2017. január 2-án elstartolt Amerikában a Shadowhunters általam nagyon várt második évada. Az elsőt is szerettem ám, erről bővebben itt írtam.

Lenne ám 5 kérésem is a Shadowhunters alkotóitól a második évad kapcsán. 5 olyan dolgot szedtem össze, amit ha megcsinálnának, szerintem sokkal jobb lehetne sorozat – én legalábbis tuti jobban élvezném. Íme, a kérések, aztán remélem lesz, ami teljesül. Mondjuk az összes 🙂

#1 – Malec mindenek felett!

A könyvekben egyértelműen Malec a kedvenc párosom, és naná, hogy a sorozatban is őket szerettem a legjobban. A Matthew Daddario és Harry Shum Jr. közti kémia egyszerűen páratlan, tényleg azt adják át, amit a könyvekben is „láttam”.

Az írók viszont kissé eltolták az első évados Malec szálat. Az a fene nagy szerelem rém gyorsan történt, alig pár találkozás után eljutottunk oda, hogy Alec az egész család előtt coming outolt Magnus miatt. Igen, rém romantikus volt az esküvős csók, többször visszanéztem én is, de az út, ahogy odáig eljutottunk, kevésbé volt ütős.

Igazán bízom benne, hogy ebben a szezonban jól építik majd fel a Malec szálat, és nem csak egy-két „nagy jelenet” miatt lesz emlékezetes.

#2 – Nem lehetne kicsit viccesebb a sorozat?

A könyvek egyik legnagyobb hajtóereje a humor, amit egyszerűen imádok. (Bizonyítékként íme tíz szupervicces idézet a könyvekből). A sorozat viszont valahogy kevésbé volt vicces, hiányoltam az ütős egysorosokat.

Igen, tudom, hogy elég zord témákat is érint a Shadowhunters, de ez nem magyarázat, hiszen Cassandra Clare képes volt a legnagyobb drámák közepébe is egy leheletnyi vidámságot csempészni. Nem lehetne ugyanezt a sorozatban is?

A színészek közösségi médiás aktivitása alapján jó köztük az összhang és viccesek is a srácok, tessék használni (ahogy az alapanyagot is!)

#3 – Légyszi, felejtsük el a Clary/Jace cliffhangert!

„Egymásba szerettünk, de jajj, megtudtuk, hogy testvérek vagyunk, dráma a köbön” – nem, ez nem a Vad angyal című argentin telenovella, hanem Cassandra Clare azon fordulata, amitől kábé szívrohamot kaptam a könyvek során.

Annyira boldog lennék, ha a készítők egyszerűen elfelejtenék ezt a szálat, és képesek lennének arra, hogy ezen túllépve tegyék érdekessé Jace és Clary szálát. Vagy akkor lépjenek egy merészet és tényleg legyenek testvérek. De könyörgöm, ne kelljen itt is 3 évad/könyv, mire tiszta vizet öntünk a pohárba, mert szomorú leszek.

#4 – Több Lydia Brannwellt kérek szépen

A sorozat alapjaiban formálta át a könyvek karaktereit, gondoljunk itt például az idősebb karakterek – mint Hodge – szexi, fiatallá alakítására. Jöttek viszont új karakterek is, közülük pedig Lydia Branwell lett a szívem csücske.

Imádtam a nőt, a gondolatait, az erejét és a kitartását. Méltó volt az árnyvadászságra, amit pedig az esküvőn tett, felejthetetlen és nemes tett volt. Igazán örülök, amiért megalkották őt az írók, és egyben örülnék is, ha a második szezonban nagyobb és kiemeltebb szerepe lenne. A színésznőt is csíptem, megérdemeljük a párost!

#5 – Több odafigyelést kérhetnék?

Az ördög a részletekben rejlik… az első évad nézése közben sokszor éreztem azt, hogy az írók erről megfeledkeztek. Összefüggéstelen eseményszálak, itt-ott béna vágás, és persze logikai bakik tömkelege. Egyenként nem szembetűnőek, de amikor sok van belőlük, na az már kevésbé bejövős.

Na meg, van egy olyan része is a kérésnek, ami a könyvekre vonatkozik. Sok olyan egyedi ötlet és megoldás van Clare világában, ami még jobban bemutatja, hogy az Árnyvadászok hiába élnek az emberekkel együtt, mégis, saját világuk van. Például náluk a fehér a gyász színe – erre tényleg fehérben kellett az oltár elé vonulnia Alecnek és Lydiának? Kívülről talán apróságnak tűnhet, de egy rajongónak fájdalmas, plusz amúgy is, egy mezei nézőnek nem lett volna jobb fekete esküvői ruhát látnia? Ettől is különlegesebbnek érezhette volna a sorozatot.

Szóval, szeretem én a Shadowhunterst, de a tévésorozatot most egy nagy guilty pleasure-nek tartom. Viszont ha ezeken változtatnának, akkor sokkal jobban tudnám én is szeretni. És gyanítom, hogy a rajongók is.