Íme a 15 klassz idézet a letehetetlen Grisa trilógiából

Amikor megjelent itthon az Árnyék és csont és megláttam az oroszos borítót, meg az oroszos neveket, nem fűlt a fogam a sorozathoz. Viszont kiderült, hogy a Netflix tv-sorozatot kreál belőle, így tavaly elolvastam a trilógiát és teljesen beleszerettem.

Szóval, ne halogassátok ti sem a Leigh Bardugo olvasást, ezek a könyvek megérdemli a figyelmet. Hogy segítsek összegyűjtöttem 15 kedvcsináló idézetet a trilógiából. Íme! 🙂

Árnyék és csont

#1

„– De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi.
– Nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy meg akarnak ölni.
– Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem.”

#2

„– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian.
(…)
Nagyot sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról.”

#3

„– Miért teszel úgy, mintha halálosan megsértettelek volna?
– Te talán nem így viselkednél a helyemben?
– Fogalmam sincs. Én mindig is gyönyörű voltam.
– És ráadásul még szerény is?”

#4

„– Na gyerünk már! – kiáltotta. – Jobb lábat a bal után. Tudod, hogy kell menetelni.
– Na most jól beleköptél a levesembe!
– Tényleg?
– De még mennyire. Épp arra készültem, hogy elájuljak, a karaván meg összetaposson, és a testemet elborítsák az iszonyatos sebhelyek.
– Ez aztán a lenyűgöző haditerv!
– Szerintem is. Ha ugyanis erősen megcsonkítanak, akkor nem leszek képes átmenni a Zónán.
Mal megértően bólintott.
– Értem én. Szívesen belöklek egy szekér alá, ha ezzel segíthetek.”

#5

„– Ezek szerint az Éjúr foglya vagyok?
– A védelmét élvezed.
– Mi a különbség a kettő között?
Iván arckifejezése semmit sem árult el.
– Imádkozz azért, hogy sohase derítsd ki ezt a különbséget!”

Ostrom és vihar

#1

„– Van bármi, amit komolyan veszel?
– Ha rajtam múlik, nincs. Attól az élet olyan fárasztó tud lenni.”

#2

„– Felség…
– Nyikolaj – javított ki. – De közismert, hogy hallgatok az édesem és a fess uram megszólításokra is.”

#3

„– Tudod, mi a gond a hősökkel és a szentekkel, Nyikolaj? – kérdeztem, ahogy becsuktam az atlaszt, és az ajtó felé indultam. – Hogy végül mindig meghalnak.”

#4

„– Vigyázz magadra, Nyikolaj! – szólalt meg Mal halkan. – A hercegek vére ugyanolyan, mint bárki másé.
Nyikolaj lesöpört egy láthatatlan porszemet a ruhája ujjáról.
– Ez igaz. Csak éppen rajtuk jobb ruhák szakadnak el.”

#5

„– Te folyton ilyen nagy bajba kevered magad?
– Szeretek úgy gondolni magamra, mint egy kellemesen összetett egyéniségre.”

Pusztulás és felemelkedés

#1

„Talán a szerelem csak egy babona, egy ima, amit azért mondtunk, hogy a magányosság valóságát kordában tartsuk. A csillagok úgy festettek, mintha közel volnának egymáshoz, pedig igazából több millió mérföld választotta el őket. A végén talán a szerelem nem jelentett mást, csak vágyódást valami lehetetlenül fényes és mindörökké elérhetetlen után.”

#2

„A vágyódással az a gond, hogy gyengévé tesz minket.”

#3

„A remény olyan trükkös dolog, akár a víz. Valahogy mindig utat talál befelé.”

#4

„Én csak azt tudom, hogy fájdalom nélkül nem lehet élni – és mindegy, hogy rövid vagy hosszú az élet. Az emberek cserben hagynak. Megsérülsz, cserébe te is sérüléseket okozol.”

#5

„– Ana Kuya ugyanígy vett rá arra, hogy ne rimánkodjak neki, hagyja égve a lámpást éjszakára.
– Tényleg?
– Igen – felelte, és nekivágott a kaptatónak. – Azt mondta, hogy miattad kell bátornak lennem, mert ha én félek, akkor te is félni fogsz.
– Hát, nekem meg azt mondta, hogy azért kell megennem a paszternákot, hogy jó példát mutassak neked, de attól még továbbra sem voltam hajlandó rá.
– És még csodálkozol, hogy miért mindig téged náspángoltak el.”

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a könyvet a kiadótól kedvezményesen! *