Olvasás után egyszerűen kirobbannak belőlem a gondolatok. Kettős érzéseket keltett bennem a regény. Sok pontján imádtam, leginkább Lucas ragadott magával, jó pár helyen viszont idegesített, leginkább Jacqueline karaktere.

Illetve, tartottam attól is, hogy „Szürke ötven árnyalata” stílus lesz, de erről szó sem volt, az erotikát nem vitték túlzásba, az írónő nagyon finoman és szerethetően ábrázolt minden pikáns jelenetet.

A regény úgy kezdődik, hogy hősnőnket, Jacquelinet megpróbálják megerőszakolni az egyetemi buli után, mígnem felbukkan egy marcona tetkós izmos pasi, aki megmenti a lányt, majd az szépen beleszeret a hősébe. Ahogy haladunk előre az eseményekben, Lucas és Jackie szerelmének a kibontakozását nézhetjük végig, miközben tényleg a felszínre kerülnek azok a bizonyos titkok.

Leginkább az zavart engem a könyvben, hogy úgy éreztem, Jacqueline nem más, mint Mary Sue. Tudjátok milyen az a Mary Sue karakter: az, akit az író(nő) tökéletesre próbál ábrázolni, minden tette alapos és megfontolt, de eközben fel sem fogja, hogy mennyire idegölő tud is lenni egyben. No, valami ilyesminek éreztem a karaktert, akit hosszú ideig nem sikerült megkedvelnem, sőt, még a vége felé sem nagyon.

Fogalmam sincs arról, mit érezhet egy nő, akit meg akartak erőszakolni. Igazából el sem tudom képzelni milyen lelki folyamatok játszódhatnak le ilyenkor az ember lelkében, de van egy olyan sanszom, hogy még véletlenül sem annyira felszínesek, mint ahogy Jacqueline vélekedett. Nekem úgy tűnt, mintha nem igazán rázta volna meg a lányt a dolog, sőt, jobban el volt foglalva az exével, no meg Lucassal a megmentővel, mintsem próbálta volna feldolgozni az erőszak tényét.

Persze, idővel árnyalva lett a kép, csak kibukott a szög a zsákból, de az elején kellett volna megkedveltetni velem a hősnőt, nem pedig Mary Sue-t csinálni belőle. Apropó, az ex. Olyan elszántan írta le folyamatosan az írónő, hogy mennyire túl van már Jacqueline Kennedyn, de még akkor is rajta járt az esze, amikor éppen Lucassal volt intim helyzetben – ha én túl vagyok valakin, akkor nem hasonlítom össze állandóan az exem a jelenlegi pasimmal, nekem ez annyira fura gondolkodás. Vagy a lányok így csinálják?

A regény többi karakterét viszont nagyon megszerettem, és bizton merem álíltani, hogy Lucas Maxfield az egyik legjobb férfi főszereplő, akihez mostanában szerencsém volt egy könyv lapjain megismerkedni. Még véletlenül sem volt tökéletes, de annyira jópofa, magabiztos és szerethető volt, amilyet ritkán látok egy-egy regényben.

Ami pedig a múltbéli szálát illeti és a titkát, nos, majdnem elmorzsoltam pár könnycseppet, ráadásul rendkívül jól keretbe foglalta Lucas egész történetét a dolog. Remekül meg lett alkotva a srác, és ezért jár a respekt.

A főhősök közti kémia pedig mindennek dacára nagyon működött, és külön tetszett az a momentum, hogy mindketten egymást gyógyítják meg, és a szerelem milyen pozitív változásokat idéz elő az életükben. Ez az érzelmi töltet sokat hozzáadott a regény élvezhetőségi faktorához.

Igazából a többi szereplővel sem volt gondom, Erint és Benjit nagyon megszerettem, utóbbinál viszont nem láttam jelentőségét annak, hogy meleg, és pont ez volt benne a jó, mert szeretem, amikor egy meleg karakter nem kesereg azon, hogy ő bizony más.

Értékelés: 7/10

Mindent egybevéve kellemes olvasmány volt az Easy, a romantikus részek meghódítottak, Lucast egyszerűen imádtam, és ez segített, hogy a kevésbé élvezhető részeket is áthidaljam.

Hogy tetszik a borító? Nem rossz, de sajnálom, hogy csak arc van rajta, szívesenláttam volna a borítón Lucas tetkóit.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha romantikus regényre vágysz, egy ízig-vérig New Adult történetre, akkor ez jó választás lehet.