceg engem is az első pillanatban levett a lábamról. Ami pedig a háttértörténetét illeti a dadogással, és a gyűlölettel az apja iránt, hát ott annyira elszomorodtam. Quinn jól ábrázolta, hogy egy gyerekkori trauma miként marad meg velünk felnőtt korban is, és miként képes egy „szellem” irányítani az életünket, a boldogságunkat. Simon kapcsán jött a bonyodalom is a kötetbe, jó pár dolog másként alakult, mint ahogy vártam, így szerencsére izgalmakból sem volt hiány.

Értékelés: 9/10

A herceg és én egy nagyon szerethető romantikus történet, ami egyszerre édes és megmosolyogtató, és itt-ott el is gondolkodtatja az embert. Abszolút nem lep meg, hogy ennyien szeretik, és kíváncsian várom Anthony történetét.

Hogy tetszik a borító? Nekem a filmes borítóval van meg ez a könyv, és gyerekek, szerintem elképesztően gyönyörű, és passzol a történethez. (Attól eltekintve ugye, hogy a herceg külsőre teljesen más a sorozatban, mint a könyvben)

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a történelmi romantikus regényeket, ha csíped a jó humort, akkor ne hagyd ki Julia Quinn kultikus könyvét.