Ó, hogy én ezt a könyvet mennyire imádtam volna gyerekkoromban! Szó se róla, most is tetszett, de gyerekként tuti ez lett volna a kedvenc mesekönyvem, és van egy olyan érzésem, hogy sok gyerkőcnek lett Kófic és Lilla a nagy favorit.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

A történet egy Mágustanodában játszódik, ami tulajdonképpen olyan, mint egy átlagos iskola, csak mágus diákokkal – de persze nem olyan szövevényes, mint a Harry Potter, hiszen más a célcsoport. A gyerekek csak ötödikes koruktól írhatnak, mert az elrontott helyesírású szövegek életre kelnek, és komoly galibát okoznak.

Persze ami tilos, az naná, hogy vonzó a gyerekek számára, így amikor Lilla véletlenül Lilaként írja le a nevét, a kislány lilává változik, és a legjobb barátjával, Kóficcal próbálja helyrehozni a galibát. Igazából erre a kalandra épít a sztori, miközben röviden bemutatja a világot, a karaktereket. Elég rövid könyvről van szó, de úgy érzem, a gyerekeknek ez pont megfelelő mennyiség lehet.

Nekem legjobban a karakterek tetszettek, konkrétan a narrátor, Kófic személyisége vitt mindent. Laza, kissé szemtelen, de amúgy aranyszívű gyerek, akinek a humora is fergeteges. De tényleg, baromi vicces volt ez a mesekönyv, sokszor nevettem rajta, mert olyan jó kis beszólásokat kaptak a karakterek. Lilla kicsit még rejtély nekem, de remélhetőleg a folytatásban nagyobb szerepet kap.

Külön élveztem a könyv játékosságát, az érdekes neveket, az is bejött, hogy néhol rímeltek a sorok, jó lendületet adott a történetnek. Külön öröm, hogy felnőttként is van milyen tanulságot levonni a történetből, mert azért ritkán gondolunk bele abba, hogy a helyesírás mennyire fontos dolog, és milyen bakik, nehézségek támadhatnak abból, ha nem figyelünk oda.

Ezt a mesekönyvet is László Maya illusztrálta, és nekem a munkája itt is nagyon bejött. A rajzok egyszerűsége tetszett, ahogy a megálmodott alakok is baromi jók lettek. Külön pacsi a papagájért, zabálnivalóan lett ábrázolva ő is.

A Spirit Blissnek adott interjújában is nyilatkozta a szerző, hogy ez a könyv elsősorban olyan gyerekeknek íródott, akik nem szeretnek még olvasni. Eleinte csodálkoztam rajta, de a könyv olvasása után már megértem. Ezekkel a karakterekkel könnyű azonosulni, a sztori dinamikusan visz előre, tele van izgalmakkal, ráadásul vicces is, így naná, hogy a gyerek ügyesen halad majd előre, pláne mert nem is hosszú a mesekönyv. Na meg elég egyszerűen a mondatok is, ami a gyerekeknek előny lehet – engem meg felnőttként abszolút nem zavart.

Értékelés: 10/10

Ez a mesekönyv vicces és szórakoztató, amit felnőttként is legalább annyira lehet élvezni, mint ahogy a gyerekek fogják. Kófic pedig igazi kis szeretnivaló zsivány, alig várom az újabb kalandokat.

Hogy tetszik a borító? Nagyon menő, pláne a színkavalkád a fekete-fehér figurák körül. A betűtípus is nagyon egyedi, olyan menő az egész.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a vicces, egyedi meséket, akkor ez a te könyved! Ajándékba is tökéletes lehet, különösen olyan gyerekeknek, akik nem szeretnek olvasni, és kell egy mesekönyv, ami áttöri a falat. Ez átfogja!

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *