Emma Roberts az egyik kedvenc színésznőm, így ha ő leforgat egy filmet, az tutira felkerül a várólistámra. A Netflixre idén érkezett egy új romantikus komédiája, aminek már az alaptörténetébe beleszerettem.
Roberts karaktere Sloane egy szingli lány, közel van a harminchoz, a családja pedig nagyon aggódik miatta, hogy egyedül marad. Emiatt az ünnepek elég kaotikusan telnek. Sloane ezért miután összehaverkodik egy szingli sráccal, Jacksonnal, elhatározzák, hogy ők lesznek egymás alkalmi partijai, azaz minden ünnepre egymással mennek majd el, hogy kisebb legyen rajtuk a nyomás.
Gondolhatjátok, hogy a történet mire lyukadt ki végül, nyilván, hiszen romantikus komédiáról van szó. De szerencsére az írók a karakterfejlődésre is nagy hangsúlyt fektettek, ez leginkább Jacksonnál jött elő. Nála megkaptuk a klisés “nem akar párkapcsolatot, mert…” szálat, de olyan jól kezelték, és Luke Bracey is olyan szeretnivaló játékkal adta elő, hogy engem megvett kilóra.
Sloane-nal baromi egyszerű volt azonosulni, hiszen ki ne tapasztalná meg, hogy milyen az, ha a családod az agyadra megy, amiért nem horgonyoztál még le valaki mellett. De nekem már az elég volt a kapcsolódási ponthoz, hogy Sloane home office-ban dolgozott, az anyja meg nem tekintette igazi munkának és akkor telefonált, amikor kedve volt. (Átérzem csajszi!) De ezen felül is egy csomó ponton éreztem közel magamhoz a lányt, és ez még jobb élménnyé tette az egészet.
A filmben tök jól játszottak az írók a romantikus jelenetekkel, a nagy beszélgetésekkel, szerettem a humort is, a mellékszereplők egy részén is sírva röhögtem bizonyos részeken. Na és amikor Faaroq-ra rátalált a szerelem, hát ott én kész, totál elvesztem. De ott is, amikor Sloane a rossz gyógyszert vette be… Na és ami utána jött, hát, rég nevettem olyan jót.
Mint minden romantikus filmnél, itt is az volt a legérdekesebb rész, amíg összejöttek a szereplők. És itt ez nagyon működött, leginkább az alapötlet miatt, hiszen lefektetik a szabályt, hogy nem fognak összejönni, ami nyilván sok humoros jelenetet szül, másfelől pedig megmutatja azt, hogy milyen természetesen tud ismerkedni két ember, ha nem akarnak “megfelelni” a másiknak és képesek a legrosszabb arcukat is mutatni. És én pont emiatt szerettem ezt a párost, mert tényleg azt éreztem, hogy ők igazán megismerik a másikat, és a szerelem sem egyik pillanatról a másikra alakult ki köztük.
Ami az ünnepeket illeti, többet is érintett, van benne karácsony is, így a mostani időszakban is simán megnézhető a film. Igazából az Alkalmi randevú nem váltja meg a világot, nincs benne semmi olyan, amit máshol ne láttunk volna. Ez nem több, mint egy agyzsibbasztó romantikus komédia, ami kiszakítja az embert a hétköznapokból és mosolyt varázsol az arcunkra. 2020-ban pedig azért ez nem kis dolog.
