Könyvkritika: Kandi Steiner – Weightless: Súlyok nélkül

Sajnos nagyon ritkán jelenik meg magyarul olyan könyv, aminek az átlagostól nagyobb súlyú a főhőse, holott a világon rengeteg embert érint az elhízás. Így amikor megtudtam, hogy jön a Súlyok nélkül, rögtön repült a kívánságlistám élére a regény, és nem is bánom, hogy elolvastam.

*Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

A főszerepben Natalie Poxton, akinek az anyja a kisváros leggazdagabb férfijához ment feleségül. Natalie nagyon szép, de van rajta némi súlyfelesleg, ami miatt kapja a bántásokat, különösen miután a barátja, Mason szakít vele. Azért, hogy Natalie visszaszerezze Masont, az anyja unszolására beiratkozik egy edzőterembe, ahol egy szexi edző, Rhodes várja őt…

A túlsúly miatt voltam elsősorban kíváncsi a regényre, és szerencsére ezt a témát nagyon jól kezelte az író. Sok pontján magamra ismertem Natalie-ben, hitelesen átjött mit is jelent, ha vannak rajtad fölös kilók. Mint a nézések, amikor valaki ez alapján ítél meg, a gonosz beszólások, vagy amikor szembesülsz egy családtagod aggodalmával, és mindezek miatt feltámad benned a kétely, hogy nem vagy elég jó, és jelentéktelen vagy.

Natalie ábrázolását imádtam, hiszen ez a lány annyira kedves, ártatlan, olyan személy, akit nem lehet nem megszeretni, ezért is fájt a sok bántás, amit kapott. Hihetetlenül csodáltam Natalie akaraterejét, egészen elképesztő volt, ahogy beleállt az edzésbe, a fogyókúrába, és nap mint nap átlépte a saját korlátait.

Bár a nehézségek leküzdése kicsit nekem túl hirtelen volt, olyan meseszerű, egy romantikus regényben viszont ezt abszolút elnézem, pláne ha lesz olyan olvasó, akit Natalie változása inspirálhat. Különösen mert ahogy megjött a lány önbizalma és kinyílt a szája, úgy lett egyre szerethetőbb. Olyan jó volt átélni ezt a nagy változást a könyv olvasása során, mert Natalie tényleg az a lány, akinek az ember csak jót kíván.

Férfi főhősünk, Rhodes nem csak edző, hanem escortként is dolgozik, hogy a plusz pénzből fizetni tudja a magánnyomozót, aki az évek óta eltűnt ikertestvérét keresi. Rhodes a munkája és a múltja miatt (árva, nevelőszülőknél élt) biztos benne, hogy értéktelen. Volt egy jelenet, amikor Natalie kihallgatta a kuncsaftok beszédét Rhodes-ról, hogy ő csak a szexre jó, és mennyire kár, na ott eléggé felhúztam magam, és tök jól megalapozta az író azt is, hogy a munkája és az élete során mivel kellett a férfinek szembesülnie. A kontraszt pedig, hogy Rhodes hiába tökéletes külsejű, ugyanúgy kevesebbnek érzi magát, mint Natalie, nagyon jól kitalált ötlet.

Natalie tehát napról napra egyre jobban megkedveli Rhodes-t, az érzés úgy tűnik talán kölcsönös, de tekintve a köztük lévő társadalmi különbségeket, mindkettejük kisebbségi komplexusát, Rhodes extra-foglalkozását, és persze a tényt, hogy Natalie még mindig érez valamit Mason iránt, a kapcsolatuk kialakulása is lassan megy, és tele van döcögővel, akadállyal. Ez egyrészt hiteles volt, másrészt pedig sokszor húztam a számat.

Ez a regény abszolút nem hibátlan. Bár nagyon akartam szeretni, de a romantikus szál kezelése például szerintem nem lett a legerősebb. Igen, erős volt a kémia, és a problémák megalapozottak voltak, csak amikor sokadjára hangzik el, hogy “nem vagyok méltó hozzád” és társai, akkor valahogy egyre kevésbé tűnik élvezhetőnek a regény. Konfliktus mindenképpen kellett, csak valahogy úgy éreztem, túl sokszor hozta össze, és szedte szét őket az író, és mindennek a kezelése érzelmi oldalról is olyan semmilyen lett számomra.

Másfelől Natalie szüleinek a szála is kissé furcsán lett kezelve, és a nagy finálé, az ott kiderülő titkok is annyira hirtelennek érződtek, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy mi van, mert egyszerűen nem értettem, aztán meg egy ponton túl kiszámíthatóvá vált a dolog. Ezzel együtt az epilógus szépített, ez nagyon kellett a történet jó lezárásához.

Értékelés: 8/10

Végre egy Rubin Pöttyös enyhén túlsúlyos hősnővel! Natalie személyisége eladta számomra a könyvet, sok ponton élveztem az olvasását, leginkább az utat, amit Natalie bejárt, ahogy egyre erősebb, szókimondóbb és boldogabb lett. Rhodes karakterét is szerettem, csak ez a folyamatos “ellöklek, majd visszahúzlak” megoldás a romantikus részeknél, és a kissé hirtelen finálé miatt nem lett örök kedvenc a regény, ezzel együtt örülök, hogy elolvashattam.

Hogy tetszik a borító? Valami elképesztően gyönyörű! Szinte látom magam előtt, hogy Natalie mennyire boldogan ragadna meg egy ilyen pillanatot, hogy lefotózza.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha rajtad is van súlyfelesleg, úgy érzem extrán élvezni fogod. Ha szereted a romantikus történeteket, akkor dettó!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *