Könyvkritika: Morgan Matson – Save the Date: A nagy nagy nap

Egy ideje már szerettem volna az írónőtől olvasni, mert az ismeretségi körömben sokan szeretik a könyveit. Most már én is értem az okát, mert a Save the Date egy egész jó regény volt, tele humoros jelenetekkel, remek karakterekkel és egy csomó dologgal, ami elgondolkodtatott. Igaz, azért volt, ami kissé zavart.

A történet főszereplője az egyetem előtt álló Charlie, aki nagyon boldog, mert a nővére, Linnie három nap múlva férjhez megy, és emiatt visszatér a családi házba az összes testvére, akiket nagyon imád. Ám a várva várt hétvége tele van kalamajkával, ugyanis az esküvőszervező lelépett és a munkáját se végezte el, így Charlie-ra, és az új esküvőszervezőre, Billre hárul, hogy elhárítsák a problémákat.

Az írónő a könyvet több pillérre építette fel, és ezeket nagyon szépen összehangolta egymással. A középpontban Charlie áll, aki nagyon egyedi módon nőtt fel. Az édesanyja egy híres képregény rajzoló, aki a családja életét örökítette meg a rajzokon, így tulajdonképpen Charlie a nyilvánosság előtt nőtt fel, miközben az életét, az emlékeit, sokszor összekeveri azzal a karakterrel, akit a képregényekre róla mintáztak.

Ez az egész képregényes aspektus nagyon szépen beépült a könyvbe, tulajdonképpen ez volt az, amin a legtöbbet gondolkodtam. Ugyanis ezek a képregények nyilván hatással voltak a család életére, van olyan gyerek, aki rémálomként élte meg, hogy az élete így nyilvános, és emiatt össze is veszett az anyjával. És igen, utólag én is igazat adtam neki, mert nem normális, amit az anya tett. (Amikor kiderült, hogy Michael miért rágott be, hát ott én padlót fogtam. És igazából a többi családtagja érzéketlenségén is)

A képregényes dolgot és a nyilvánosság problémáját az írónő nagyon szépen összekötötte Charlie személyiségfejlődésének a kérdésével. A lány ugyanis fél elengedni a múltat, fél a jövőtől, az egyetemtől, és nagyon sok mindenre kell rádöbbennie önmagáról és a családjáról is, mire eljut a felnőtté válás fordulópontjához. Ezt a vonalat Matson nagyon szépen hozta végig a könyvben, számomra annyira hiteles volt Charlie minden mozzanata, minden egyes momentum, ami ahhoz vezetett, amilyen jó döntéseket meghozott a könyv végén.

A romantikus szálakat is nagyon szerettem. Charlie ugyanis totál bele van zúgva a bátyja legjobb barátjába, Jesse-be, aki nem pont úgy bánik vele, ahogy kéne, eközben meg ugye megérkezik az életébe Bill, a cuki esküvőszervező-gyakornok, aki amúgy egy imádnivaló srác. Ez a szál is szépen beépült Charlie személyiségfejlődésébe, miközben egy csomó fontos pillanatot hitelesen mutat be az írónő, ráadásul a legtöbb romantikára kihegyezett jelenet is ütött. És hát, Bill imádnivaló volt.

Nagyon szerettem Charlie családjáról is olvasni, jó volt a dinamika és ütöttek a karakterek is. JJ nyilván ellopta a showt a beszólásaival, halálra röhögtem magam a dolgain, ez nagyon kellett a könyvbe. Michael-t is szerettem, együtt tudtam vele érezni, Dannynél tökre imádtam a magánéleti szálát és azt, amit ez hozzáadott Charlie személyiségfejlődésével. Linnie és Rodney inkább cukik voltak, ami meg a szülőket illeti, hát mit mondjak, lett volna hozzájuk egy-két keresetlen szavam a képregények miatt.

És akkor most jöjjön a fekete leves. Vannak olyan dolgok, amik egy filmben nagyon jól működnének, de egy könyvben nem. Na itt is ez történt: számomra már végtelenül sok volt, hogy annyi minden elcsesződött az esküvő kapcsán. Egyszerűen nem hagyták lélegzethez jutni se a karaktert, se az olvasót, mert hiába oldódott meg egy probléma, rögtön jött is a következő.

Értem én, hogy erre volt felhúzva a történet java része, nekem viszont egy idő után már sok volt. Míg az elején szórakoztatott a dolog, addig a könyv második felétől már fárasztott, hogy na jó, még ez is gallyra megy, és ne csináld már, hogy ez is. Nem mondom, hogy hiteltelen volt, mert egy esküvő para, de ettől a megoldástól számomra sok ponton kevésbé volt élvezhető a könyv, és a háttérbe szorította azt, ami nagyon jól működött. Kár érte.

Értékelés: 8/10

Matson stílusa nagyon klassz, sodorja magával az embert, ütősek a karakterek, szerettem a romantikát, oda és vissza voltam a hősnő személyiségfejlődéséért és szerettem, hogy a könyv elgondolkodtatott. Viszont sajnos a sok esküvői probléma didaktikussá tette a könyv második felét, amit nagyon sajnálok.

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen imádom, szerintem zseniális.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a realista YA sztorikat, amiknek a hősnő személyiségfejlődése áll a középpontjában, akkor ezt se hagyd ki.

Save the Date Blogturné