Szerintem mindannyian éreztük már azt, amikor felmentünk a moly.hu-ra, és megláttuk a százalékokat, hogy “ó, ez túl sok ennek a könyvnek“, vagy épp az ellenkezője: “ez bizony túl kevés“. Én most az utóbbi könyvekről ejtek szót, vagyis azon olvasmányaimról, amik szerintem magasabb százalékot érdemelnének.
És igen, lesz a listámban egy közgyűlöletnek örvendő könyv is, amit nagyon ciki szeretni, dehát, ha nekem tetszett, és úgy érzem, jobb arányt érdemelne, akkor nem fogom eltitkolni a véleményem 🙂
Egy dolog azonban fontos: mindez csak a saját véleményem, és elfogadom a moly.hu olvasóinak a csillagozásait. Az olvasás és a könyvek véleményezése legalább annyira szubjektív, mint a zene, tehát totál érthető, hogy van, ami nekem szerelem, másnak kevésbé – és fordítva.
A lista inkább azért született meg, hogy az alacsonyabb százalékok ellenére buzdítsalak titeket, hogy ezeket a könyveket igenis érdemes elolvasni. Nekem legalábbis tetszettek – még a botránykönyv is.
Adam Sternbergh – Akkor hajrá! – 75%
Hatalmas meglepetésként éltem meg a könyvet, sokkal többet adott, mint amit első pillantásra vártam volna tőle. Az egyik legmeghatározóbb olvasási élményem volt tavalyelőtt. Nagyon ajánlom nektek is.
Anne Percin – Hogy told el (jól) a nyarad – 67%
Na igen, ezen mindig meglepődöm, hogy ennyien nem szerették. Szerintem ez egy vicces könyv egy fiú fejlődéstörténetéről, aki egy zűrös nyáron hirtelen felnőtté válik, de valahol legbelül gyerek marad, ahogy az kell. És ó, mennyit nevettem én ezen!
Antonio Ferrara – Rossz voltam – 73%
Imádtam! Hatalmas szerelem volt ez a könyv, a főhős karakterét, a fejlődését egyszerűen imádtam. Olyan jó volt látni, ahogy a könyv bebizonyította, hogy megfelelő támogatással és szeretettel megmenthető bárki, aki a rossz útra tévedt. És persze vannak olyanok, akik nem, de akkor is. Mély, érzelmes, elgondolkodtató olvasmány.
Estelle Laure – Tomboló fény – 73%
Oh, a tavaszi szerelmem! Simán 5 csillagos könyv, nagy élményként maradt meg bennem. Adott egy lány, aki egyedül marad a húgával, az apja eltűnt, az anyja lelépett, a lány pedig egyedül néz szembe a kihívásokkal, amikből aztán akad bőven. Tele van a könyv izgalmas pillanatokkal, a hősnő sokszor hoz hülye döntéseket, de mégis, valami zseniális a regény.
Kass Morgan – The 100: Kiválasztottak – 72%
Oké, ezt valamennyire megértem. Teljesen más, mint a tévésorozat, és ez érthetően sokaknak szúrta a szemét, és persze néhol logikai hibákkal tarkított, és a szerelemre megy rá. Érzelmi részen viszont szerintem jó a kötet, és ami a legjobb, hogy nagyon magával ragadja az embert, nehéz letenni.
Maia Teresa Maia González – Szeretettel, Beatriz – 65%
Ismét egy kemény történet egy olyan lányról, akinek a társai pokollá teszik az életét, ő pedig mindezt nem a legjobb módon kezeli. Igen, példálózhatunk azzal, hogy ezt nem így kellett volna tennie, de könyörgöm, az ő helyzetében szerintem kevesen tudtunk volna másként gondolkodni és cselekedni. Letaglózó élmény ez a könyv.
Cyn Balog – Fairy Tale: Tündérszerelem – 68%
Nagyon rég olvastam már, de arra emlékszem, hogy mennyire magával ragadott. A történet pedig egy ponton igazán egyedivé lett, olyan csavarokat hozott be az írónő, hogy csak lestem. Itt nagyon nem értem, hogy állhat ilyen alacsonyan a tetszési ráta.
Ma Ling Lee – A legfiatalabb madám – 63%
Kemény könyv az biztos, egy olyan hősnővel, aki okkal nem szimpatikus az embereknek. Mégiscsak egy madámról beszélünk, aki lányokat futtat, és még büszke is arra, amit elért. A könyve szókimondó, sok helyen felháborító, de ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy ne lenne érdekes memoár.
Németh Eszter – Kötéltánc – 71%
Nagyon sok negatív véleményt látok a könyvről, amit kicsit sajnálok, mert minden hibája dacára én szerettem. Igen, tudom, ez is egy komoly témát felölelő, kicsit nehezebben befogadható könyv, de szerintem érdemes esélyt adni neki és meglátni benne az értéket.
Szepesi Nikolett – Én, a szexmániás – 37%
Igen, gyanítom, most leesett az állatok. De akkor sem fogom szégyellni, hogy mennyire imádtam Szepesi botrányosan felturbózott önvallomását. Adott egy nő, aki akkor és úgy szed fel pasikat, ahogy nem szégyell, így naná, hogy kurvának tekintik, bezzeg ha pasi lenne, hősként tisztelnék…
Szepesi könyve számomra leginkább azért volt érdekes, mert jópár kulisszatitkot bemutatott az úszás világáról, és egyfajta lázadásként is éltem meg, hiszen végre, itt egy nő, aki őszintén mer beszélni a viselt dolgairól. Sajnálom, hogy a botrány, és a “gyűlölni kell ezt a szart, mert ez egy szar” mentalitás miatt kevesen látták meg a bulvár mögött rejtőző üzenetet. Persze mindez csak saját vélemény, megértem, ha valaki utálta a könyvet.
