A Legdrágább mostohabátyám hatalmas kedvencként maradt meg az emlékezetemben, így amint lehetett máris lecsaptam a spin-off kötetére. Meg kell mondjam abszolút nem csalódtam! Ez a könyv számomra simán olyan jó volt, mint Elec és Greta története. Szexi, pimasz, vicces és időnként nagyon elgondolkodtató. Olyan igazi Rubin Pöttyös 🙂

A főszereplőnk Chelsea, aki korábban Elec barátnője volt, csak a fiú szakított vele, mert Gretába volt szerelmes. Chelsea most próbálja feldolgozni a szakítást, ami nem megy egyszerűen, mert biztos volt benne, hogy Elec számára a nagy ő.

* Kíváncsi lettél a könyvre? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

És akkor itt álljunk megy egy pillanatra: egy szakítást soha nem egyszerű feldolgozni. Mindegy, hogy mennyi ideje vagy együtt valakivel, ha szerelmes vagy, és elveszíted a másikat, akkor igenis megsérülsz. Nekem nagyon tetszett az, ahogy Penelope Ward kezelte ezt a kérdést. Nagyon hitelesen átadta Chelsea szenvedését, és egyben a gyógyulásának az útját is.

Tartottam tőle, hogy az jön ki az egészből, hogy „kutyaharapát szőrivel„, ergó majd egy új pasi feledtet. De nem, szerencsére érzésem szerint itt nem ez történt. Persze, jött új pasi, de Chelsea magától engedte el Elecet, mert szépen-lassan rájött, hogy ez így rendeltetett. És nekem így volt kerek egész ez a szál a regényben.

No és az új pasi! Hát gyerekek, Damien számomra legalább akkora álompasi volt, mint Elec. Egyszerűen imádtam a srác humorát. A legelső közös jelenetek Chelsea-vel mindent vittek, különösen az a bizonyos unikornikusos cucc. (Nem fogom elspoilerezni, de merem állítani, hogy az a jelenet volt az egyik legjobb, amit valaha Rubin Pöttyösben olvastam). Damien amúgy egy szexi festő, aki nem akar barátnőt, viszont összebarátkozik Chelsea-vel.

Tetszett az, ahogy a barátságból szépen-lassan mindketten átálltak szerelembe. Igen, Chelsea már nagyon hamar mondogatta, hogy de jól nézki Damien, de maga a szerelem rész nem jött el azonnal, és így vált a szememben még hitelesebb a könyv. A kémia szerintem nagyon működött a két szereplő között, szerettem minden közös pillanatukat, és elérték azt, hogy durván tudjak drukkolni azért, hogy végre összejöjjenek. Szeretek szimpatikus párosokról olvasni, és ők ketten aztán tényleg vitték a prímet.

Damiennek a könyvben van két nagy testű kutyája. És hát hű! Nem mondanám magam kutyabolondnak, bár tény, hogy szeretem az állatokat. Ez a két kutya viszont telitalálat volt. Annyira viccessé tették a jelenteket, és olyan gyönyörű volt az, ahogy az a két imádnivaló dög egyre közelebb hozta egymáshoz a főhősöket. Egyszerűen élmény volt erről olvasni. (De azért nem veszek kutyákat. Pláne nem ekkorákat).

Gondolkodtam azon, hogy tudok-e bármi negatívat mondani a könyvről, de igazából nem. Szerintem Ward nagyon szépen felépítette a történetet, és bár a második fele kicsit talán kiszámíthatóbb volt, de addigra már annyira megszerettem a szereplőket, hogy ezerrel ment a drukkolás. És külön tetszett az is, ahogy a komolyabb témákat kezelték Damien múltja kapcsán, nagyon szép megoldásokat használt az írónő.

Értékelés: 10/10

Nem hittem volna, hogy meg lehet közelíteni a Legdrágább mostohabátyám színvonalát, de az írónőnek összejött. Ez a kötet végtelenül szerethető, nagyon vicces, iszonyúan szexi, és olykor annyira elgondolkodtató, hogy repült is a kedvenceim közé.

És akkor halkan jegyzem meg: remélem, hogy az írónő egyszer megírja Damien és Chelsea tesóinak is a történetét, mert a mellékszereplők közül ők voltak a kedvenceim, és érezhetően adott a kémia a karakterek között.

Hogy tetszik a borító? Kifejezetten szexi, és nagyon Damien!

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a romantikus-erotikus-vicces New Adult könyveket, akkor szerintem ez is bejön majd. Plusz előny, ha tetszett a Legdrágább mostohabátyám, és te is úgy érezted, Chelsea többet érdemel 😉

* Kíváncsi lettél a könyvre? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *