A napokban jelent meg a Vörös, fehér és királykék című Rubin Pöttyös, amiben Anglia hercege egy (majdnem) átlagos amerikai srácba szeret bele. Imádtam a könyvet, így kigyűjtöttem tíz klassz idézetet abban a reményben, hogy meghozzam a kedvetek az elolvasásához. Íme!

* Máris beszereznéd? A kiadó oldaláról kedvezményesen a tiéd lehet! *

#1

„Őrült, utálatos, hamisítatlan démon vagy, és addig csókollak majd, míg beszélni is elfelejtesz.”

#2

„Nem tudom eldönteni, hogy az e-mailjeidtől jobban hiányzol-e, vagy kevésbé. Néha úgy érzem magam, mint egy furcsa alakú szikla a gyönyörű, tiszta tenger közepén, mikor olvasom, amiket írsz nekem. Ahogy te szeretsz, az nagyobb nálad, nagyobb mindennél. El sem hiszem, hogy ekkora szerencsém van, hogy tanúja lehetek, de az, hogy én lehetek, aki mindezt kapja, ilyen sokat, az már nem szerencse, az már a sors.”

#3

„Megérdemlem, hogy boldog legyek, pont annyira, mint te. És nem hiszem, hogy valaha az lehetnék, ha az egész életemet úgy kell töltenem, hogy másnak tettetem magam, mint aki vagyok.”

Könyvkritika: Casey McQuiston – Red, White, & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

#4

„Talán látod, hogy nehéz nekem az emlékezés. Nagyon gyakran fájnak az emlékek. Az a furcsa a gyászban, hogy ellepi az egész életedet, az összes alapvetően fontos évet, amitől az lettél, aki vagy, és fájdalmas visszatekinteni rájuk, mert ott a hiány, mert egyszer csak nem éred el őket. Teljesen új rendszert kell felállítanod.”

#5

„– Azt gondoltam, kaphatok belőled valamennyit, és sosem kell kimondani, és sosem kell tudnod, és egy nap majd rám unsz, és elhagysz, mert én…
(…)
– Sosem hittem volna, hogy olyan helyzetbe kerülök, amire nincs válaszom, mert én soha… Én soha nem képzeltem, hogy viszontszeretsz majd egy nap.”

#6

„Mondjam el, hogy ha nem vagy itt, akkor a tested velem van álmaimban? Hogy mikor alszom, látlak, látom a gödröcskét a derekadon, az anyajegyet a csípőd felett, és mikor reggel felébredek, úgy érzem, az előbb még veled voltam, még friss az érintésed nyoma a nyakamon, egyáltalán nem csak elképzelt. És hogy érzem a bőröd a bőrömön, és ettől minden csontom fáj. És akkor pár pillanatra visszafojtom a lélegzetem, és ott vagyok megint veled, az álomban, ezernyi szobában, a sehol közepén.”

#7

„Őfelsége Henry Herceg Királyi Akármicsodának.
Hadd ne kelljen már megtanulnom a pontos rangodat.
[…]

Kedves Alex, a szakadár Anglia elnökének fia!
Először is, tudnod kell, milyen borzasztóan helytelen, hogy direkt kínos hibát vétesz a címemben. Ezért udvari párnahuzatot csináltathatnék belőled, ez felségsértés.”

#8

„Ha a történelemre gondolok, akkor felmerül az a kérdés, hol lesz az én helyem benne majd egyszer. És a tiéd. A lelkem mélyén talán azt szeretném, ha az emberek ma is ilyen leveleket írnának.
Történelem? Mi aztán írhatnánk történelmet.”

#9

„Nem jutott még eszedbe, hogy esetleg több út is állhat előtted, mint amin elindultál? Hogy eljuss oda, ahova akarsz, és megváltoztasd a világot, amennyire csak lehet?”

#10

„– Te vagy szó szerint Viktória királynő legrosszabb rémálma.
– És ezért szeretsz engem.
– Istenemre, igazad van. Egész idő alatt csak azt a pasast hajtottam, akin a legjobban felhúznák magukat a homofób őseim.
– És ne felejtsd el, hogy rasszisták is voltak.
– Nem teszem – bólint Henry komolyan. – Legközelebb látogassuk meg a III. György termeket, hátha lángolni kezdenek.”