Sokakkal ellentétben én se nem olvastam, se nem láttam a Gyilkosság az Orient Expresszent, ezért ugyanolyan lelkesen kezdtem neki a könyvnek, mint minden Ambrózy történetnek. Meg kell mondjam, voltak ugyan hullámvölgyek, de a könyv vége annyira lenyűgözött, hogy összességében ismét csak emelem a kalapom a mester előtt.

A Bitó és Borostyán az Ármány és kézfogó idején játszódik, amikor Milit visszaküldi a báró Marosvásárhelyre. A lány fel is száll a vonatra, ahol megtörténik az első gyilkosság. Ezután a kisasszonyé lesz a terep: neki kell rájönnie, hogy ki és miért ölt, mielőtt még nagyobb lenne a baj.

A sztori első oldalait egyszerűen imádtam. Richárd és Mili nagyon jól működnek együtt, a perlekedéseik verhetetlenek. Mili is sziporkázott, amit levágott például a ruhaszalonban, na az mindennel felért, fogtam az oldalam a nevetéstől. Aztán Mili felszállt a vonatra, és onnan kicsit leült a könyv.

Bár nem vagyok rutinos krimi olvasó (és nem is leszek az soha), de tudtam, hogy miért kell bemutatni a rengeteg karaktert és magát a vonatot is. Tudtam, hogy minden elejtett szó később lényeges lehet, minden egyes mondatnak a vonatról jelentősége lesz. Tudtam, de ezzel együtt kissé untatott is, ezt be kell vallanom. A sok új szereplő, az eldarált információ… egyszerűen sok volt egyszerre.

A könyv közepén viszont végre megtörtént a gyilkosság, onnantól kezdve pedig iszonyúan bepörgött a könyv. És onnantól lehetett igazán agyalni a kisasszonnyal együtt: vajon ki és miért ölt? Egy időre le is tettem a könyvet, és végig vettem a lehetőségeket. Egy vagy több gyilkos van? A rabló és a gyilkos ugyanaz a személy? Miért olyan fura X és Y karakter? Mit rejtegetnek? Miután kiagyaltam magam olvastam tovább. Volt, amire ráéreztem, de a mester sok helyen meglepett.

Terészetesen mire a könyv második felére értem már megértettem miért kellett az alapozás, addigra már hálás is voltam, hogy ismerem a szereplőket. Jó pár olyan félresikerült mondatuk is felötlött a könyv végén, aminél forgattam én is a szemem, hogy ez gyanús. A rejtély szempontjából tehát jó volt a könyv, az pedig külön tetszett, hogy Milivel együtt tudtam nyomozni én is.

És hát, maga a lezárás, az utolsó fejezetek, hű! A kezemhez ragadt, annyira bejött a könyv, haraptam is volna, ha félre kell tennem. Izgalmas volt, de nagyon, és a Mili & Richárd veszekedések, hű… Csak úgy sistereg az a kémia!

Értékelés: 9/10

Gyönyörűen megírt, remek krimi szállal megáldott könyvről van szó, ami nagyon sok pontján megnevetett és elgondolkodtatott. Az író egy karcban írta, hogy rengeteg munkája volt vele: mindez látszik is. Emelem a kalapom az író kitartása és tehetsége előtt, és egyben reménykedem, hogy lesznek még ilyen kiegészítő regények. Bármennyi rejtélyt kiderítenék Milivel együtt, legyen cserfes tini, terhes huszonéves, harmincas anyuka vagy éppen hetven éves nagymama.

Hogy tetszik a borító? Álomszép, mint mindig.

Kinek ajánlom elolvasára? Ha valaki akárcsak egy Ambrózy részt is elolvasott, kétlem, hogy ne vágyna a folytatásra 🙂