Ez az a könyv, ami darabokra tépi az ember szívét, de annyira gyönyörűen teszi mindezt, hogy lehetetlen haragudni rá… Pedig még mindig fáj, és szó nincs rá, hogy mennyire sajnálom a hősnőt. De kellenek az ilyen könyvek. Nagyon.

Ritkán fordul velem elő az, hogy egy délután alatt kiolvassak egy könyvet, a Papírpillangók viszont nem eresztett. A történet izgalmas, a stílus sodró lendülete mindent vitt, a karaktereket pedig nem lehetett nem szeretni. Ezért is felejthetetlen ez a regény.

A Papírpillangók kemény témát mesél el. A főszerepben June, egy színes bőrű lány, akinek az édesanyja öngyilkos lett. Az apukája feleségül veszi Katherine-t, és így kap egy mostohatestvért, Megant is. Az évek telnek, Katherine kifelé tökéletes mostohaanya képét mutatja, de folyamatosan kínozza June-t, akit az iskolában is bántanak a bőrszíne miatt. A lány szenvedései pedig évről-évre nőnek. Egyetlen barátja van, Blister, a fiú, akibe kezd beleszeretni.

Nem is tudom olvastam-e már olyan regényt, ami ennyire hitelesen mutatta volna be a lelki és fizikai erőszakot. Döbbenet az, amin át kellett esnie szegény lánynak. Több olyan eset is volt, amikor majdnem elbőgtem magam. Mint amikor a földről kellett ennie a lánynak, vagy fojtogatta őt a mostohatestvére és a mostohaanyja. De tudjátok mi volt a legborzasztóbb? Maga az üzenet.

Ki tudja hány olyan tökéletesnek tűnő család van, ahol az ajtó bezáródik, és az anya, az apa, vagy a testvér nekiesik a gyereknek, és addig kínozza, amíg nem szégyelli? Mit tehet ilyenkor a gyerek? Mikor és kinek szólhat? Hol merül ki az iskola felelőssége? És mi történik azokkal a gyerekekkel, akik ennyi kínzást képtelenek elviselni? Na és ott az apa is. Tényleg ennyire meg lehetett vezetni? Annyi nehéz kérdés, amikre nehéz kimerítő választ adni.

A témáját nagyon jól végigvitte a könyv, a bántalmazós rész végtelenül és fájdalmasan hiteles lett az utolsó percig. És külön tetszett az, hogy bemutatott több, mint tíz évet a könyv, így igazán láthatóvá vált az, hogy hosszútávon milyen hatása és következménye lehet annak, ha így megtör valaki egy gyereket.

Azért kaptunk szerencsére romantikus részt is, ami nagyon kellett a lelkemnek. Blister és June barátságból átalakuló érzelmei, a félelmeik, és a Katherine-tól való rettegés nagyon gyönyörűen átjött. A közös jeleneteik pedig mindent vittek. Aprólékosak voltak, és minden egyes sorból üvöltött a szerelem, és a köztük lévő kémia is mindent vitt.

A könyvben van egy nagyon meglepő fordulat, amire abszolút nem számítottam. Emiatt lett igazán kerek a könyv, különösen miután még több titok és információ kiderült. Az egyik karakter titka például nagyon sokkolt engem: hajlamos voltam csak a látszatot nézni, és nem belemerülni a mélybe. Pont emiatt is van jó üzenete a könyvnek. Az utolsó oldalak, no és Blister pedig mindent vittek. De azért örülnék egy folytatásnak, hiába volt kerek a történet.

Értékelés: 10/10

Életem egyik legjobb könyve a Papírpillangók. Megríkatott nem is egyszer, és nagyon elgondolkodtatott, leginkább az életről, a megbocsátásról, a tetteink következményeiről. És azt külön ki kell emelni, hogy mennyire profin lett összerakva a könyv, és még a legapróbb mellékszereplő is ütősen lett kezelve. A beteg kisfiúért pedig összetört a szívem. (Meg persze June-ért is). Remélem olvashatunk még magyarul az írónőtől.

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű! A pillangóban lévő szomorú arc, a lila és a fehér szín kontrasztja iszonyúan szép.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Nem egy könnyű könyv, igen, időnként fájni fog, de kár lenne nem megismerni a történetet.