Hű. Azt se tudom hol kezdjem el. Ez egy jó könyv. Ez egy rossz könyv. Mindkét állítás helytálló, és sajnos egyik sem erősebb, vagy gyengébb a másiknál. A történet egyébként zseniális, azt nem lehet elvitatni. A sztori egy 69 éves, fizikálisan és mentálisan is beteg anyáról szól, aki a szöuli metróállomáson eltűnik, és aztán a gyerekei és a férje mindent megtesznek azért, hogy megtalálják őt. A könyv során pedig több szempont alapján megismerjük anyát, és az életét, és a szívbemarkoló emlékeken keresztül előttünk is megelevenednek a történetek. Szóval ez a rész nagyon jól lett kivitelezve, mert a dramaturgiailag nagyon erős a könyv, volt olyan rész, ahol én is majdnem elpityeredtem, mert annyira meghatott. De sajnos a stílus miatt képtelen voltam teljes mértékben élvezni a regényt.
Kezdjük rögtön a legidegölőbb résznél: E/2-ben íródott a történet javarésze. Ezt úgy értsd, hogy a leírás ilyen: “a te anyád eltűnt a metróállomáson, miközben te a pekingi könyvvásáron dedikáltad a legújabb könyvedet. Te nem tettél semmit, te nem is tudtad…” és így tovább. Annyira zavaró volt, hogy azt hittem lerakom a könyvet és nem olvasom tovább. Sosem olvastam még E/2-ben íródott regényt, és ezek után nem is akarok. Rémisztően idegesítő. Végül magamban átalakítottam e/1-re, de százszázalékosan úgy sem sikerült megoldani. Nem tudom felfogni, hogy a Könyvmolyképző miért nem e/1-ben fordította le – néha azért csak el lehet (kellene!) térni az eredeti szövegtől…
Ami még nem tetszett az, hogy csak két szereplő nevét tudtuk meg. A bátyót például Hjongcsolnak hívták, és mindenki mást körülötte úgy neveztek, hogy Hjongcsol anyja, Hjongcsol felesége, Hjongcsol fia és így tovább. Azt hittem ettől is frászt kapok, mert nagyon nehéz volt beazonosítanom azt, hogy éppen kiről szól a leírás! Viszont, ezt nagyon fontos elmondanom mégegyszer: minden technikai szemétségért kárpótolt a történet. Tényleg annyira magával ragadó volt, hogy az valami hihetetlen. Emberi volt és mélyenszántó, olyan értékeket képviselt, amilyet kevés más könyv tud. A lezárással viszont nem értettem egyet, mármint, anya végül hazament, de nem szólt róla senkinek, és inkább elment meghalni oda, ahonnan származott. Úgy éreztem ez teljesen ellentétes azzal a karakterrel, amit az egész regényben felépítettek, de ennek ellenére azért összességében dramaturgiailag tetszett a könyv.
Értékelés: 5/10
Magamat ismétlem csak, hiszen a történet nagyon jó, és ráadásul mondanivalója is akad. Ami viszont nagyon kellemetlen, az a stílus, a karakterek neveinek a hiánya és az E/2. Ha valakit csak a történet érdekel, és a körítés nem, akkor mindenképp olvassa el a regényt. Nekem sok minden nem tetszett benne, de a történet miatt nem bánom, hogy időt szántam rá. Elgondolkodtatott, jó és rossz érzéseket keltett bennem, és azt hiszem egy könyvnek ez is a lényege.
