Hű, de vártam már Calla történetét! A lány már az előző kötetben a kedvencem lett, ráadásul különösen szeretem azokat a sztorikat, amikor az egyik karakternek valamilyen testi hibája miatt nehezebb a pártalálás. Calla egy szörnyű tűzeset miatt csúnya vágást visel az arcán, a teste több helyen megégett, így bár régen gyönyörűnek érezte magát, most már semmi önbizalma nincs, így állandóan szörnyű kételyek és kisebbségi komplexus gyötri.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

Callával száz százalékig tudtam azonosulni. Legjobban a kettősség tetszett benne: hogy megnézte a pasikat, tele volt szexuális gondolatokkal, vágyakkal, de amikor közel került volna a dologhoz már félénk lett, hiszen a saját testével nincs kibékülve. A kötetben szerintem gyönyörűen és hitelesen le lett vezetve minden, amit egy (sokak szemében) nem tökéletes ember átélhet.

Igen, Calla néhol sokszor panaszkodott, sok volt a könyvben az önmarcangoló rész, de szerintem ez így hiteles. Aki másként néz ki, mint a többség, bizony nincs tele sokszor jó gondolatokkal. De az, hogy Calla így, ráadásul a nehezítések mellett is tudott nevetni, önfeledt lenni, és annyira erős maradt, ami egyszerűen csodálatossá tette őt. Isteni érzés volt egy ilyen hősnőről olvasni, köszönöm Jennifer L. Armentrout!

A sztoriról azért röviden mesélnék: Calla ugye a fősulin tanul, de az alkoholista – drogos anyja hiteleket vesz fel a nevére, így haza kell mennie, le van égve. Az anyja kocsmájában kezd el dolgozni, miközben várja, hogy felbukkanjon az anyja. Ott ismeri meg Jaxet, a szexi csapost, aki flörtölni kezd a lánnyal, miközben a városi bűnözők az anyja tartozásai miatt fenyegetik a lányt.

A kötetben volt egy enyhébb krimi-szál is, történetesen Calla anyjával kapcsolatosan. Drogdílerek, elrablási kísérletek, fegyver lövések, itt aztán minden volt, és persze ezzel együtt a folyamatos fenyegetettség érzés is. Ez a szál nekem tetszett, izgalmassá tette a kötetet, bár néhol kissé erőltetettnek éreztem a dolgot. (Konkrétan már az alap szitu gázos: Calla miért nem megy el a bankokhoz jelezni, hogy nem ő vette fel a hiteleket? Miért kell otthon csöveznie, dolgozhatna olyan helyen is más városban, ahol biztonságban van, és kap szállást a meló mellé).

No és akkor beszéljünk Jaxről. Ő volt a szokásos Armentrout-alfahím: izmos, dögös (mi más), beszólogatós, de belül persze nagyon kedves. Azt hittem, őt is imádni fogom, mint a társait, de nagyon kettős érzéseim voltak a pasival kapcsolatban. Egyrészt szerettem azt, ahogy feltétel nélkül elfogadja Callát, nem érdekli a külseje, sőt, azzal együtt szereti. Sok gyönyörű megnyilvánulása volt, és a kapcsolatuk is szépen alakult. Viszont a pasi néhány mozzanata nagyon idegesített. Hadd mutassak egy részletet:

„– Elviszlek a Waffle House-ba.
– Nem kell végig ölben vinned.
Vigyorogva nézett le rám.
– Neked meg nem kell kiabálnod.
– Tegyél már le! – sikoltottam megint, de olyan hangosan, hogy a halántékom lüktetni kezdett.
Ő azonban nem is törődve velem az ajtó felé indult, majd mégis megtorpant, és hátrálva visszament a konyhába.
– Kapd fel a kulcsod és a napszemüveged. Mindkettőre szükség lesz.
Dühösen néztem rá, de ő mosollyal válaszolt.
– Jax, ugyan már!
Lehajtotta fejét, majd olyan halkan szólalt meg, hogy minden lábujjam ökölbe szorult.
– Édes, hidd el, hogy harcolhatsz, amennyit csak akarsz, de akkor is kihurcolom a csinos kis seggedet a pickupomhoz, beteszlek, aztán elviszlek a Waffle House-ba, ahol sült tojást eszünk majd baconnel és egy csomó átkozott palacsintával.
Gyanakvóan néztem rá. Istenem, ez a pasi nagyon szeret parancsolgatni.”

Igen, nagyon domináns. És erőszakos. Lehet engem nevelt túlságosan jól az édesanyám, de ha az, aki bejön nekem azt mondja, hogy tegyél le, akkor lerakom. Ha azt mondja hogy nem, akkor azt elfogadom nemnek. Na Jax nem ilyen. Több hasonló eset is van, amikor Calla akarata ellenére nem engedi el, vagy éppen nem hagyja békén. Nekem ez sok. És a könyv szó szerint tele volt ilyen jelenetekkel.

Persze, nem erőszakolja meg a lányt, és társai, csak egyszerűen annyira alfahímnek akarta Armentrout ábrázolni, hogy neki nem lehet nemet mondani. És ez szerintem gáz. Mert ha Jax 50 kilóval több lenne, és Calla nem folyna szét csak attól, hogy ránéz, ez a fenti jelenet tele lenne sírással és sikítozással. Értem én, hogy a pasi szexi, de ha azt mondja neki Calla, hogy „tegyél le„, vagy „most hagyj békén” akkor meg kell tenni. Ezt viszont nála hiányoltam, és emiatt nem is tudtam megszeretni a pasit. Viszont sokan rajonganak érte, így lehet, hogy „velem van a baj”

Értékelés: 7/10

Kicsit soknak éreztem a hatszáz oldalt egy ilyen cselekményhez, Jaxet, mint erőszakos főhőst nem igazán tudtam szeretni. A könyvet viszont megmentette Calla, a lány, aki az egyik legszerethetőbb, legcsodálatosabb regény hősnő, akihez mostanság szerencsém volt. Örültem a találkozásnak!

Hogy tetszik a borító? Nagyon gyönyörű, csak azt a rózsaszín ajánlót sajnálom a szereplők álla alatt.

Kinek ajánlom elolvasásra? Armentrout rajongóknak mindenképpen. És a New Adult kötetek szerelmeseinek is.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *