Mindig is közel álltak hozzám azok a könyvek, amik egy anya sorsát mesélték el. Azért is szeretek az ilyen emberei történetekről olvasni, mert csodálom a saját édesanyámat, és igazából minden olyan nőt, aki gyermeket vállal és tisztességgel felneveli azt. Az anyaság csodálatos hivatás, de tudjuk azt is, mennyi munkával, fáradtsággal és lemondással jár, emellett azonban örömök is társulhatnak hozzá. A helyzet azonban még komplikáltabb lehet, ha valaki tini korában esik teherbe, és úgy dönt, vállalja a kicsit. No erről szólt ez a könyv.
Fontos kiemelnem azt, hogy ez egy valós eseményeken alapuló, önéletrajzi regény. Beverly Donofrio a saját életét írta le, mindazt, ami megtörtént vele. A ’60-as évek Amerikájában vagyunk, Bev egy lázadó kamaszlány, aki ki akar szabadulni a családja által ráaggatott láncok alól, a menekülési utat pedig a főiskola lehetőségében látja. Szomorúan realizálja azonban azt, hogy anyagi okok miatt nem tanulhat tovább. Tovább tetézi a bajt, hogy teherbe esett, az apa Ray pedig egy link alak. Beverly megszüli a kicsit, aki pechjére fiú, ugyanis Jason helyett egy kislányt szeretett volna. Mindennek ellenére megszereti a gyereket, felneveli, miközben még saját maga is egy gyerek. Drogos férjére, Rayre nem számíthat, így egyedül kénytelen szembenézni az élet kihívásaival, miközben a gyereknevelés súlya is a fiatal vállát nyomja. Nem egyszerű a helyzet, az fix.
A regény még szebb és jobb attól, hogy önéletrajzi ihletésű. A sorokat átszövi a kőkemény valóság, és olyan szinten sikerült reálisan ábrázolni Bev érzéseit, hogy azt öröm volt olvasnom. Az írónő le sem tagadhatná, hogy azok kőkeményen a saját gondolatai, a papíron azt ordítják a betűk, hogy “átéltem, megcsináltam, itt vagyok“. Pont az ilyen önéletrajzi könyveket szeretem, ráadásul Beverly nem csak a jót, hanem a rosszat is leírja. Szó esik a saját kábítószer függőségéről, arról, hogy milyen nehezére esett igazán megszeretni a saját gyerekét, miközben a félelmeit, vágyait és aggályait olyan őszintén tárta elém, ahogyan arra csak képes volt. Tényleg sikerült beleképzelnem magam Bev helyébe, de ami külön tetszett, hogy idővel, ahogy Jason egyre idősebbé vált, az ő ábrázolása is fontos szerepet kapott.
Kétségkívül lehet azon vitatkozni, hogy Beverly jól nevelte-e fel a fiát, és milyen elveket vallott. Őszintén elmondani egy három évesnek, hogy mi az a szex nem feltétlenül bölcs döntés, de a háttér, miszerint sosem hazudik a gyereknek és mindenről megmondja neki az igazat, nos, az valahol haladó szellemet vall, ugye? Ami miatt még külön tetszett a könyv, az a korrajz. Javarészt a ’60-as és ’70-es években játszódik, bemutatja azt, milyen lehetőségekkel juthatott Beverly oktatáshoz, ami külön érdekessé tette az egészet. Szerettem, ahogy az akkori Amerikát ábrázolja, lelki szemeim előtt megelevenedett a környék, a szereplők alakja és persze a nagyobb fordulatok is.
A könyvből a készült egy sikeres film is, Drew Barrymore főszereplésével. Ezt pont tegnap néztem meg, ezért is vártam a kritika megírásával. Most is a szokásos helyzet állt elő, a könyv sokkal jobban átadta a történetet, mint maga a film. Persze, utóbbi sem volt rossz, csak a könyv valahogy jobban bemutatta nekem ezt a nagyszerű történetet. Drew Barrymore viszont nagyon jól létrehozta Bev karakterét, ráadásul Brittany Murphy, mint Fay isteni alakítást nyújtott. Off: olyan furcsa volt számomra “új” filmben látni Murphyt, még mindig sajnálom, hogy elhunyt szegény. Amúgy, a filmben volt több változtatás is, például Jason olyan lányba szeretett bele, amin meglepődtem egy cseppet, de több módon belepiszkált még a könyv történetébe, ami végül is nem probléma.
Értékelés: 10/10
Ha rám hallgattok, akkor inkább a regényt olvassátok el, és csak utána essetek neki a filmnek, feltéve ha kedvetek van hozzá. Biztos vagyok abban, hogy van olyan olvasója ennek a könyvnek, aki többször is felhúzta az orrát azt látva, hogy Beverly miképp alakította az életét, de igazából ha belegondolok, fogalmam sincs nekem lett volna-e annyi erőm tizenévesen, mint neki. Korosztálytól függetlenül mindenkinek javasolt a könyv elolvasása – szerintem/remélem tetszeni fog nektek is!
