Könyvkritika: Kylie Scott – Deep: Tónus

És ennyi, véget ért Kylie Scott Stage Dive sorozata… Hihetetlenül fájó volt a búcsúzás, mert négy köteten át megszerettem ezeket a nagyképű, a zenét és a csajokat ennyire imádó srácokat – no és a csípős nyelvű, imádnivaló barátnőiket.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva nagy kedvezménnyel a tiéd lehet! *

A Deep rögtön egy prológussal kezdődik, amiben megtudjuk, hogy a Play – Futamban megismert Anne kishúga, Lizzy terhes. Az apa nem más, mint Ben, a basszer, aki annak dacára jött össze Las Vegasban a lánnyal, hogy Mal szigorúan megtiltotta neki. Lizzy rögtön dönt: megtartja a babát, és ha kell, egyedül neveli fel. És erre meg is van az esély, hiszen Ben továbbra is kétértelmű jeleket küld a lány felé.

A kötettel igazából két fő problémám volt. Az alapkonfliktus, miszerint Mal tiltja Bennek, hogy randizzon Lizzyvel, és ezért nem lehetnek együtt, nekem gyenge. Maga az ötlet még lehetne jó, de pl. a terhesség bejelentése után már elég furán hat a dolog. És igen, megértem, hogy barátság, de például pont Ben volt az, aki végigasszisztálta, hogy a húga, Martha és David járnak, majd szakítanak annak idején. Tehát nekem ez az egész szál olyan furának tűnt.

De ami szomorúbb: nem szerettem meg Bent. Eddig csak kisebb jelenetekben láttam a szakállas, izmos marcona pasit, de most, hogy megismertem, nem került közel a szívemhez. Lehet velem van a baj, hiszen én nem vagyok az a megbocsátó típus. Egyszerűen gusztustalan dolgokat művel Lizzyvel, és annyiszor tapossa el a lányt szinte az utolsó percig, hogy nehéz volt drukkolni a kapcsolatukért.

Pedig Ben alapvetően egy jó karakternek indult. Tetszett az őszintesége, és az is, hogy nyíltan megmondta részegen, ő így szereti élni az életét, ahogy most van. Őszintén, szabadon, kötöttségek nélkül. Még barátnőt sem akar, nemhogy gyereket. Ha megmarad ez a vonal, és nem a romantikára épít az írónő, azt sokkal egyedibbnek éreztem volna. Egyszerűen vannak olyan pasik, akiknek nem a barátnő vagy a gyerek a szerelem, hanem a zene, vagy éppen más. Kár volt a happy end miatt nem bemutatni valami ennyire életszerűt szituációt. (Gondolom az senkinek nem jutott eszébe, hogy egy ilyen könyvnek deppy end lesz a vége).

Más részről viszont sok pontján nagyon szerettem a könyvet. Lizzy karaktere például telitalálat. A csípős humora, az, hogy állandóan pszichológusként analizálta saját magát és a környezetét külön sokat hozzáadott a karakterhez. Tetszett az is, ahogyan hozzáállt az anyasághoz: ő nem veteti el, és igen, egyedül is helyt tud állni, ha szükséges. Csodáltam az erejét, a bátorságát, a kitartását. Egyszerűen fenomenális volt ez a lány. És talán ezért is éreztem végig azt, hogy Bennél jobbat érdemel.

A régi főszereplők feltűnésének külön örültem. Üdítő volt látni azt, hogy miután végigizgultam a saját könyvüket továbbra is együtt vannak, és tovább lépnek az életükben. Imádtam minden egyes mellékszereplőt, Mal beszólásaitól kifeküdtem, de pl. Anne és bedobott néhány olyan egysoros humorhombát, hogy csak pislogtam nagyokat. Jó volt a turnén lenni, tényleg olyan érzésem volt, mintha belátnék a színfalak mögé, annyira hitelesen írt le mindent az írónő. Külön pacsi azért, hogy teljesen átjött a zene szeretete, és hogy ez miért olyan fontos a srácoknál.

Ben húga, Martha most hangsúlyosabb szerepet kapott, a jelenlétének az összes betűjéért odavoltam. Igen, keverte a szart, de mit számít ez, annyira szerethetően tette, hogy az valami hihetetlen. Imádom az ilyen típusú negatív karaktereket. Az epilógusban pedig aztán tényleg könnyesre röhögtem magam Marthán.

Kaptunk egy másik új szereplőt is. Vaughn egy jópofa, helyes zenész srác, akinek feloszlik a zenekara, és döntéshelyzetbe kerül: újrakezdi, vagy feladja a zenész álmait és hétköznapi munkát vállal. Ez a dilemma nagyon bejött, hiszen látni kell azt is, hogy nem lesz minden zenét imádó srácból rocksztár. Külön pacsi azért, hogy a Dive Bar sorozatban Vaughn kapott egy saját könyvet, remélem itthon is olvashatjuk majd.

Értékelés: 7/10

Ami a sorozatban eddig működött, az itt is aratott. A humor csillagos ötös lett, a hősnőt pedig iszonyúan megszerettem. Bent már kevésbé zártam a szívembe, egyszerűen nem volt méltó Lizzyhez, talán ezért sem drukkoltam annyira a románcukért. Ezzel együtt egy jól olvasható, és sok-sok önfeledt pillanatot felvonultató könyv volt ez. És már csak azért megérte elolvasni, hogy átéljem a korábbi főszereplők újabb csodás jeleneteit.

Hogy tetszik a borító? Szexi és sejtelmes 🙂

Kinek ajánlom elolvasásra? Aki eddig kitartott a Stage Dive sorozat mellett nehogy most adja fel!

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva nagy kedvezménnyel a tiéd lehet! *