Íme, tíz szuper idézet a rocksztáros románcot bemutató Idol című a könyvből. Igyekeztem úgy válogatni, hogy ne legyen spoileres egy idézet sem, de ha érzékenyebb vagy a spoilerekre, jobb, ha nem olvasod el az idézeteket. Nem szeretném senkinek sem elrontani a szórakozását.

#1

„– Megismételném: tűnés a kertemből!
Ugrál az állkapcsánál az izom.
– Megőrültél, bassza meg?
– Nem én dőltem ki összehányva magamat egy idegen telkén.
Az én kertrombolóm úgy néz körbe, mintha csak most döbbenne rá, hogy ő bizony a földön hever. A ruhája egyetlen pillantást sem érdemel. Tekintve, hogy teljesen átázott, valószínűleg tisztában van az állapotával.
– Adok egy tanácsot – hajítom el a locsolótömlőt. – Próbálj meg kicsit kevésbé klisés lenni!
Ez szemmel láthatóan megakasztja, pislogva felnéz rám, a víz patakokban folyik le az arcán, egyenesen a sűrű szakállába.
– Annyira azért nem ismersz, hogy beskatulyázz.”

#2

„– Mondjon bárki bármit. Ide tartozol.
Szúr a szemem.
– Ne mondj ilyeneket! – suttogom. – El fogom bőgni magam.
Mosolya féloldalas és röpke.
– Mutasd meg nekik, Elly May!”

#3

„A tinédzsercsorda rászabadul a sminktermékes sorra, és sikoltozni kezdenek. Határozottan észrevették őt. Killian hátára pislogva egymás fülébe súgnak, ami nem meglepő, hiszen Killian magas és jó felépítésű. Szexi idegen. Akár igazi szívtipró is lehetne a helyi nők körében.”

#4

„– Épp Killian James-frizurát csinálsz, cica, ne feledd!
Munkához látok a tarkójánál.
– Kissé arrogánsak vagyunk, nemde?
– Nem mondanám igazán férfiasnak azt, hogy valaki egy másik férfiről elnevezett frizurát vágat magának.
Hosszú, selymes, mahagóniszínű tincsek hullanak a földre.
– Ha te mondod – felelem.
Elhallgatunk, ami hibának bizonyul. Mert most csak azon jár az eszem, hogy milyen közel állok hozzá, hogy a sűrű hajában matatok az ujjaimmal, és amikor áttérek az oldalára, a mellem a halántékával van egy vonalban.”

#5

„Már immúnissá kellett volna válnom Killianre. De most komolyan. De a tegnap esti kiborulást leszámítva még sosem voltam ilyen hosszú ideig a közelében. A bőréből áradó forróságnak külön illata van: leírhatatlan, érzéki. Összefut a nyál a számban, és nagyot kell nyelnem, nehogy csorgatni kezdjem, mint valami őrült rajongó. Lélegzetvételének ritmusa és hangja magával ragad.
Izgatottság. Hallom. Érzem. Körülvesz bennünket az érzés. Nem tesz jót a koncentrálóképességemnek, és hirtelen rádöbbenek, hogy gyorsan, összevissza vágom a haját. Szerencsére rövidre kérte, és még helyrehozhatom. Ajkamba harapva az előttem lévő feladatra összpontosítok.
Vagy legalábbis igyekszem.”

#6

„Beletemetkezem a folyamatosan mélyülő csókba, egyre többet, többet és többet akarok. A testem forró és nyirkos. Killian teste olyan, mint egy kályha, én pedig egyre közelebb akarok kerülni hozzá, hogy a bőre a bőrömhöz érjen, hozzásimuljon, elcsússzon rajta.”

#7

„Nem csak hencegek, amikor azt mondom, hogy milliók imádnak. Számtalan nő akart már megkaparintani. De még soha életemben nem éreztem olyan kívánatosnak magam, mint most. A színpadi szereplés addiktív, de nem fogható ehhez az érzéshez.”

#8

„– Elég fiatal vagy ahhoz, hogy a Kill Johnhoz küldjenek riporterként.
– Hogy érted? Huszonhat vagyok, valószínűleg idősebb, mint az itteni csajok nagy része.
– Igen, de ők csak egy okból kifolyólag vannak itt. Te is? Mert a többi riporter, akivel találkoztam, mind a harmincas éveiben járó, ha nem idősebb férfi volt.
Zelda összehúzza a szemét.
– Az újságírás kemény meló.
– Értsem úgy, hogy egy lány kénytelen felhasználni minden adottságát ahhoz, hogy sikeressé váljon? Így jutott ide, Ms. Smith?
– Ó, már értem. Most próbálsz engem zavarba hozni. De megalapozott volt a kérdésem. Közöd van Jameshez. Soha, senki nem hallott még rólad ezelőtt. Nyilván felmerül a kérdés, hogy…
– Hogy dugással jutottam-e el idáig? Persze, hogy felmerül benned a kérdés. Mert mindenki ezen töpreng a vonzó, sikeres nőkkel kapcsolatban, nem igaz? Vajon a tehetségünknek köszönhetően jutottunk el oda, ahova, vagy egyszerűen csak széttettük a lábunkat? Ha férfi lennék, ugyanezt kérdeznéd?
– Nem hírlik Killianről, hogy a férfiakhoz is vonzódik.
– Aha, szóval ezért nem kérdeznéd.
Összeszorítja a száját.
– Vettem az adást.”

#9

„A teljes lényemet beleadom az éneklésbe, a zenélésbe.
Egyetlen szempillantás alatt istenné válok. Mindenhatóvá. Végtelenné.
Semmi, az égvilágon semmi sem ad ekkora élvezetet. Nincs ehhez fogható. Ez maga az élet.”

#10

„A Vadállat szeszélyes szörnyeteg. Egyik pillanatban imád, a következőben utál, és csak abban a másodpercben jössz rá, épp melyik arcát mutatja, amikor már rád ugrott. Ha épp gyűlöl, akkor nem tehetsz mást, mint összeszorítod a fogadat, és reménykedsz, hogy nem fog apró darabokra cincálni, és végül megszökhetsz. De ha éppen szeret?
A fenébe is, az az egyik legjobb érzés az egész világon. Az ember bármit megadna, hogy úgy érezhesse magát a Vadállattal. Azért él, hogy együtt legyenek. Ez lesz az élete. A célja. Az egész világa. És mert ennyire függ tőle, egy kicsit meg is gyűlöli.
Szeretet. Gyűlölet. Nincs pihenő. Nincs köztes állapot. Csak fent és lent.
Most odakint van, rám vár. Lassan, egyre erősebben morog. Érzem a csontjaimban, az alig észrevehető elektromosságban, ami felvillan a levegőben, és abban, ahogy a lábam alatt mozog a föld.
A szívverésem felgyorsul, működésbe lép az adrenalin.
– Készen állsz, hogy az ördöggel cimborálj? – kérdezi Whip csak úgy, senkihez sem címezve. Meghúzza a vizesüveget, szabad keze dühödt ritmust jár a térdén.
Ördög, Vadállat, Úrnő – mind másképp hívjuk. De nem számít. A markában vagyunk, és egy időre mi is birtokba vesszük őt.
A kiabálás egyre hangosabbá válik, és ritmikus dübörgés követi. A nevem. Engem hív.
Killian. Killian.
Lihegve felemelkedem. Libabőrös leszek, a golyóim megfeszülnek.
Válaszolok a hívására, és amint kilépek a fénybe, elönt a hang és a nyers energia hulláma.
Forró, vakító.
A Vadállat üvölt. Értem.
És most én uralom. Felemelem a karomat, a mikrofonhoz sétálok.
– Hello, New York!”