Iszonyú nehéz lehet Veronica Rothnak, mint írónak. Nagyon fiatalon lett elképesztően sikeres A Beavatott sorozatával, most pedig úgy kell valami újban kipróbálni magát, hogy az egész világ lélegzet visszafojtva várja: mi sül majd ki ebből? Szerintem ez íróként tehet lehet, és ez a teher sajnos érezhető a könyvön is.

Boldogan mondanám, hogy az Árnyak és jelek egy tökéletes regény, de sajnos nem az. Nincs kidolgozva, a történet nagyon sok helyen hiteltelen és értelmetlen, néhol pedig olyan gyáva írói megoldásokhoz nyúl a szerző, ami egyszerűen méltatlan hozzá. és a durván jól felépített karaktereihez. Mégsem tudom azt mondani, hogy ne élveztem volna, mert szerettem a szereplőit, sok izgalmas és elgondolkodtató helyzetet teremtett, és engem a romantikus szál is megfogott.

No de miről szól a könyv? Egy rejtélyes galaxisban vagyunk, amit átjár az áram, amitől egyeseknek különleges adományai lesznek. A hősnőnk, Cyra például tele van fájdalommal, és ha bárki hozzá ér, ez a fájdalom átsugárzik, és így ölni is képes. Cyra a shotet uralkodócsalád legifjabb tagja, és az adománya miatt nagyon magányos. A másik főhős Akos, aki a shotet nép ellensége, thuvet. (Remélem jól írtam, megjegyezni ezt is mission impossible). A srácot és a bátyját elrabolják a shotetek, és Cyra személyi szolgája lesz, mert az ő adománya az, hogy képes semlegesíteni mások áramadományát, így meg tudja érinteni a lányt. Feltett szándéka, hogy kiszabadítsa magát és a bátyját, de naná, hogy közel kerül a lányhoz.

A könyv legfurább része maga az áram volt, mint szó. Állandóan az elektromos áramra asszociáltam, és szerintem az írónő is erre gondolt, mert árammal működött például az űrhajó is, az egyik karakter ereje pedig abban rejlett, hogy a gépeket ki és be tudta kapcsolni. Persze az is lehet, hogy az áramlat-ra gondoltak, ami lássuk be, sokkal kézenfekvőbb. Nem tudom, hogy az áram szó most írói elírás volt, vagy fordítási baki. Utóbbit mondjuk kevésbé valószínű, hiszen a könyvet Kleinheincz Csilla fordította, aki vérprofi, és az áram – áramlat (?) szón kívül zseniális fordítás született. Mindenesetre ez így nagyon bekavart nálam, sajnálom a dolgot.

Sok olvasótól hallottam, hogy annyira unalmasnak találta a könyv elejét, hogy egyszerűen félrerakta. Hát, ezt nagyon meg tudom érteni. Amíg a főhősök nem találkoznak, tényleg nem túl jó a könyv. Sorra bedobja a szerző a bolygók neveit, a nyelvek nevét, és persze temérdek főszereplő nevét. Sci-firől van szó, ezért valahol érthető, hogy nem Jane, Matthew és Anne nevű karakterekről olvashattunk, de mégis… Nagyon hülye nevekkel van tele a könyv, a legtöbbet meg sem tudtam jegyezni, és azt se tudtam sokszor, hogy most valaki fiú, vagy lány. Névadásból Roth mindenképpen megbukott, és ez a baki sajnos az egész könyvre rányomta a bélyegét.

Miután a sztori beindult, onnantól tényleg érdekesen és izgalmasan alakultak a dolgok. Jó volt végigélni Cyra és Akos kapcsolatának a kialakulását, ahogy egyre jobban megismerték egymást. Itt látszódott is, hogy van még kreativitás Rothban, mert sok jó ötlettel színesítette a főhősök kapcsolatát. Jó volt látni őket beszélgetni, ahogy keveredett a kultúrájuk, és rádöbbentek, hogy nem minden igaz, amit tanultak. A romantikus szál is csodásan alakult, érződött a kémia, a karakterfejlődés (avagy személyiségtorzulás), és tényleg az elejétől a végéig csak drukkolni tudtam a párosnak.

Apropó, szuper volt az, ahogy Roth megmutatta, miként manipulálja a shotet kormány az embereket, például olyan hír fordítással, ami valahol a mélyben pontos, de mégsem igaz, hanem uszító. Sajnos hasonló folyik a magyar média bizonyos részében is.

A könyv több ponton hiteltelen volt. Ilyen volt például Cyra bátyjának az adottsága. Ryzek egy érintéssel képes megszabadulni a legrosszabb emlékeitől: áttölti másba, így ő elfelejti, és cserébe a másik jó, kedves emlékeit szívja el. Éppen Eijeh-t pumpolja, és próbálja a saját képére formálni, de mégis, teljesen nonszensz az egész. Eijeh megkapja a rossz emlékeket, és felveszi Ryzek szokásait, de Ryzek semennyire se változik a jó emlékektől. Ő miért nem lesz jobb? És eleve, ha semmi rossz emléke nincs, miért olyan gonosz?

Na jó, Ryzeket azért nem lehet csak úgy simán gonoszként leírni, az írónő az ő karakterének a lelki folyamatát jól megmutatta. Szerintem akkor jó egy negatív karakter, ha pontosan tudjuk, hogy mitől lett ennyire rossz, és itt ez nagyon jól át lett adva. Nem mondom, hogy megbocsátom a gaztetteit, de értem az okokat, tudom a miérteket, és ez sokat hozzáadott a karakterhez, akiről szívesen olvastam volna bővebben is.

Maga a könyv szerkezete is megér egy misét: Cyra fejezetei E/1-ben lettek átadva, míg Akosé E/3-ban. Ez a fajta megoldás akkor jó, ha több karakter fejébe is be akar pillantani az írónő. Hasonló elven működik az Ambrózy báró esetei sorozat, ott Mili van E/1-ben, míg Emma és Ambrózy báró E/3-ban. Ott működik a dolog, itt viszont az E/1 és E/3 váltakozása sajnos amatőr volt, és egyértelműen hirdette: Roth képtelennek érzi magát arra, hogy egymástól jól elkülöníthető E/1-es nézőpontokat hozzon létre. Pedig ha bepillanthattunk volna akár egy fejezet erejéig más mellékszereplők fejébe, akkor indokolt lett volna a váltakozás is, és sikerülhetett volna a könyvet is érdekesebbé, izgalmasabbá és színesebbé varázsolni.

Az áramadományom kívül volt még két fura dolog a könyvben: vannak a sorskegyelt emberek, akiknek előre megmondják, mi lesz a sorsuk. Ryzeké például az, hogy elbukik az XY család ellen, és emiatt is golyózott be. Ez, mint ötlet egész jó, a kivitelezés sajnos nem annyira. Ami bántóbb, az a jövőbelátás. Vannak ugyanis orákulumok, akik a jövő sok változatát látják maguk előtt. Eijeh-t is azért rabolta el Ryzek, hogy legyen egy saját jövőmondója. Ez a szál viszont nem lett kihasználva, és sok ponton hiteltelenné tette a könyvet. Most gondold el: van egy időjósod, aki megmondhatja, hogy holnap nagy valószínűséggel esni fog, te meg elindulsz túrázni az erdőbe esernyő nélkül papucsban… Egyszerűen ez volt a könyvben is: Ryzeket meglepetésként ért minden, holott saját jósa volt. WTF most komolyan.

A könyv lezárásval kapcsolatban egy dologról beszélnem kell. És itt jön az a pont, amire a bevezetőben utaltam: hogy csalódtam a karakterben. Itt arra gondolok, amikor Cyra nem ölte meg Ryzeket. Gyáva és béna húzás volt, teljesen karakteridegen. Egyszerűen csalódtam, emiatt picikét keserű szájízzel tettem le a könyvet. Szerencsére Akos részéről jött a mentés, nála most éreztem, hogy kezd beindulni a srác, és érezhetően nagyon komoly tényező lesz a továbbiakban.

 Értékelés: 5/10 

Rengeteg negatívumot említettem, amit azért kicsit sajnálok is, mert nem szeretek lehúzni egy könyvet sem, pláne majdnem 1200 szóban (egyszerűen csak jöttek a gondolatok). De egy dolgot meg kell erősítenem: Ha olyan rossz lett volna a könyv, nem olvasom végig. Igen, voltak benne gyenge részek, de mégis! Tele volt a könyv jó ötletekkel, jó karakterekkel és izgalmas pillanatokkal. Kétségkívül nem tökéletes, de bizonyos pontjain nagyon szerethető és jól megkomponált. Lesz egy lezáró második része, mindenképpen kíváncsi leszek rá, és bízom a javulásban is.

Hogy tetszik a borító? Álomszép, akárcsak a könyv magyar kiadása. A kiadó igazán kitett magáért.

Kinek ajánlom elolvasásra? Veronica Roth rajongóknak mindenképpen. Ha pedig elkezditek olvasni, ne adjátok fel az első fejezetek után, érdemes kitartani.