Egy ideje már szemezek a Netflixen a Cobra Kai sorozattal, ami tulajdonképpen a Karate Kölyök filmek folytatása a jól ismert szereplőkkel. Mivel a régi filmekre alig emlékszem gyerekkoromból, tegnap úgy döntöttem, hogy újra nézem, ha már a Karate kölyök könyv sajnos nem jelent magyarul.
Egy dolgot leszámítva egészen szerethető volt az első Karate Kölyök film (a második és a harmadik már elég gáz). Imádtam például benne Daniel és Miyagi bácsi barátságát, az utat, amit a karate során Daniel bejárt, Ralph Macchio pedig egészen elképesztően imádnivaló színészi alakítást nyújtott.
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a ’80-as években amikor ezt bemutatták, milyen jelentett az ázsiai reprezentáció tekintetében, már egyáltalán az, hogy szóba hozták mi történt a világháború során az Amerikában élő japánokkal (táborokba gyűjtötték őket). És ehhez kapcsolódott zseniálisan az imádnivaló Miyagi bácsi története.
Viszont bármennyire is szerettem a filmet, engem teljesen ledöbbenett az a szintű párkapcsolati erőszak, amit bemutatott. Tudom, egy 36 évvel ezelőtt készült filmet nem feltétlenül fair mai szemüvegen át vizsgálni, máson át viszont nem tudom.
A történet szerint Daniel az új srác a suliban, vicces, jópofa és rögtön kiszúrja magának a legnépszerűbb lányt, Alit, aki amúgy sokkal gazdagabb nála. Ali exe, Johnny karatebajnok, és még mindig meg akarja szerezni a lányt, ezért szekálni kezdi Danielt, többször megveri őt, míg Miyagi bácsi segítségével Daniel kihívja őt a karatebajnokságon egy összecsapásra.
Na jó, de hol és hogy történik meg a párkapcsolati erőszak a filmben? Daniel viselkedésében. Minden frusztráltságát és félelmét szerencsétlen Alin tölti ki. Igen, Johnny azért szállt rá, mert Alinak szimpatikus a srác. Valahol érthető, hogy emiatt Daniel frusztrált, elég kellemetlen, ha megvernek a suliban. De nem az a jó megoldás, amit Daniel csinált.
A két szereplő kapcsolata nagyon toxikus volt. Daniel többször beszól Alinak, ráüvölt, hogy hagyja őt békén, amikor nem bírja tovább Johnny szemétkedéseit, majd többször el is kerüli a lányt. Aztán mikor Miyagi bácsi terve miatt biztonságban érzi magát, újra Alihoz megy, de ekkor jön elő a kettejük anyagi helyzete közti különbségének a frusztráltsága.
Daniel több ízben felrója Alinak, hogy miért nem megy inkább a népszerűbb, gazdag barátaival, máskor meg azt hiszi, lát valamit, de nem marad ott elég ideig, hogy meggyőződhessen arról, mi is történt ott, és emiatt bántja meg úgy Alit, hogy esélyt sem ad neki a magyarázatra. A saját életében lévő összes problémáért (hogy nem gazdag, nem népszerű) Alit bünteti, mert a lány rendelkezik a privilégiumokkal. Nem fogja fel, hogy Ali nem mindannak dacára szereti, amivel nem rendelkezik, hanem azért szereti, amilyen ember jó ember lehetne Daniel.
Az egészben igazából a legszomorúbb az Ali karakterábrázolása. Egyrészt becsülendő, hogy valahol erős és karakán a lány, másrészt viszont a film víziója az, hogy egy lány mindig ott van, bármilyen hülyeséget teszel, megvár téged, nem néz rá más srácokra és ha meg is van bántva, elég ha a srác mond két vicces dolgot, bevallja, hogy elcseszte, ennyi elég, elnézést se kell kérnie, és a lány már ugrik is. Ez pedig lássuk be, elég téves elképzelés…
Akkoriban, mikor a filmet bemutatták, szerintem ez, hogy párkapcsolati erőszak lenne benne, fel se tűnt senkinek. Akkor ez még így nem volt téma, a tipikus női-férfi sztereotípiákra játszik rá a történet. És igazából engem azért szomorít el nagyon, mert Daniel alapvetően egy rendes, kedves gyerek, aki nagyon tisztelettudó. Ha még egy ilyen srác is belekeveredik egy ilyen típusú kapcsolatba, mint abuzív fél, mit várunk el egy Johnny-tól?
És ismétlem, ez a film 1984-ben készült. Azóta szerencsére sokat változott a világ, és hiszem, hogy ha valaki leült volna 10 percet elbeszélgetni erről Daniellel, akkor ő is megértette volna, hogy mit szabad és mit nem, hogy mennyire nem fair ilyen nyomásnak kitenni egy lányt, és miért rossz, ha a saját frusztráltságunk egy lányon verjük le. Mindettől függetlenül ez egy klassz film, fontos mondanivalóval, csak hát…
