Van az úgy, hogy egy nagyon ütősen megfogalmazott fülszöveg és a jól tálalt alapötlet rögtön arra ösztönzi az embert, hogy el akarjon olvasni egy könyvet. Én is így jártam most, plusz szerettem a Famous in Love sorozatot, ami az írónő egyik korábbi regényéből készült. Tehát naná, megadtam az esélyt az Öt év múlva decemberben elolvasásának is.

A hősnőnk a harmincas évei elején járó Dannie. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, a munkahelyén is halad felfelé a ranglétrán. Egy nap viszont különös álma van: öt év múlva egy Aaron nevű férfi mellett ébred, aki úgy tűnik, a párja, és olyan meghittség és vonzalom van köztük, ami Daviddel sosem volt meg. Amikor a jelenben felébred, rádöbben, ez csak egy erős álom volt, de lassan elkezdi megkérdőjelezni az életét. Minden akkor válik zavarossá, amikor a legjobb barátnője, Bella bemutatja neki az új pasiját, aki nem más, mint Aaron…

Ha az alaptörténet zavarbaejtően ismerős, akkor te is olvastad Tarryn Fishertől a Kapd be szerelem! című regényt. Kísérteties a hasonlóság, kábé még a barátnő szálon is. Rebecca Serle könyve viszont sokkal szerethetőbb volt, nekem jobban is tetszett.

Bár a fülszöveg egy romantikus történetet sejtet, itt igazából nem ezen van a hangsúly. Ez a könyv Dannie személyiségfejlődéséről szól, aminek nyilván van romantikus aspektusa, de alapvetően az volt itt a kulcs, hogyan engedi el az életét aprólékosan megtervező nő az irányítás és kontroll mániáját és hozza meg a nehéz döntéseket, amik nyilván kibillentik az egyensúlyából. Ezt pedig zseniálisan megmutatta az írónő, miközben a karakter végig szerethető és hiteles maradt. Ó, és a munkája is tök érdekes volt, sok plusz aspektust át is adott a vállalati jogászok életéről.

Nagyon szerettem Dannie és David kapcsolatának az ábrázolását. Köztük nincs tűz, talán még szerelem sem, inkább tűnt ez nekem baráti kapcsolatnak már az elején is. Szerintem sokan ragadnak bele hasonló kapcsolatba, mert ilyenkor nehéz kilépni, otthagyni valakit csak azért, mert nem tombol az a tűz, ami mindent felperzselne. Annyi társadalmi nyomás nehezedik ránk, különösen harminc felett, így pláne nehezebb kilépni egy olyan kapcsolatból, ami nem tesz igazán boldoggá.

Szerettem végigélni Dannie személyiségfejlődésének az útját, különösen ahogy ezt a párkapcsolatot kezelte. Nem lövöm le, hogy mi lett a vége, de elismerésem az írónőnek, amiért ennyire éretten és ügyesen mutatta be ezt is, akárcsak Dannie útját. Az utolsó fejezet, az a bizonyos éjszaka engem meglepett, mert másra számítottam, de ez így volt nagyon jó, örültem ennek a lépésnek.

Baromi erős volt a kötetben Bella és Dannie barátságának a bemutatása is. Ők már kislánykoruk óta a legjobb barátnők, szerettem azt, hogy mennyire különböznek a másiktól és mégis milyen jól kiegészítik a másikat. Azért is jár a pacsi, ahogy Bella formálta Dannie-t, és amikor a kötet végén Dannie egyre jobban rájött a szeleburdi barátnője értékeire és az elért eredményeire, na ott a szívem szakadt meg. Az Aaron-szál is pont azért működött jól a kötetben, mert egyrészt erős volt a lányok barátsága, másfelől pedig Bella imádnivaló karakter.

Van a történetben egy olyan nem várt elem, ami felért egy hatalmas pofonnal. Nyilván nem fogok spoilerezni, de el kell mondjam, ez mentette meg számomra a könyvet, emiatt örülök nagyon, hogy elolvastam. Viszont sajnos kissé gyengének éreztem az indítást. Egyrészt a stílus sem volt olyan sodró lendületű, és valahogy lassabb is volt a történetmesélés, lassan indultak bel a dolgok, és emiatt egy idő után azt éreztem, hogy unom a banánt. Aztán jött ez a nem várt elem, és utána teljesen felpörgött a könyv, érzelmileg itt-ott teljesen kiütött, és onnantól kezdve én már imádtam minden sorát. Csak hát, odáig el kellett azért jutni. Ó, és azért azt sajnálom, hogy az álom nem kapott komolyabb magyarázatot, vagy akár kifejtést. Így inkább csak egy jó reklámfogásnak tűnt a dolog, mintsem koherens történetelemnek.

Értékelés: 7/10

Az Öt év múlva decemberben nagy erőssége az, hogy bemutatja egy nő személyiségfejlődésének az útját és egy olyan csodálatos barátság történetét, amiről öröm volt olvasni. Az pedig külön piros pont, hogy most nem a romantika dominált. Sajnos akadt pár gyengeség is a történetben, elég nehezen indult be, de aztán már nagyon klassz lett.

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű és jól illik a regényhez is. És szerintem szebb is, mint az eredeti.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted azokat a sztorikat, amik a személyiségfejlődésre és a barátságra építenek, ha imádod New Yorkot, ha olvastad Tarryn Fisher regényét, akkor ezt se hagyd ki!

Öt év múlva decemberben blogturné