Amikor mindenki “arról a könyvről” beszél – Használ, vagy árt a nagy “hype” a regényeknek?

Gondolom mindenkinek ismerős a szitu, amikor már azelőtt “ismeri” az adott könyvet, hogy elolvasta volna. Például ha lépten-nyomon abba a könyvbe fut az ember, mert olvassa a legjobb barátja, a filmadaptációval van tele a net, és neki is állandóan kínálgatják…

A nagy hype másik oldala az, amikor az adott könyv a hazájában hatalmas siker, és nagy bestseller, így mire itthon megjelenik, addigra már az ember alig várja, hogy olvassa, hiszen annyi jót hallott róla.

A végeredmény tulajdonképpen mindkét esetben egyforma: az ember úgy ül neki az adott kötetnek, hogy a jó híre miatt eleve nagyobb elvárásokat támaszt a történet felé. Hiszen ha mindenkinek bejött, akkor tényleg iszonyú jó lehet, ugye?

Ez a fajta nagyobb elvárás viszont sok regénynél kevés lehet. Mondok egy saját példát. Minden ismerősömtől azt hallottam, hogy a Tüskék és rózsák udvara a világ legjobb könyve. És igen, tényleg jó volt, de nem lett igazán nagy kedvenc, mert mire nekiültem olvasni, túl magasra tettem azt a bizonyos lécet. Ha noname könyvként kerül elém, nagy eséllyel kedvenccé vált volna, mert nem várok olyan sokat. (A második rész viszont tényleg kedvenc lett).

A könyveknek az se tehet mindig jót, “ha a csapból is az folyik“, mert ez sokakban kiválthat olyan érzést, hogy ő bizony nem áll be a sorba, csak azért se olvassa el az adott regényt.

A hypolt könyvek másik velejárója az, ha nem a célközönség kezeibe kerül. Hogy értem ezt? Ott van például a Twilight – Alkonyat példája. A célközönség imádta, sokakkal szeretette meg az olvasást. De a hype miatt ha nekiült egy olyan srác olvasni, aki 0-24 hard fantasyt meg scifit fal, naná, hogy nem szereti meg a csillogó Edwardot. Emiatt viszont lehúzza a könyvet, röpköd molyon a 0.5 csillag, és az egyre alacsonyabb százalék eltántoríthatja a kevésbé magabiztos leendő olvasókat.

Most, hogy eljutottunk idáig, lazán kiderülhet, hogy akkor ne is legyenek reklámozva a könyvek, és mert minek azt. Természetesen ez nem így van. Ami hypolt könyv, okkal lesz az. Amiről sokat beszélnek, hát okkal teszik.

Én azok közé tartozom, akik nagyon boldogan engednek a “közösségi nyomásnak”, és esélyt adnak annak, amit sokan szeretnek. Nem azért, mert “ha tíz fogorvosból kilenc ajánlja, akkor tuti jó”. Hanem mert mindig elfog a kíváncsiság, hogy ami “kilenc fogorvosnak bejött“, az a könyv vajon mit tudhat.

És szerencsére rengeteg a pozitív tapasztalatom. Rengeteg olyan hypolt könyv van, amit a jóhíre miatt olvastam el, és nagy kedvencként marad meg a szívemben (hiába láttam itt-ott a hibáit). Mint a már említett Twilight. Vagy az Úriemberek kézikönyve. A Legenda trilógia. A Royal fiúk sorozat. És még sorolhatnám…

Egy dolgot viszont nagyon ajánlok. Érdemes néha a kevésbé ismert könyvek környékén is szét nézni, mert azok a regények is lehetnek isteniek, amikről nem beszél a fél világ. Mert lássuk be, nem mindig a regény minőségén múlik az, hogy miről beszél a fél világ 🙂