Könyvkritika: Rachel Hawkins – Spell bound: Megbűvölve

A Hex Hall egy tüneményes könyvsorozat, ami mint sokakat, engem is leginkább a humorával nyűgözött le. Ritka az, hogy valami ennyire szórakoztató legyen, azért pedig egyértelműen jár a plusz pont az írónőnek, hogy a regényben egyértelműsítették, Sophie a szarkasztikus humorával sokszor a félelmeit és a fájdalmát palástolja. Karakterizálásból emiatt (is) mindenképpen jár a csillagos ötös.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

A harmadik kötet, a Spell Bound ott vette fel a fonalat, ahol az előző rész véget ért. Sophie varázserejét zárolták, a világ veszélyben van, a démonokat folyton létrehozzák, a Casnoffokat pedig meg kell állítani. Eközben a lány aggódik a barátnőjéért, a pasijáért, dúl a szerelmi háromszög, és kiderül egy súlyos családi titok is, ami alapjaiban rázza meg Sophie világát. Kicsit sok mindez – vegyítve a világmegmentéssel – egy ilyen rövid könyvre, ugye?

A legnagyobb problémám a könyvvel éppen a hossza volt. Túl sok mindent akart belesűríteni az írónő egy nagyon rövid könyvbe, ez pedig döcögősen sikerült. Túl könnyedén ment minden, a világmegmentésen keresztül a romantikus szálakig, vagy a rég elveszett szereplők megtalálásáig. Hiányoztak az érzelmi buktatók, a pillanatok, amikor elhihetettem volna, hogy Sophie keményen megküzd a céljaiért, vagy olyan problémákba ütközik, amik első pillanatra megoldhatatlannak tűnnek. Az útján túl könnyedén haladt, és ezt a könyv rövidségének a számlájára írom.

Leszámítva a komolyabb konfliktusok hiányát, a regény olvastatta magát, és meglepően szórakoztató volt. Tetszett a családi titok, imádtam az új karaktereket, alig várom már a spin-off kötetet, amiben Izzy lesz a főszereplő. Jó volt a romantika is, még ha a szerelmi háromszög erre a kötetre már kevésbé volt izgalmas, hiszen egyértelművé vált, kit választ majd Sophie. Akinek viszont a legjobban örültem, az Elodie szellemként való visszatérése. Az első rész “mean girl”-je remekül hozta a szerepét, isteniek voltak a beszólásai, minden jelenetet feldobott, ahol csak feltűnt.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

A Spell Bound tele volt remek ötletekkel, a végső harc is kellőképpen látványos volt, de amiben Hawkins a legerősebb, az tényleg a karakterizáció. Hiába dolgozott viszonylag kis terjedelemben sok szereplővel, mégis, mindenkinél adott volt a karakterfejlődés, még a jópasi, Archer is megmutatta az új oldalát. Sophie szülei, vagy éppen a Brannickek is rengeteget változtak, és aminek külön örültem, hogy a gonosz(nak beállított?) Casnoffok is megfelelően árnyalva lettek, így téve még fájdalmasabbá a tetteiket. A regény végén volt egy sajnálatos haláleset, de a döntésnek örültem, egyszerűen nincs világmegmentő harc haláleset nélkül – lásd Harry Potter 7.

Értékelés: 7/10

Imádom a regény humorát, a karaktereit, az egész világot, amit az írónő felépített. Mégis, örültem volna, ha egy kicsikét hosszabb a könyv, mert kellett volna még ide-oda némi konfliktus, nehezítés, hogy még hitelesebb, epikusabb és átélhetőbb legyen a történet. Mindenesetre nem vagyok csalódott, nagy vigyorral gondolok vissza a trilógiára.

Hogy tetszik a borító? Szerintem meseszép, és tetszik a tükröződő felületes koncepció is. Egyedül azt sajnálom, hogy a macska jelenlétére még mindig nem találok magyarázatot, és arra vártam, hátha jelentősége lesz Archer kardjának, de sajnos ez is elmaradt.

Kinek ajánlom elolvasásra? Természetesen Young Adult könyv rajongóknak, és persze azoknak is, akik csípik a humoros történeteket.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *