L.A. Fiore sikerkönyve végre Magyarországra is megérkezik! Íme 8 klassz idézet, ami talán a Te kedved is meghozza az új Rázós Könyvhöz!

* Elolvasnád? Csapj le rá most kedvezményesen! *

#1

„Ahogy belépett a konyhába, vörös szeme rám meredt. Megint ivott. A korsót bámulta a kezemben. Felismertem a nézését. Gyorsan mozgott, és pár lépéssel mellettem termett. Megmarkolta a hajamat, és kirángatott a konyhából.
– Vezekelned kell.
– Miért?
– A bűneidért.
– Miféle bűnökért?
– Hogy élsz.”

#2

„– Boszorkány volt.
– Ki?
– Brianna.
– Miért mondod ezt?
– Mert nekem adott téged, és legyen átkozott, tudta, hogy meg akarlak majd tartani!
Képtelen voltam megszólalni. Elállt tőle a szavam. Ő is tudta ezt.
– Elállt a szavad.
El. Teljesen.
Így aztán nem beszélgettünk, hanem inkább megcsókolt.”

#3

„A világ összes kastélya közül nekem pont az övébe kellett betévednem, és pont az ő könyvtárban kellett egy szál köntösben üldögélnem! Vajon mekkora ennek az esélye? Nem vagyok egy nagy szerencsejátékos, de talán ki kellene töltenem egy lottószelvényt.
– Lizzie Danton. Megkérdezhetem, hogy mit keres a könyvtáramban?
Felálltam, és úgy szorongattam a könyvet, mintha az életem függne tőle.
– Amikor megérkeztem ide, elhajtottam a kapuja előtt, és azóta érdekelt, hogy mi an mögötte.
– Miért?
Egyszerű kérdés volt, mégsem tudtam megmondani, hogy a puszta kíváncsiságon kívül mi hajtott ide.
– Őszintén szólva nem tudom.
Lassan nézett végig rajtam fakókék szemével, mintha nem tudná felfogni, miért viselek köntöst.
– Hol vannak a ruhái?
– Száradnak. Félúton ide lerobbant a szerelőtől kölcsönkapott kocsi. Aztán esni kezdett.
– A kölcsön kocsija is lerobbant?
– Igen. Kocsi-gyilkos vagyok.”

#4

„– Hol van?
– Lemondott egy munkát, hogy magával lehessen. Nemrég ment el. Pár napig most biztosan távol lesz.
– Mivel foglalkozik?
Fenella meglepően szűkszavúan válaszolt.
– Nem tudom.
Pedig tudta. Vagy legalábbis sejtette, de nem akarta elmondani. Érdekes. Biztos nem valami irodai munka. Egyre kíváncsibb lettem.
– Azt mondta, festhetek.
– Igen, áthozatta a felszerelését. A garázsban találja őket a kistraktor pótkocsijában, hogy könnyebben tudjon közlekedni.
Ez meglepően figyelmes volt tőle.
– Felajánlotta magának, hogy lakjon ebben a szobában, amíg dolgozik.
– A szaván fogom. Néha furcsa időpontokban tör rám a festhetnék, úgyhogy jó, ha a közelben leszek.”

#5

„Furcsa zajok szűrődtek fel az udvarról, úgyhogy kíváncsian kikukkantottam.
– Szent egek!
– Mi az?
A látvány teljesen váratlanul ért, akárcsak a testem reakciója. Néhány porcikám életre kelt, és a fenébe is, még lüktetni is kezdett! Brochan tűzifát hasogatott. Kopott farmert és fehér pólót viselt, mell- és karizmai megfeszültek a munkától. És én azt mondtam, hogy nem gyönyörű… Felpillantott, mire elugrottam az ablaktól.
– Mi az, Lizzie?
A szívem hevesen kalapált, és nem azért, mert rajtakapott, hogy nézem. Lehetetlen volt közömbösnek maradnom iránta. Annyira visszahúzódó és rejtélyes – és tagadhatatlanul veszélyes. Az eszem azt súgta, hogy legyek óvatos, és maradjak távol tőle, de már rátévedtem a vonzalom ingoványos talajára, amely csakis zsákutcába vezethet, hiszen Brochan maga a megtestesült magány.
– Lizzie?
– Lehet, hogy elfelejtettem mondani, de az ijesztő szexi férfi házát festem.”

#6

„Akartam őt. Bolond lennék letagadni, de még nagyobb bolond lennék, ha engednék a kísértésnek. Belevetettem magam a hideg vízbe. Mintha több ezer tű szúródott volna a bőrömbe. Szeretem a hideget. Arra emlékeztet, hogy élek. Azt is tudtam, mikor ment el. Nem törődtem a folyamatos suttogással a fejemben, amely azt mondogatta, hogy miatta is azt érzem, hogy élek.”

#7

„Ez a kurva festmény! Ez a nő belemászott a lelkembe – abba kis részbe, ami még mindig érzett –, és megragadta azt a valamit, ami ott élt, és szétkente a vásznon.”

#8

„Soha életemben nem láttam még olyan szépet, mint a táj, ami a taxi ablakából tárult elém. New York nem áll másból, mint fémből, üvegből és betonból, Skócia testén azonban mintha nem ejtett volna sebet az ember keze, a természet szinte érintetlenül nyúlt a látóhatárig. Smaragdzöld lankák, ameddig a szem ellátott, majd a táj egy szemvillanás alatt megváltozott. A dombokat tavak váltották fel, majd sziklameredélyek, amelyek tövében az óceán haragosan ostromolta a sziklákat. Nem csoda, hogy ez a vidék megannyi történetet és legendát szült. Lenyűgözött. Alig vártam, hogy megfessem.”

* Elolvasnád? Csapj le rá most kedvezményesen! *