Ezt a könyvet pont a buszon olvastam ki, egy négy órás út alatt a fővárosba, és haza. Jólesett a zötykölődő járművön, emberek között belemélyedni ebbe a történetbe. Nem csak azért, mert ezerrel megfogott, és szimpatizáltam a karakterekkel, hanem mert megannyi kérdést, és gondolatot felvillantott bennem. Az ilyenekért pedig oda vagyok, sokszor direkt azt keresem az olvasnivalóimban, hogy mi az, amin most agyalni tudok. Itt pedig bizony abszolút megkaptam erre a lehetőséget.

A sztori főhőse a tizenhét éves Eve, akinek az édesapja meghalt, az édesanyjával pedig nem a legjobb a kapcsolata. A felettébb okos, és a művészetekben is jártas lányt egy nap súlyos baleset éri. A kórházban felébredve azt hallja, amint az anyja toporzékol, hogy szállítsák őt át a saját kórházába, ami labor is egyben. (Ja, pénzes a nő). Az anyja kezelésének hála Eve döbbenten tapasztalja, milyen hamar felgyógyult a komoly sérüléseiből. Találkozik egy sráccal is, a vele egykorú Solo-val, aki abban a kórházban él, és lótifutinak álcázva magát megpróbál sorsdöntő bizonyítékokat összegyűjteni, amivel Terra Spikert börtönbe juttathatja, a komplexumban folyó titkos genetikai kísérletek miatt. Amikor azonban megismerkedik Eve-vel, egy új érzés keríti őt hatalmába. Ezzel Eve is így van, de őt befolyásolja az anyja is, aki egy vadiúj program teszteléseképpen arra kéri, alkossa meg a tökéletes férfit. Adamet.

A történet E/1-es elbeszélő módot alkalmazott, és Eve, illetve Solo gondolatai mellett egy meglepetés-karakter fejébe is betekintést nyerhetünk. Hála annak, hogy két író is ügyködött a művön, nem olvadnak össze a hangok, jól elkülöníthető egymástól mindenki stílusa, amit igencsak díjaztam. Mint írtam, kedveltem a karaktereket. Okosak és szerethetőek voltak, és a gyengeségeiket is tök jól ábrázolták a szerzők. Solo-nál például némi csőlátást véltem felfedezni Terra irányába, míg Eve sokszor elmerült az önsajnálatban, ennek pedig örültem ám, mert a nem tökéletes főhősök az izgalmas főhősök. A mellékszereplők közül viszont Aislin-től kivert a frász. Ő volt Terra balhés barátnője, aki Maxbe, egy drogdílerbe zúgott bele. Persze, próbálkoztak, hogy mélyítsék a karaktert, a családi hátterét is bevonták a képletbe, és még úgy-ahogy működött is volna a dolog, csak a végén olyan hülye tettei voltak a csajnak, ami összetörte a fejemben azt a képet, ami róla élt bennem az előzmények során.

És akkor azok a bizonyos kérdések. Folyamatosan előkerült a regényben az „Isten vagyok” gondolat. Itt ők arra utaltak, hogy a tudományos projektek, az emberiség fejlődésének a lehetősége mennyi mindent engedhet meg a tudósoknak. Lehet kísérletezni emberekkel? Megpróbálhatjuk keresztezni az embert és az állatot, és itt szó szerinti keresztezésről van szó. És akkor ott van a klónozás kérdése is. Ha egy embert csak úgy létrehozunk a semmiből, az mennyire tekinthető embernek? Gondolkodik, érez, beszél, de mennyiben több, egy szuper számítógépnél? A tudomány oltárán mindent fel lehet áldozni? Young Adult könyvhöz képest meglehetősen komoly és komplex témák ezek a szerzők pedig szerencsére nem is nagyon adtak választ a kérdésekre. Vagyis, oké, Terra például kijelentette, hogy Adam ember, akárhogy is készült el, de ezen felül úgy érzem meghagyták nekünk, az olvasóknak, hogy eldönthessük a kérdéseket. Mindehhez felsorakoztattak megannyi pro, és kontra érvet, de én tényleg úgy érzem, hogy nem foglaltak állást egyik oldal mellett sem, ezt pedig tényleg csak dicsérni tudom.

Értékelés: 8/10
Fontos társadalmi kérdéseket vet fel, néhol meg is ijeszt, hogy ilyen komplexumok, laborok és klónozás biztos van a való életben is, csak nem tudunk róla. Bennem legalábbis végig ez élt. A komoly téma mellett dominált a szerelem is, méghozzá egy meglehetősen aranyos szállal, és akadt jó pár WTF momentuma is. Egyedül a végével nem vagyok teljesen elégedett, azt kicsit összecsapottnak éreztem, azért sem kapta meg a maximális pontszámot tőlem a mű.

Kinek ajánlom elolvasásra? Olyan nagy bennem a vágy, hogy megint azt írjam, „mindenkinek”. De hát, tényleg így érzem. Van benne szerelem, de nem nyomja el a társadalmi kérdéseket, és annyira elgondolkodtat s egyben megrémiszt ez a könyv, hogy kortól és nemtől függetlenül bárkinek bejöhet a dolog.

• 08/24 Kelly & Lupi olvas
• 08/26 Dreamworld
• 08/28 Nem harap a… 
• 08/30 Zakkant olvas 
• 09/01 Könyvszeretet
• 09/03 Deszy könyvajánlója
• 09/05 Media Addict
• 09/07 CBooks