Home Szösszenetek Szégyellted már, hogy szerettél egy könyvet?

Szégyellted már, hogy szerettél egy könyvet?

Az ember alapvetően azt feltételezi, hogy aki szeret olvasni, az művelt és gondolkodásában felvilágosult, tehát nem ítéli el a másikat azért, amit olvas. De sajnos ez tapasztalataim szerint nincs így, és sokszor van az, hogy bizonyos emberek lenéznek másokat, mert olyan könyvet olvasnak, ami szerintük nem üti meg a minőségi mércét.

szurke

Itt nem is feltétlenül a szépirodalom – szórakoztató irodalomra gondolok, hanem az aktuális sikerkönyvekre a szórakoztató irodalmi könyvekből. Alkonyat, A szürke ötven árnyalata, Szepesi Nikolett könyvei a sormintát pedig bárki tudná folytatni egy címmel.

Szégyellted már, hogy szerettél egy könyvet? Szerintem ezen mindenki átesett. Én is. Elmesélem a legemlékezetesebbet.

Emlékszem, milyen remegő kézzel írtam meg anno Szepesi Niki könyvéről az értékelésem. Imádtam a könyvet, szerintem a szex mögé elbújtatva a sorok között komoly üzeneteket hordozott a könyv, ráadásul szórakoztatott is. Tudjátok mennyi meló volt abban, hogy ezt bármikor le merjem írni? Sőt, még a Túl szép könyvbemutatóján is szóba került, és élőben is felvállaltam.

szepesi

Tartottam attól, hogy egyes emberek mit gondolnak majd rólam azért, mert szerettem egy botránykönyvet. Romlik a hitelem, lenéznek, elkönyvelnek hülyének és milyen ciki már, ha leírom, hogy szerettem, inkább titkoljam és hallgassak mélyeket. Ilyen, és ehhez hasonló rossz gondolatok jártak a fejemben. Nehéz volt átkapcsolni magamban és felvállalni. Olyasmi volt, mint egy elcseszett második coming out, holott az első sem volt egyszerű.

Durva mi? Ha már azt írja az ember, hogy “felvállaltam, hogy szerettem egy könyvet“. Pedig nem az lenne az olvasás lényege, hogy szórakoztasson? Oké, vannak egyéb előnyös oldalai is: műveltebbé tesz, tágítja a világképed, fejlődik a szókincsed, és így tovább. De mindezek mellett a fő dolog szerintem a szórakoztatás.

Olyan szomorúnak tartom, hogy vannak olyan olvasók, akik szó szerint lenéznek embereket, mert olyat szeretnek, ami szerintük szemét. Pedig nagyon tévednek, mert egy könyv sem az, csak egyszerűen ők nem szeretik, de attól még nem lesz automatikusan rossz, ugye?

twilight

Néha elgondolkodom azon, hogy azoknak, akik “ott ülnek a magas lovon“, mi okoz boldogságot abban, ha lenézik azt, aki mást olvas, mint ők. Miért nem arra gondolnak, hogy “hé, legalább olvasol“…

Ha már Te is szégyellted, hogy szerettél egy könyvet, akkor pontosan átérzed, hogy miről szól a bejegyzés. És mit javaslok Neked? Bátran vállald fel. Ha A szürke ötven árnyalatát akarod megvenni a boltban, ne suttogva kérdezd meg az eladót, hogy van-e belőle. Ha megkérdik, mit olvastál legutóbb, valld be nyugodtan, hogy az Alkonyatot. Nincs abban semmi szégyellnivaló, hogy elolvastál egy könyvet, és még szeretted is.

És kinek kéne szégyenkeznie? Annak, aki elvárná, hogy szégyenkezz…