Könyvkritika: Abbi Glines – Fallen too Far: Beléd esve

Bevallom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet nem sok jót vártam tőle, de mivel az írónő természetfeletti trilógiáját is szerettem, úgy voltam, megadom az esélyt, hiszen eleve egy rövid regényről beszélünk. És hű, a könyv jött, látott és győzött, nagyon hamar elolvastam, mert olyan jól csavarta az írónő a szálakat, és annyira megszerettem a karaktereket, hogy nem tudtam letenni. És bár New Adult sztoriknál nem mindig szeretem, ha egy párosról több rész is szól, de itt tökre örülök, hogy még olvashatok a főhősökről.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen! Katt! *

A kötet főszereplője és narrátora a tizenkilenc éves Blaire, aki kemény éveken van túl. Édesanyja rákos lett, a lány gondoskodott róla. Pár hete hunyt el, Blaire mindenét eladta, hogy ki tudja fizetni a kórházi számlákat, így az apjától kér segítséget, aki pár éve lelépett és magukra hagyta őket. Amikor megérkezik a férfi házához, az új feleség mostohafiát, a mocskosul gazdag Rusht találja ott, a srác persze mogorva, de így is megengedi neki, hogy a lépcső alatti cselédszobában húzza meg magát. Blaire újra akarja építeni az életét, de pechjére kezd belezúgni Rushba.

Azt hiszem azért is szerettem a könyvet, mert végig Papír hercegnő feelingem volt tőle. Tisztázzuk: Abbi könyve jelent meg előbb Amerikában, így nyilván nem vádolom másolással az írónőt. Történetvezetésében, hangulatában, a karakterek külseje és belseje kapcsán nagyon erősen átjött nekem a Royal fiúk feeling, aminek kifejezetten örültem, mert iszonyúan szeretem az ilyen történeteket, jól ki tudnak kapcsolni egy hosszú munkanap után. Néha ez az, amire az embernek a legnagyobb szüksége van.

A hősnőnk Blaire egyszerűen imádnivaló. A végletelig ártatlan, nagyon kedves lány, akinek azért esze is van, és tud is vigyázni magára. Legjobban azt szerettem benne, hogy ennyire erős tudott maradni végig, hiszen olyan sokszor törte őt meg az élet, de mindig felállt, nem panaszkodott, dolgozott azért, hogy jobbak legyenek a dolgok. Szeretek ilyen romlatlan és jó emberekről olvasni, Blaire egyértelműen az a karakter, akinek az ember az első pillanattól drukkol, hogy történjen már vele valami jó.

Az hamar leesett, hogy a rocksztár szuperszexi fia Rush egy bunkó, és hát, a könyv elején tényleg nagy tuskó volt. Időnként kicsit csak lestem is, hogy a külsején túl Blaire mit eszik a srácon, de ahogy az írónő folyamatosan lágyította Rush karakterét, és ahogy a srác egyre többet árult el magáról, és lett kedvesebb, úgy szerettem meg én is egyre jobban. Persze utólag jött a magyarázat sok mindenre, lappang ugyanis egy nagy titok a könyvben, ami sok mindent felkavar. Kicsit telenovellás lett tőle a feeling, de addigra már annyira megszerettem a karaktereket, hogy simán elnéztem ezt is.

Ami még baromi érdekes volt, hogy a Royal fiúkhoz hasonlóan egy gazdag elit kört mutatott be a történet. Blaire ugyanis egy golfklubban lett dolgozó, és így általa, és a nagyszájú barátnője tök érdekes szálán keresztül jól meg tudta mutatni az írónő a társadalmi különbségeket. Mindez nem lett demagóg, sőt, a sztori egy pontján ügyesen beleépítette mindezt mint akadályt, ami a főhősök közé állhat.

A kötet mellékszereplőiről eddig még nem ejtettem szót, pedig ők is érdekesek voltak. Nan, a gonosz testvér karaktere nyilván idegesített, de idővel megértettem az okot, és ettől vált a szememben igazán érdekessé a karakter. A showt viszont Blaire főnöke, Woods vitte el. Nagy meglepetés volt a srác, teljesen mást vártam tőle, de annyira imádnivaló lett a végére, hogy azt se bántam volna, ha vele jön össze végül Blaire. Ja és nyilván a legjobb barátnőt is nagyon szerettem, különösen ezt a “felkapaszkodom a ranglétrán a testemet használva“-szálat, és a konklúziót, amit ebből levont a történet. (Ó, és gyerekek, a jelenet a bárban, na arra nagyon figyeljetek, az mindent visz!)

Értékelés: 9/10

Pár apróbb hibától eltekintve ez egy nagyon élvezhető, jól felépített történet volt, amiben imádnivaló szereplőkről olvashattam. És igen, a könyv vége nagy függővég, készüljetek fel ti is. Ha lehetne, már most rávetném magam a folytatásra – remélem hamar érkezik.

Hogy tetszik a borító? Hát, nem vagyok tőle elragadtatva. Kicsit úgy néz ki, mintha egy cég divatreklámja lenne, nem mint egy könyv borítója. Ezzel ellentétben az eredeti borító (fentről a 2. kép) mindent visz, és pont így képzeltem el a főhősöket is. Sajnálom a cserét.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett a Royal fiúk sorozat, ha szereted a romantikus New Adult könyveket, amikben vannak telenovellás elemek, akkor ezt se hagyd ki!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen! Katt! *