Egyszerre fantasy és scifi. Kidolgozatlan és letehetetlen. Hibákkal teli, mégis imádnivaló. Bizony, a Mirage az a regény, ami úgy nő az ember kezéhez, hogy érzi és látja a hibáit, de afféle guilty pleasure-ként számon tartva mégis boldogan olvassa tovább. Mert bizony számomra nagy élmény volt ez a történet – dacára a meglévő hibáinak.

A történet hősnője Amani, aki épp a nagykorúvá válását ünnepli az Andala melletti kis holdon, amikor a vath hódítók elrabolják őt, mivel megszólalásig hasonlít Maramra, a császári örökösre. Amani így a központi palotába kerül, kiképzik, hogy ő helyettesíthesse Maramot a nyilvános eseményeken, mivel az emberek gyűlölik a hercegnőt, és félő, hogy merényletet terveznek ellene. Miközben Amani megpróbálja túlélni a vathok között, akaratlanul is beleszeret Maram jegyesébe, Idrisbe.

A kötet bár hivatalosan scifi, de sokkal inkább középkori a beütése, jól átjárja az arab hangulat, ez pedig még érdekesebbé, ellenállhatatlanabbá teszi a kötetet. A sztori szerint Andala egy virágzó birodalom volt, amikor megjelentek a vathok, és meghódították. Maram a vath császár, Matis, és Andala utolsó (mára halott) királynőjének a lánya. És naná, hogy gyűlölik, a vathok pedig olyan kegyetlenül zsigerlik ki Andalát, hogy a háttérben szerveződik a lázongás, erről már a prológusban lehull a lepel.

Főszereplőnek Amani nagyon jó választás volt. A lány erős, rendkívül eszes, jó a szíve, és olyan gyönyörűen átjött nála a családja és a népe iránti szeretete, amiről öröm volt még olvasni is. És eleve tök hangulatos volt, ahogy bemutatták az andalai vallást, a bálványozott Messinát. És bár értékelésekben nem szoktam idézni, de egy gondolat nagyon megragadott, mert száz százalékban egyetértek vele.

Egy nőt nem az életében megjelenő férfiak teszik naggyá, legyenek azok a férfiak bármilyen hatalmasak is. Előttük is önálló egyéniségek, és utánuk is azok maradnak. A nők nem engedhetik, hogy a férfiak jelöljék ki számukra az életük útját”

A könyv legérdekesebb eleme kétségkívül Amani és Maram kapcsolata volt. Gyönyörű volt a kapcsolat bemutatásának az íve, az, miként váltak végül barátokká. Maram pedig zseniális karakter, olyan jól átjött az, miért is lett olyan, mennyire borzalmas volt a vathok között felnőnie, ahol lenézik őt, mert félig andalai. Ezzel együtt pedig tudni, hogy az andalai örökségét sem éli meg, az anyját elveszítette, nincs mellette senki, aki önmagáért és igazán szeretné… Nagyon fájdalmas sors, bármennyire is a császárnői cím várományosa. Maram fejlődése, a bemutatása, és a kötet lezárásában történtek iszonyú jók lettek.

A probléma igazából a romantikus kapcsolatnál jött elő, mertkicsit erőltetettnek éreztem, nem láttam a sistergő kémiát Idris és Amani között. Persze lehet azért, mert lassan, óvatosan közeledtek egymáshoz, és eleve nem is volt sok jelenetük. Ezzel együtt Idrist jó karakternek érzem, ő egy olyan lázadó nemes család utolsó sarja, akitől mindent elvettek, és most kegyelemből Maram jegyese. Azt amúgy sajnáltam, hogy nem derült ki milyen is igazán a kapcsolata Marammal azon túl, hogy jó barátok.

És igazából a regényben ez volt talán a fő bajom. Sok minden felett átsiklottunk, sok érthetetlen dolog történt, a legfőbb gonosznak számító Mathist, és rokonát, Nadine-t sem mutatták be igazán, nem történtek meg az árnyalások. És bár a lázadókról már a sztori elején szó esett, sokáig nem kerültek elő újra, amikor pedig igen, olyan természetesen zajlott minden, egyszerűen nem lett kimaxolva a potenciál. Mert tényleg sok minden volt ebben a történetben, de annyira az arab világ, a különös barátság és a romantika vonalán haladt a sztori, hogy sok mindennel nem tudott foglalkozni érdemben, ami viszont a kerek egészhez kellett volna.

Értékelés: 8/10

A Mirage – A tökéletes hasonmás sodró lendülettel vitt előre, végig izgalmas, érdekes tudott maradni, úgy is, hogy lehet látni a hibáit. A karaktereit szerettem, leginkább Maramot, a kegyetlen sorsú hercegnőt. Az arab világ hangulata, a versek, a világ megalkotása is kellően érdekes lett, így a maga nemében a Mirage egy különleges olvasmány, ami bár nem lett a kedvencem, de jó volt elolvasnom.

Hogy tetszik a borító? Bevallom első látásra nem tetszett, és az eredeti még mindig jobban bejön, de olvasva a regényt már látom az előnyeit, és végül is nem rossz.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted az arab világban játszódó történeteket, és tetszett a Vörös királynő vagy a Párválasztó, akkor szerintem ezt is élvezni fogod.