A Könyvmolyképző Kiadó könyvheti regényei közül háromnak én tervezhettem meg a borítóját. Az Árnyjátékos és a Nyomás alatt kulisszatitkairól már lerántottam a leplet – most következzék a Sodrás! Ha netán még nem láttátok volna, ő lett a végleges borító. (Eredetileg Utána a vízözön volt a munkacím, pár terven ezért van ez a magyar cím)

Elég vicces alaptörténete van az egésznek: kábé este tizenegykor tudtam meg, hogy borítót kéne készítenem. Álltam a kihívás elé, pláne mert imádtam a Tíz apró lélegzetet, így megtisztelőnek éreztem, hogy én csinálhatom az előzménykötet borítóját. Ráadásul a betűtípus adott volt, így egy mumus máris kilőve.

A borítót végül éjjel kettőkor fejeztem be, legalábbis az utolsó variánst. Abban viszont volt valami nagyon vicces, hogy éjjel egykor kissé már unottan tekerem a Dreamstime-on a félpucér/szexi pasik képeit, hátha valamelyikük jó lesz a borítóra.

Az első két tervemben még víz alatti képen gondolkodtam, hiszen a Tíz apró lélegzeté is olyan. Találtam is egy bejövős fotósorozatot, két terv el is készült belőle. Viszont az előzménykötetre a szerelmespár nem jó választás, hiszen a Sodrás végén jutunk el a Tíz apró lélegzet elejére. Így jöhettek a dögös pasik. Víz alatti srácot nem találtam – pedig nagyon kerestem.

Az ember naívan azt hinné, hogy a Dreamstime több millió képe közül nem nehéz találni egy szexi srácot, akit rá lehet tenni a borítóra. Nos, higgyétek el nekem, nehezebb, mint az ember gondolná. Sok srác annyira kigyúrt – vagy idősebb a karakternél, hogy már nem hiteles, mások pedig olyan kis bután tudnak nézni, hogy akaratlanul is megsajnálom őket. És akkor a hülye pózokról ne is beszéljünk.

Már totál úgy voltam vele, hogy kész, feladom, megyek aludni, max reggel kitalálok valamit. És akkor adtam magamnak még egy oldalnyi tekerést, csak azt a 250 képet még nézd át. Milyen jól tettem! Mert ekkor találtam meg a győztest. Amint megláttam ezt a fotót, rögtön beleszerettem.

Ugye mennyire szexi? Gyorsan csekkoltam is a Tíz apró lélegzetet, ahol a hősnő leírta magának Trentet/Cole-t, és úgy éreztem oké, a karakter leírásnak is megfelel majd. Egyedül attól tartottam egy kicsit, hogy a fekete-fehérség miatt elutasításban lehet része, de azért reménykedtem, hátha ez lehet a végleges.

A háttért viszont cserélni kellett, az egyértelművé vált. Először tengeri képeket nézegettem, próbálkoztam ezzel-azzal, de olyan furán festett mindegyik, így inkább félretettem az egészet, és néztem tovább a pasik fotóit (ekkor már tényleg, igazán unottan), hátha találok egy színes fotót is. És ekkor jött az este második meglepetése.

Megláttam ezt a képet. A srác kétségkívül dögös, de nem Trent. Viszont annyira szép kék a háttér… Így hát, gondoltam egy merészet: lementettem a fotót, kinagyítottam egy kicsit, rátettem a fekete-fehér képre, levágtam róla a szőke srácot és voalá, meg is lett a hátterem. Szegény modell, valószínűleg nem is gondolta volna, hogy valaha csak a háttere érdekli majd az embert a kockahasa helyett.

A borító tehát kábé már teljes viszont, viszont a kék hátteres pasi mellett belefutottam még egy Danilo D’Agostino képbe is. Ha a dreamstime-on böngész az ember nagyon nehéz nem találni Danilo képet, csak mondom 🙂 Ez a fotója (is) nagyon megfogott, ráadásul vizes hatású, így gondoltam leadom még ezt a variánst is. Funfact: eredetileg búvárszemüveget tartott a kezében a képen, úgyhogy levágtam a karját, haha! (Na most azt hiszitek én vagyok a baltás gyilkos, de tényleg nem! 🙂 )

Végül 4 terv került Katona Ildikó elé, aki a legnagyobb örömömre a szürke – kék srác mellett döntött. A többi tervet is szerettem, de azért ő volt a legnagyobb szerelem.

Bevallom, nézelődtem egy kicsit, kíváncsi voltam hogy tetszik nektek a borító, és nagyon megörültem a sok pozitív kommentnek molyon és Facebookon. Köszönöm ám, és egyben bízom benne, hogy lesz még, akinek bejön a végleges variáns.

Ami pedig az egész sztorit megkoronozza: a könyv írónőjéhez, K.A. Tuckerhez is eljutott a magyar borító: és neki is bejön! Mit ne mondjak, vigyorogtam nagyokat 😉

Nos, ennyi volt az én könyvborítótervezős nagy kalandom. És hogy lesz-e folytatás? A fene tudja, de ígérem, ha netán még egy könyv borítóját szerencsém lenne megtervezni, mindenképpen elmesélem majd nektek a részleteket.